Roma Holocaust

„Nem csináltunk semmit, élni akarunk” – a szemtanúk szerint ezt kiabálták a cigányok hatvanhét évvel ezelőtt, amikor 1944. augusztus másodikán egyetlen éjszaka alatt mintegy négyezer romát megölve felszámolták az auschwitzi cigány tábort. Az európai cigányság ezért ezen a napon emlékezik a roma holokausztra, vagy ahogy ők nevezik cigányul: a Pharrajimosra. A kutatók a koncentrációs táborokban és a helyi vérengzések során kivégzett európai romák számát félmillióra becsülik; a fajüldözés a magyarországi roma közösségek csaknem harmadát közvetlenül érintette. A hitleri Németországban, valamint a szövetséges és megszállt országokban a cigányok számára is a munkahelyekről való eltávolítással, a nyilvános helyek látogatásának és a vegyes házasságok megtiltásával kezdődött a holokauszt. A náci Németország eleinte bizonytalan volt abban, hogy a cigányokat árjáknak, vagy idegen fajúaknak nyilvánítsa-e: bár nyelvük eredetét vizsgálva kénytelenek voltak megállapítani az árja rokonságot, az 1935 szeptemberében elfogadott, a Birodalmi állampolgárságról szóló törvény a „német vagy fajrokon vérű állampolgárok” kategóriájából a zsidók mellett a cigányokat is kizárta. A romák körében 1939 októberében Himmler „vándorlási tilalmat” rendelt el, majd, 1942-43-ban elkezdték a cigányok tömeges Lengyelországba történő deportálását. Hasonló sors várt a romákra Ausztriában, és a kelet-európai országokban is. Auschwitzban a cigányok számára külön családi tábort állítottak fel, egyes visszaemlékezések szerint azért, mert „közismert, hogy a cigányoknak nem csak közösségi, de családi érzése is milyen fokozott”. A táborban, ahol mintegy húszezer férfit és nőt tartottak fogva, Mengele és kollégái több „orvosi” kísérletet hajtottak végre cigányokon: kísérleteztek azzal, hogy meddig tudnak életben maradni azok, akik csak sós vizet kapnak, hogy a halálra fagyasztott emberek mennyi idő alatt térnek magukhoz, máshol pedig a nőkön különféle anyagok befecskendezésével hajtottak végre sterilizációs kísérleteket. 1945 januárjában 120-140 cigánylányt sterilizáltak a ravensbrücki táborban, a legfiatalabb közülük 8 éves volt. Himmler 1944 nyarán adott parancsot az auschwitzi cigánytábor likvidálására. 1944 augusztus másodikán mintegy 2000, főként még munkaképes cigányt más táborokba szállítottak, a többieket a gázkamrákba terelték.

Egy egykori táborlakó így emlékszik vissza az eseményekre: „Egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk, mi történt. A cigányok táborát fényszóró világították meg, a cigány férfiakat, nőket és gyerekeket az SS-ek sorba állították ötösével, hogy a krematóriumba vigyék őket. A szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak, olyan hangosan kiabáltak, hogy egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt.”
Magyarországon már 1916-tól belügyminiszériumi rendelet írta elő a „kóborcigányok” előállítását, a sátoros cigányok összeírását, a 12 éven felüliek „cigányigazolvánnyal” való ellátását, illetve azt, hogy a kóborcigányok csak községük határában vállalhassanak munkát.
A nácik a megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben, de mindenhol üldözték a helyi romákat. Becslések szerint a holokauszt során a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg. 1929-től évente kétszer szerveztek országos „cigányrazziákat”. 1944-ben a „zsidókérdés megoldásának mintájára a cigánykérdés megoldása” is elkezdődött: augusztusban a Hadügyminisztérium elrendelte a 18 és 52 év közötti „kóbor”- és „letelepedett foglalkozás nélküli” cigány férfiak katonai munkaszolgálatát, több településen tömeggyilkosságokra került sor: például Várpalotán, Lajoskomáromban vagy a Tolna megyei Lengyelben. A vérengzés áldozataira 1972 óta emlékeznek meg világszerte, akkor határozott a Cigány Világszövetség arról, hogy a Pharrajimos, azaz a roma holokauszt emlékére, augusztus 2-át nemzetközi emléknappá nyilvánítja. Magyarországon először 1996-ban tartottak megemlékezést. Az emléknapon az auschwitz-birkenaui haláltábor területén koszorúzást, idehaza virrasztást, megemlékezést rendeznek az áldozatok emlékére.

Nemzetközi cigány civil szervezetek kezdeményezték, hogy augusztus 2-án délben egyperces csenddel emlékezzünk a holokauszt roma áldozataira. 2010-től már a két éve, a Szabolcs megyei Kislétán meggyilkolt Balogh Mária tiszteletére is virrasztást, emlékező gyertyagyújtást tartanak. A 45 éves édesanyát 2009. augusztus 3-ra virradóra saját otthonában, az ágyában lőtték agyon, 13 éves lányát pedig életveszélyesen megsebesítették. A roma holokauszt emléknapja egyformán üzen roma és nem roma honfitársainknak. Az elkövetett fasiszta rémtettek emléke arra figyelmeztet, hogy valamennyi, a demokráciát, a szabadságot és az emberi méltóságot védeni kész és képes embernek tennie kell ma is az előítéletek, az uszítás és a gyűlölködés ellen.

Referencia:
http://mult-kor.hu/20110802_a_roma_holokauszt_emleke
http://mtva.hu/en/sajto-es-fotoarchivum/a-cigany-holokauszt-porrajmos-emleknapja-augusztus-2
http://szerkeszto.gportal.hu/gindex.php?pg=35185375