2020 október 1, csütörtök
Kezdőoldal / Intézmények / Könyvtár

Könyvtár

Megrendezésre került a Roma Rím Szavalóverseny

Idén, 2015. november 13-án első alkalommal került megrendezésére az Országos Roma Könyvtár, Levél-és Dokumentumtár szervezésében a Roma Rím Szavalóverseny. A kortárs művészeink és a kollégák számára is jó érzés volt látni a sok kedves, ám izgalomról árulkodó arcú diákot, akik a mai kifordult világban, a divatos irányzatokkal ellentétben nem tagadják meg a versek szeretetét. A Roma Rím Szavalóversenyt egy másfél hónapos felkészülési időszak és egy előválogató előzte meg, ahol az Országos Roma Önkormányzat fenntartásában lévő iskolák növendékei Nagy Gusztáv, Kovács József Hontalan és Rostás-Farkas György költeményeiből választhatták ki kedvenc verseiket, akik később a zsűri székben ülve értékelhették a szavalókat. Az Országos Roma Könyvtár, Levél-és Dokumentumtár intézményvezetőjeként visszaigazolásnak érzem a nagy számban megjelent, több mint ötven érdeklődőt, és a magukat megmérettetni kívánók jelentkezését, hiszen a versek szeretetére nevelni kell, és én úgy gondolom, ebben nagy szerepe van a pedagógusoknak és a könyvtárosoknak is. Örömmel töltötte el a hallgatóságot, hogy a diákok nem versenyeztek, hanem verset mondtak, így a kortárs művészek verseiben gyönyörködhettünk egy teljes délutánon keresztül.

Az eseményről készült riport itt tekinthető meg:
Duna World – Roma Magazin

Ajtai Attila

Tovább »

Beszámoló interaktív irodalom órákról

Az Országos Roma Könyvtár, Levél- és Dokumentumtár az „Országos Roma Könyvtár, Levél és Dokumentumtár állományának folyamatos bővítésére, könyvtár használatra épülő szakórák szervezésére, az önkormányzat honlapján a könyvtári modul kialakítására” tárgyú projektjét valósította meg. Könyvtárra alapuló irodalmi és történelmi tanórák megszervezésére és megtartására került sor az Országos Roma Önkormányzat fenntartásában lévő iskolákban, amely előadások nagymértékben épültek a könyvtárban található dokumentumokra.
Az Országos Roma Könyvtár, Levél –és Dokumentumtár a négy interaktív óra megtartására két neves írót, Galyás Klárát és Nagy Gusztávot kérte fel, akik örömmel vállaltak szerepet a szakórák lebonyolításában. Az interaktív irodalom órákat nagy érdeklődést övezte, ugyanis Szirákon és Tiszapüspökin összesen több, mint százötven hátrányos helyzetű, javarészt roma származású gyerek hallgatta végig a kortárs művészek rendkívül izgalmas előadását. Intézményvezetőként ezúton is köszönöm Galyas Klárának, Nagy Gusztávnak, valamint az Országos Roma Önkormányzat elnökének, Hegedüs István úrnak a projektben való részvételt, hiszen elkötelezettségük, és rendíthetetlen támogatásuk nélkül az interaktív irodalmi órák megtartására nem kerülhetett volna sor.

 

Tovább »

Nagy Gusztáv író látogatása a Roma Talentum Táborban

Az Országos Roma Önkormányzat szervezésében idén is megrendezésre került a Roma Talentum Tábor, ahol az Önkormányzatnak köszönhetően javarészt hátrányos helyzetű gyerekek nyaralhattak a festői környezetben lévő Balaton partján. Az Országos Roma Könyvtár, Levél-és Dokumentumtár hagyományteremtő módon, idén először csatlakozott a Táborhoz, előadásokkal, amelyek nagymértékben a könyvtárban található dokumentumokra épültek. Intézményvezetőként hiszem, hogy a szabadidős programok mellett a zenének és a tanulásnak is fontos szerepe van a Roma Talentum Táborban, ezért egy kicsit szabadabb, játékosabb, interaktív irodalom és népismeret óra megrendezése mellett döntöttem. A Könyvtár a roma közösség egyik büszkeségét, Nagy Gusztáv írót kérte fel a népismereti előadások megtartására, aki nagy örömmel tett eleget a felkérésnek. Az Országos Roma Könyvtár, Levél-és Dokumentumtár órái az alábbi időpontban lettek megtartva:

  • 2015. július 22. szerda, Zamárdi
  • 2015. július 28. péntek, Zamárdi ( két helyszín )
  • 2015. augusztus 5. szerda, Zamárdi, Balatonlelle

Az irodalmi órák megtartása mellett egy zenés produkcióval leptem meg a táborozókat. A Könyvtár felkérte a „Zenével a rákos gyermekekért”Alapítvány alapítóját, Seres Antalt és az Alapítvány elnökét, Ombodi Csillát, hogy vegyenek részt a Roma Talentum Tábor kulturális programjaiban. Az Országos Roma Könyvtár, Levél-és Dokumentumtár intézményvezetőjeként büszkeséggel tölt el, hogy az Országos Roma Önkormányzat korábban más intézményt nem vont be a Roma Talentum Tábor szervezésébe, ám Hegedüs István Elnök Úrnak köszönhetően, ezúttal a Könyvtár is kivehette a részét a kulturális programokból.

Tovább »

Cigány szokások

Amikor a cigány közösségek megszűntek (1961. a cigány telepek felszámolásával, a cigányság az adott településen belül szétszóródott, közösségeik megszűntek.), velük funkcióját, is elvesztette a cigány törvénykezési forma. A kötelező bejelentkezéssel, az adott településhez való tartozás hivatalból elrendelt hatálya, a cigányság állampolgárrá válásával, jogilag megszűntették az önrendelkező (szabad) cigány közösségeket, a település közösségéhez kellett tartozniuk. Ennek okán elvesztette szerepét a belső jogrend, a szokásokon alapuló jog gyakorlata. Az, hogy még 1952-ben is találkozhattunk nők csonkításával: haj és orr levágásával  /Aranyosgyíres / a megölt Báno bevarrása a döglött ló hasába, mert börtönbe jutatta lótolvaj társát /kris/ 1953.), Pocsaj (Gusztinak el kellett költöznie a faluból, mert nem hagyta el rajta kapott, feleségét /krisi/ 1961.). Bedő (Viola hajának a levágása, /krisi/ 1955.). Nagykereki, Rozit örök megbélyegzésre ítélte a „krisi”, a férje leharapta az orrát 1969.). Biharnagybajom, mert az új asszony lepedője nászéjszaka után nem volt véres a „férj” egy seprűnyéllel idézte azt elő. Az asszony elvérzett, meghalt. A lány testvérei egy vásárban járomszegekkel agyonverték a „kris” által bűnösnek mondott elkövetőt. Két fiú testvére meg akarták védeni öccsüket, azok is meghaltak /1954/. ), csak azt jelenti, hogy a szokásjog tovább élt, mint ahogy az alkotmányos jog cigányokra is vonatkozó szabálya érvénybe lépett volna. Ez a szokás az 1960-as évek végére, az 1970-es évek elejére, az új és még újabb generációk körében már leginkább az emlékekben él. Az a cigány közösség, az a közösségi viszonyrendszer, amely a cigányok „belső” törvénykezését szabályozná, életben tartaná, funkcióját vesztette.

A klasszikus cigány közösségek ősi, szokásokon alapuló kulturális hagyományai szembetűnően különböznek az európai népek, népcsoportok hagyományaitól. Anyanyelvük kapcsolódik az indiai nyelvekhez, amelyet az európai cigányságon kívül senki más nem beszél, és nem ismer Európában. Kulturális szokásaikat, többekközött ennek köszönhetően archaikus formában sikerült megőrizniük. Kultúrájukban nagy szerepet játszott az, hogy több évszázadon át elszigetelten, a mindenkori – európai társadalom peremétől pár száz méterre ugyan -,de azon kívül éltek, a többi nép, nemzet között, a Balkántól, Skandináviáig, a Kárpátoktól, a Brit szigetekig. Gyakorlatilag a kultúrák senkiföldjén. Ennek eredményeként ősi formájában maradt fenn legtöbb rituális szokásuk. Például a tisztasággal és a beszennyeződéssel kapcsolatos szabályok (márhipé) egész rendszere, amelyek nem higiénés kérdések, elsősorban, hanem erkölcsiek.

Az európai cigányok társadalmi kultúrájának autonómiája megnyilvánul hagyományos jogrendszerükben is, amelynek alapja a „vérbosszú” intézménye.

A vérbosszú

A csoportközi, törzsek közötti vitákban, konfliktusokban nem volt sem formális, sem a szervezettséget akár részben is megjelenítő közvetítő, tárgyaló, ítélkező testület. A törzsek közötti kontrolt a szóbeszédek és a pletykák képezik általában azzal, hogy közvetlenül ütköztetik az ellenérdekelt felek álláspontját. A legsúlyosabb csoportközi konfliktusok „vérbosszút” kívánnak. Ilyenek szándékos emberölés, az árulás, a nem cigány hivataloknál való besúgás, és a rendőrségi feljelentés. A vérbosszú (mint, a cigányok közötti társadalmi kontrol végső eszköze, igazságszolgáltatási rendszerük fő-, és legsúlyosabb intézménye), az adott állam igazságszolgáltatási rendszerének alternatíváját képezi.

A vérbosszút alkalmazó igazságszolgáltatás csak a cigány társadalmon belül gyakorolható. Nem érvényesíthető olyan ügyekben, ahol nem cigány, illetve ahol cigány ember nem cigány párja, házastársa, élettársa, felesége, férje, annak nem cigány rokona, stb., az érintett. A cigány vérbosszút úgy definiálhatnánk, … BŐVEBBEN

Tovább »

Roma Holokauszt Európában

Lengyelország 1939-es megszállása után napirendre került a romák áttelepítése is egy „zsidó rezervátumba”. A bűnügyi rendőrség vezetője kérte a zsidók deportálásáért felelős Adolf Eichmannt, hogy a zsidó vonatokhoz csatoljanak „3-4 vagon cigányt”. Eichmann egyetértett, de terv a helyi német hatóságok ellenállásán megbukott, így 1940-ben 30 ezer helyett csak 2800 roma került Lublinba.

1941 őszén Hitler elrendelte a Birodalom „megtisztítását” a zsidóktól. Az akció keretében 5 ezer osztrák cigányt vittek a lodzi gettóba. A gettó zsidó vezetője, Chaim Rumkowski rasszista érvekkel indokolta a németeknek, hogy a zsidók miért nem élhetnek együtt a cigányokkal, akik bármire képesek. „Először rabolnak, aztán gyújtogatnak, hamarosan minden lángokban áll majd, gyárak, raktárak.” Kérésére a nácik a gettóban egy zárt területre telepítették a romákat, akik hamarosan százával haltak meg tífuszban.

A nácik a megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben üldözték a helyi romákat. Hollandiában, Görögországban és Franciaországban nemigen törődtek velük. A kollaboráns francia hatóságok 30 ezer cigányt internáltak, míg a németek Belgiumból majdnem 400 belga, holland, német és norvég állampolgárságú cigányt deportáltak Auschwitzba, akik közül csak 12-en élték meg a felszabadulást. 1943 őszén Olaszországból a nácik néhány tucatnyi olasz vándorcigányt hurcoltak keletre. Szerbiában a megszálló német katonai hatóságok másfél év alatt helyben „oldották meg a zsidó- és a cigánykérdést”. A zsidókkal együtt mintegy 12 ezer cigányt lőtték agyon, vagy gázosítottak el teherautókban. Lengyelországban 13 ezer vándorcigányt öltek meg, a letelepedett romákat a zsidó gettókba küldték, a varsóiba 1942 tavaszától bolgár és magyar állampolgárságúak is érkeztek. Őket a varsói zsidókkal együtt Treblinkában gázosították el.

A nácikkal szövetséges államokban eltérően alakult a romák sorsa. A horvát usztasák 20-28 ezer romát gyilkoltak meg. A román hatóságok egyes források szerint 30-40 ezer cigányt mészároltak le. Más adatok alapján úgy tűnik, hogy 26 ezer cigányt deportáltak koncentrációs táborokba, akik közül 6-8 ezer embert megöltek, míg további 3 ezren az éhség és a betegségek áldozatai lettek. Szlovákiából nem deportálták a helyi cigány lakosságot, de általában a települések szélére kellett költözniük. Néhány száz vándorcigányt kényszermunkára vittek. SS-egységek százakat végeztek ki, de mintegy 30 ezren túlélték a háborút. A holokauszt során a különböző becslések szerint a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg.

Cigánytábor Auschwitz-Birkenauban

Himmler 1942 decemberében elrendelte, hogy a cigányokat deportálják Auschwitz-Birkenauba. Az első roma csoport 1943. február végén érkezett meg. A következő másfél évben 15 országból összesen 23 ezer európai cigányt hurcoltak ide. Közülük legfeljebb 3300-an távoztak élve Birkenauból, sokan más táborokban haltak meg. A birkenaui cigánytábor lakóinak többségét Németországból, Ausztriából deportálták, de legalább 34-en (0,16 %) magyar állampolgárok voltak.

A Birkenauban felállított cigányláger története jól jellemzi a nácik bizonytalan romapolitikáját. Bár a romákat elvileg azért hozták a lágerba, hogy ott halálra dolgoztassák őket, valójában egy újabb családi tábort hoztak létre. A többi fogolytól eltérően a cigányokat nem szelektálták, a családok együtt maradhattak, dolgozniuk általában csak a saját táborrészük kiépítésénél kellett. A zsidókkal, lengyelekkel ellentétben a romák megtarthatták civil ruháikat, sőt a magukkal hozott tulajdonukat is visszakapták, a terhes nők szülhettek, a gyerekeknek játszóteret alakítottak ki.

Auschwitzban azonban az egész cigánytábor éhezett. A fiatal lányok tartották el a családokat: zenéltek, táncoltak, … BŐVEBBEN

Tovább »

Roma Holocaust

“Nem csináltunk semmit, élni akarunk” – a szemtanúk szerint ezt kiabálták a cigányok hatvanhét évvel ezelőtt, amikor 1944. augusztus másodikán egyetlen éjszaka alatt mintegy négyezer romát megölve felszámolták az auschwitzi cigány tábort. Az európai cigányság ezért ezen a napon emlékezik a roma holokausztra, vagy ahogy ők nevezik cigányul: a Pharrajimosra. A kutatók a koncentrációs táborokban és a helyi vérengzések során kivégzett európai romák számát félmillióra becsülik; a fajüldözés a magyarországi roma közösségek csaknem harmadát közvetlenül érintette. A hitleri Németországban, valamint a szövetséges és megszállt országokban a cigányok számára is a munkahelyekről való eltávolítással, a nyilvános helyek látogatásának és a vegyes házasságok megtiltásával kezdődött a holokauszt. A náci Németország eleinte bizonytalan volt abban, hogy a cigányokat árjáknak, vagy idegen fajúaknak nyilvánítsa-e: bár nyelvük eredetét vizsgálva kénytelenek voltak megállapítani az árja rokonságot, az 1935 szeptemberében elfogadott, a Birodalmi állampolgárságról szóló törvény a “német vagy fajrokon vérű állampolgárok” kategóriájából a zsidók mellett a cigányokat is kizárta. A romák körében 1939 októberében Himmler “vándorlási tilalmat” rendelt el, majd, 1942-43-ban elkezdték a cigányok tömeges Lengyelországba történő deportálását. Hasonló sors várt a romákra Ausztriában, és a kelet-európai országokban is. Auschwitzban a cigányok számára külön családi tábort állítottak fel, egyes visszaemlékezések szerint azért, mert „közismert, hogy a cigányoknak nem csak közösségi, de családi érzése is milyen fokozott”. A táborban, ahol mintegy húszezer férfit és nőt tartottak fogva, Mengele és kollégái több “orvosi” kísérletet hajtottak végre cigányokon: kísérleteztek azzal, hogy meddig tudnak életben maradni azok, akik csak sós vizet kapnak, hogy a halálra fagyasztott emberek mennyi idő alatt térnek magukhoz, máshol pedig a nőkön különféle anyagok befecskendezésével hajtottak végre sterilizációs kísérleteket. 1945 januárjában 120-140 cigánylányt sterilizáltak a ravensbrücki táborban, a legfiatalabb közülük 8 éves volt. Himmler 1944 nyarán adott parancsot az auschwitzi cigánytábor likvidálására. 1944 augusztus másodikán mintegy 2000, főként még munkaképes cigányt más táborokba szállítottak, a többieket a gázkamrákba terelték.

Egy egykori táborlakó így emlékszik vissza az eseményekre: “Egyik éjjel a férfiak tábora több ezer ember kiabálására ébredt. Amint kiléptünk a barakkokból, láttuk, mi történt. A cigányok táborát fényszóró világították meg, a cigány férfiakat, nőket és gyerekeket az SS-ek sorba állították ötösével, hogy a krematóriumba vigyék őket. A szerencsétlenek minden erejükkel ellenálltak, olyan hangosan kiabáltak, hogy egész Birkenauban hallatszott. A dulakodás egész éjjel tartott, de reggelre a cigányok tábora már üres volt.”
Magyarországon már 1916-tól belügyminiszériumi rendelet írta elő a “kóborcigányok” előállítását, a sátoros cigányok összeírását, a 12 éven felüliek “cigányigazolvánnyal” való ellátását, illetve azt, hogy a kóborcigányok csak községük határában vállalhassanak munkát.
A nácik a megszállt európai országokban eltérő módon és mértékben, de mindenhol üldözték a helyi romákat. Becslések szerint a holokauszt során a kétmilliós európai cigányság 10-30 százalékát gyilkolták meg. 1929-től évente kétszer szerveztek országos “cigányrazziákat”. 1944-ben a “zsidókérdés megoldásának mintájára a cigánykérdés megoldása” is elkezdődött: augusztusban a Hadügyminisztérium elrendelte a 18 és 52 év közötti “kóbor”- és “letelepedett foglalkozás nélküli” cigány férfiak katonai munkaszolgálatát, több településen tömeggyilkosságokra került sor: például Várpalotán, Lajoskomáromban vagy a Tolna megyei Lengyelben. A vérengzés áldozataira 1972 óta emlékeznek meg világszerte, akkor határozott a Cigány Világszövetség arról, hogy a Pharrajimos, … BŐVEBBEN

Tovább »

Nemzetközi Roma Nap

2015. április 8-án az Országos Roma Könyvtár, Levél-és Dokumentumtár szervezésében ünnepi keretek között emlékeztek meg a Nemzetközi Roma Napról a Dohány utcai székházban.

A világ számos országában ünneplik meg e jeles napot, hogy felhívják a figyelmet a roma kulturális közösség értékeire. Hegedüs István, az ORÖ elnöke köszöntőjében elmondta, hogy 1971-ben Londonban került megrendezésre az I. Roma Világkongresszus, mely jelentős mérföldkő volt a cigányság nemzetté válásának folyamatában, hiszen ekkor született döntés a cigány jelképek használatáról is, beleértve a zászlót, himnuszt és a nemzetközi cigányság jelmondatát is: Opre Roma! – melynek jelentése Fel Romák!

Elmondta, hogy az Országos Roma Önkormányzat fontosnak tarja, hogy ez a jelentőségteljes nap méltóképpen legyen megünnepelve, hiszen a nemzetközi cigányság, így a magyarországi romák nemzeti ünnepe is árpilis 8, melyet az ENSZ a Roma Kultúra világnapjává nyilvánított.
Hegedüs István kiemelte, hogy az Unió és a Magyarország Kormánya által egyaránt támogatott Európai Roma Stratégia hosszú távú célja az integráció megvalósítása, melynek kulcsa a roma kultúra megőrzése, hiszen történelmi lehetősége és egyben felelőssége is van a magyarországi romáknak a felemelkedés útjára lépni.
A rendezvényen jelen volt Dr. Rétvári Bence, parlamenti államtitkár is, aki hangsúlyozta, hogy minden közösség számára fontosak ezek az ünnepnapok, hiszen megkülönböztetik a hétköznapoktól. Beszédében elmondta, hogy nem csak ezen alkalmak során ismerhetik meg a roma közösségek kulturális hagyományait, hiszen a Nemzeti Alaptantervnek köszönhetően az általános iskola tanulói már a hétköznapokban is ismereteket szerezhetnek a roma kultúra értékeiről, mely hosszú távú garanciája az együttélésnek.

Farkas Flórián miniszterelnöki biztos is részt vett az ünnepségen, aki beszédében kiemelte, hogy a magyarországi cigányság egyetlen útja a felzárkózás, melynek részét képezi a roma kultúra is, melyet elmondása szerint tovább kell ápolni és építeni.
Meghívott vendégeink között szerepelt dr. Szalayné dr. Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes asszony, Farkas Félix roma nemzetiségi szószóló Sztojka Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Szociális Ügyekért és Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság főosztályvezetője, az önkormányzat képviselői, valamint a hazai cigányság Kossuth- díjjal kitüntetett művészei.

Hegedüs István, az ORÖ elnöke a rendezvény alkalmából egy-egy plakettel ajándékozta meg a meghívott vendégeket, mellyel köszönetét és elismerését fejezte ki a roma közösségek kulturális értékeiért tett áldozatos munkájukért.

Tovább »