Choli Daróczi József emlékére…

Choli

Tenmagad írtad:
„Felettem az ég sosem volt kék,
füst takarta mindig a napot.
Felettem nem ragyogott csillag,
de a temető mellől elballagok. ”
(Dal)
…és most mégis odaérkeztél. Hetvenkilenc esztendőn és számtalan állomáson át Bedőről Bedőre, a szülőföldedre. Költőként, műfordítóként, újságíróként és pedagógusként hatalmas űrt hagyva magad után.
Amikor csak tehetted, elfogadtad meghívásainkat, jóérzéssel velünk múlattad az időt. Meséltél és meséltél a gyökereidről, a megélt élet-eseményeidről. Szárnyakat adtál gyerekeknek, ifjaknak. Méltattad és gyakran búcsúztattad is közéleti, neves cigány származású társaidat.

Hiányozni fog sajátos megjelenésed, fekete kalapos, úriember küllemed, emberséges hozzáállásod, tenni akarásod.
Ma már csupán kézbe vehetjük a kiadványaidat, a magyar-cigány nyelvkönyvet, a kisszótárt, az összegző romológiai alapismereteket, a módszertani írásaidat, a műfordításaidat József Attilától, Garcia Lorcától, a bibliáidat, a költeményeidet…és felidézhetjük gondolataidat. A Te áldott soraiddal búcsúzunk:
„Hontalan lelkem kér bebocsátást hazádba,
könyörülj rajtam,
Jézus anyja!
Sugaraiddal tisztíts meg,
add rám áldásodat.
Ámen.”
(Ima)

Ezeket olvasta már?

KÖZLEMÉNY