2021 szeptember 24, péntek
Kezdőoldal / Hírességeink

Hírességeink

Roma hírességek arcképcsarnoka Az Országos Roma Közérdekű Muzeális Gyűjtemény és Kiállítási Galéria vezetője, Bordás Péter és munkatársa Dozsák Éva 2015. márciusa óta egy nagyszabású kiállításon dolgozott. Ez a tárlat több, mint 400 portréból áll, magyar és külföldi cigány származású hírességek arcképcsarnoka. Olyan világhírű színészek, rendezők, zenészek és közéleti személyiségek ők, akiket mindenki ismer, de a többség nem is gondolná, hogy roma származásúak. A szándék az volt, hogy az emberek lássák, hogy a cigányságnak milyen értékei, büszkeségei vannak a világ minden táján. Fontos cél volt az is, hogy a negatív sztereotípiákat végre váltsák fel pozitív asszociációk a cigány, roma kifejezésekre gondolva. A kiállításból már az idei CIVIL SZIGET sátrában láthattak ízelítőt a világ minden tájáról érkező szigetlakók. Szeptembertől látható a teljes kiállítási anyag az Országos Roma Önkormányzat Dohány utcai hivatalának épületében, valamint párhuzamosan kiállításra került az ORÖ által fenntartott sziráki Teleki József Általános iskolában is. Az itt tanuló gyerekek is részesei voltak a kiállítás létrejöttének, hiszen ők helyezték ki a portrékat iskolájuk falaira.A múzeum munkatársai azzal az üzenettel vitték ezt a tárlatot a gyerekeknek, hogy ők is bármit elérhetnek, ha hisznek magukban, álmaikban és keményen dolgoznak céljaik eléréséért. Az arcképcsarnok szereplőinek életútja erre a legjobb példa számukra. Ez utóbbi tárlatot ünnepélyes keretek között a gyermekekkel együtt nyitották meg a Múzeum munkatársai. A megnyitó fergeteges hangulatáról a Somnakaj musical produkció művészei gondoskodtak. Akiknek egyik helyszínen sem volt szerencséje a kiállítást megtekinteni, azok most megtehetik oldalunkon. Jó nézelődést kívánunk!

Az arcképcsarnok hamarosan képekkel is látható.

Boldog Ceferino

 

Ennek a romának élettörténete segítheti a keresztény közösségeket, hogy a cigányok mentalitását és erkölcsi szokásait jobban megértsék. Segíthet mindnyájunkat abban, hogy kiálljunk mellettük, és szolidaritást vállalva együtt dolgozzunk velük. A gyakorta fennálló válaszfalakat lebontva pedig integráljuk őket.”

(Carlo M. Martini bíboros, Milánó érseke )

 

Ceferino Giménez Malla cigány nevén El Pelé (1861-†1936)1861. augusztus 26-án született egy vándor életmódot folytató lókereskedő családban, Benavent de Segriá közelében, Lérida tartományban. Ceferino folytatta apja mesterségét, és negyvenes éveiig ő maga is nomád életet élt.

Tizenévesen a roma hagyományok szerint megnősült, de 1912-ben házasságát Teresával templomban is szentesítette. Ekkor telepedtek le, Huesca tartományban, Barbastro városában vettek házat. Saját gyermekük nem született, ezért Teresa unokahúgát, az árván maradt Pepitát vették magukhoz. El Pelé szívesen segített más rászoruló cigány és spanyol gyermekeken is. Bár olvasni nem tudott, a Bibliát mégis jól ismerte, bibliai történetekre és az Evangélium tanítására oktatta őket.

Egy ízben lopás vádjával börtönbe zárták. Ott fogadalmat tett a Szűzanyának, hogy ha kiszabadul, térden állva zarándokol el az egyik kegyhelyre. Ártatlansága hamarosan tisztázódott, és miután kiengedték, El Pelé teljesítette a fogadalmát.

Mélyen vallásos életet élt, naponta járt misére, rendszeresen imádkozta a rózsafüzért. Teresa halála után a ferences harmadrendbe is belépett. A spanyol polgárháborúban meg akarta menteni egy pap életét. A cigányok közt elterjedt legenda szerint megkérdezték tőle, hogy van-e fegyvere, azt mondta, hogy „Igen, van!” és elővette a rózsafüzért. Emiatt őt is beállították a többi kivégzésre váró pap és világi hívő közé. Társaival együtt 1936. augusztus 2-án végezték ki a a republikánusok . Utolsó szavai ezek voltak: „Éljen Krisztus Király!”

Ceferino Giménez Mallát II. János Pál pápa 1997. május 4-én, az első roma származású emberként, negyvenezer hívő jelenlétében boldoggá avatta. Boldog Ceferino a romák patrónusa.

Kultuszának most kezdenek kialakulni a formái. Emléknapja hivatalosan a halálának napja augusztus 2., de meg szoktak rá emlékezni május 4-én, boldoggá avatásának napján, valamint utolsó szavai okán Krisztus Király ünnepén is.

El Pelének természetszerűleg fontos szerepe van a római katolikus egyház cigánypasztorációs gyakorlatában. Mivel életében gyakran használta és letartóztatásában „a bűnjel”, a zsebében talált rózsafüzér nagy szerepet játszott, a rózsafüzér szentjeként is tisztelik. Gyakran ábrázolják kezében rózsafüzérrel. Tisztelete a börtönviseltek védőszentjeként is elterjedt, mivel ártatlanul megvádolva fogva tartották. A szlovákiai Bártfán templomot szenteltek tiszteletére. Magyarországon a Váci Egyházmegyében működő Ceferino Ház, Komlón a Boldog Ceferino Katolikus Óvoda viseli nevét.

 

 

Katarina Taikon (1932-1995)

svéd írónő

 

Katarina Taikon egy cigánytáborban született Örebro-ban, Stockholmtól nyugatra, 1932-ben. Ritkán járt iskolába és először 26 éves korában jutott el az úgynevezett népfőiskoláig, ahol megtanulhatott írni és olvasni.

Néhány évvel később írta meg első könyvét “Cigányasszony” címmel, amelyben a roma kisebbségnek akkoriban Svédországban néha szinte elviselhetetlen létét írja le. A közvéleményt kezdte formálni minden svéd egyenlő jogainak tiszteletben tartása érdekében, a roma kisebbséget is beleértve.

Katarina kiváló vitatkozó félnek bizonyult, és ennélfogva bizonyos elismertségre tett szert. Néha provokatív volt, ami viszont ellenfeleket szerzett neki. Ugyanilyen fontos volt az oktatáshoz való viszonya. Beutazta az országot és iskolákat látogatott meg, ahol a roma kultúráról és nyelvről beszélt, felkeltve a gyerekek érdeklődését és megértetve velük annak lényegét.

Az első Katitzi könyvet 1969-ben adta ki. Ez a könyv és az utána következezők egyaránt önéletrajzi jellegűek és Katitzi – azaz Katarina – fejlődését követik nyomon a gyerekkortól az asszonnyá válásig, a cigánytábor életének és a többségi svéd társadalommal való összetűzéseknek fényében. Elmeséli, hogyan adták férjhez tizenhárom éves korában, menekülését a házasságból, a nehézségeket, amelyekkel a tanuláshoz szembesülnie kellett, és hogy hogyan tudott megélni táncolásból, jövendőmondásból és réztálak árusításából. Néhány film is készült a könyvekre alapozva. Katarina Taikon 1995-ben halt meg, miután egy agysérülést követően 13 éven át feküdt kómában.

 

Katarina Taikon maga is úgy tekintett a könyveire, mint propagandájának eszközeire, fegyvereire, a roma kultúra érdekében elért sikerre.

 

Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi; Szkopje, 1910. augusztus 27. – Kalkutta, 1997. szeptember 5.) vlach, pontosabban a mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán és Cigány nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.
Sir Michael Caine (1933. március 14.-)

kétszeres Oscar-díjas angol színész

 

Az angol színjátszás nagy öregje, aki pályafutása alatt már több mint száz filmben szerepelt. Kétszer tüntették ki Oscar-díjjal, először Woody Allen Hannah és nővérei (1986), majd Lasse Hallström Árvák hercege (1999) című filmekben nyújtott alakításáért. 1964-ben a Zulu című nagyjátékfilmben debütált a mozivásznon és azóta számos nagy sikerű alakítás fűződik a nevéhez. Művészi érdemeinek elismeréseként 2000-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte.
Ifjabb Robert William Bob Hoskins (1942. október 26.-)
Golden Globe-díjas és Oscar-díj jelölt angol színész

Jellegzetes kopasz fejbúbja és zömök testalkata mellett híres az erős brit „cockney” akcentusáról és harcias, energikus természetéről. Előszeretettel alakít politikusokat, történelmi személyeket: A Mussolini és énben (1985) magát az olasz vezért alakította, 1994-benWinston Churchillt alakította a World War II: When Lions Roared című TV-filmben, az 1995-ös Nixonban pedig a kétes hírnevű elnök politikustársát, J. Edgar Hoovert keltette életre. Hoskins családi filmekben is szerepel: Roger nyúl a pácban, Hook, Super Mario kalandjai. A népszerű angol karakterszínésznek németországi roma felmenői voltak. Kezdetben portásként, teherautósofőrként dolgozott, majd könyvelőnek tanult, de ebbe hamar beleunt. Színészi karrierje viszonylag későn, 30 éves kora után indult, a nyolcvanas években már sztárként ünnepelték.

 

Kótai “Tornádó” Mihály (1976. augusztus 12. –)
visszavonult magyar profi ökölvívó, a WBC és a Nemzetközi Boksz Szervezet (IBO) egykori váltósúlyú világbajnoka.

Jobbkezes, normál alapállású bokszoló. Menedzsere és edzője Veres László. Profiként 38 győzelmet aratott (ebből 18 KO), négyszer szenvedett vereséget, döntetlenje nem volt.

Kótai Mihály általános iskolás korában, tizenhárom évesen kezdett öklözni, első edzője az édesapja volt. Idősebb Kótai eleinte súlyt emelt, majd a katonaságnál megtanult öklözni is. Jól felszerelt edzőterem helyett, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Rakamazon, otthonuk garázsa volt a tréningek helyszíne. Felszerelés híján az edzések iskolázásból és árnyékolásból álltak, ilyen körülmények között az édesapa és a bajnoki babérokra törő Kótai elszántsága kellett ahhoz, hogy munkájuk ne csupán tartalmas időtöltés, hanem eredményes foglalkozás legyen. Tizenhat évesen megnyerte az ifjúsági országos bajnokságot a 71 kilogrammos súlycsoportban.
1994-ben már a juniorok között harmadikként zárt az országos bajnokságon, 1994-ben kiütésekkel menetelt az OB döntőig, ahol pontozással kikapott Lestár Istvántól. 1995-ben testvéreivel és édesapjával Budapestre költöztek a Józsefvárosba. Kótai Mihály bolti eladóként dolgozott, munka után, hetente háromszor járt edzeni új klubjába, a Vasasba. 1996-ban került be felnőtt válogatott keretbe. 1997-ben az olaszok elleni válogatott csapattalálkozón kiütéssel nyert az első menetben Cali ellen. A Schiller Opel-kupa nemzetközi tornán pontozással verte Bacskai Lajost (10:2). Ezzel a győzelemmel Kótai beverekedte magát a vb-csapatba. Abban az évben Budapesten rendezték a világbajnokságot. Kótai Mihály bejutott a legjobb nyolc közé, de a negyeddöntőben kikapott a török Aslan-tól 12:4-re. 1998-ban Kótai súlycsoportot váltott, lefogyasztott a 67 kilogrammosok közé. 2006-ban vonult vissza. A “Tornádó” volt az IBO és a WBF világbajnoka, a WBC nemzetközi bajnoka és a legtekintélyesebb szövetség, a WBC egy időben a világ 8. legjobb nagyváltósúlyú ökölvívójaként jegyezte.

Díjak, elismerések:

Papp László Budapest Sportdíj (2014)

 

Carlos Augusto Alves Santana (1947. július 20.–)
Grammy-díjas mexikói latin rockzenész, gitáros.

 

Az 1960-as évek végén vált ismertté csapatával, a Santana Blues Band együttessel. 1982-ben és 2008-ban 300 ezer ember előtt koncertezett. Santana latin zenei hatásait ötvözte a west coast rockkal, így már a kifejezés feltalálása előtt is “fusion” zenészként működött. 1972-ben Santana John McLaughlin példáját követve spirituális jazz-fusion irányba indult el. 1976-tól kommersz rock- és tánczenei elemeket belesző dalaiba, ami máig védjegyévé számít. Gyakran dolgozik együtt más zenészekkel, és folyamatosan próbál új stílusokat felfedezni, melyekkel tovább fűszerezheti saját zenéjét is. Santana nagyon letisztult és szenvedélyes gitáros, gitárjával olyan feszültséget képes teremteni, mint kevesen. Hangzása egyedi, játéka különös kifejezőerővel bír.


Éric Daniel Pierre Cantona (1966. május 24.-)
az egyik legsikeresebb francia labdarúgó

Az 1980-as, 1990-es években játszott. Csatárként szerepelt klubjaiban. Igazán nagy sikereket Angliában ért el. Profi karrierjét a Manchester Unitedben fejezte be, ahol öt év alatt négyszer Premier League címet, kétszer Ligakupát és FA-kupát nyert.

Cantonáról, akit Eric a király (Eric the King) néven is ismernek, úgy tartják, jelentős szerepet játszott a Manchester United feltámadásában és mindvégig élvezte ikonikus státuszát a klubnál és az angol futballban egyaránt. 2001-ben megválasztották az évszázad játékosának, és a United drukkerek a mai napig “King Eric”-ként (Eric király) emlegetik. Ő a francia strandfutball válogatott aktuális menedzsere.

Zlatan Ibrahimović (1981. október 3. – )

bosnyák, cigány és horvát származású svéd válogatott labdarúgó. Jelenleg az Jelenleg a francia PSG és a svéd válogatott játékosa.

Ibrahimovićnak 2 testvére és 3 féltestvére van. Helena Segerrel él együtt, akitől született 2 gyermeke is Maximilian (2006. szeptember 22.) illetve Vincent (2008. március 6.). 17 évesen taekwondoból megszerezte a fekete övet. Ez vagyok – Én, Zlatan Ibrahimovic, ez a címe a csatár önéletrajzi könyvének, ami 2012-ben jelent meg hazájában. Magyarul 2012. júniusában jelent meg.

Sir Charles Spencer Chaplin,
azaz Charlie Chaplin (1889. április 16. –1977. december 25.)
angol filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző,vágó, filmproducer.

Mivel anyai nagyanyja cigány származású volt, és Chaplin az 1960-as években – mikor a vándorló életmódot adminisztratív eszközökkel igyekeztek ellehetetleníteni Nagy-Britanniában – többször nyilvánosan kiállt a cigányság jogai mellett; nem sokkal halála után, 1978-ban a második Roma Világkongresszus a születése napját, április 16-át a Roma Színészek Világnapjává nyilvánította.
Al Pacino (New York, 1940. április 25. –)
Oscar-díjas és többszörös Golden Globe-díjas amerikai színész
A filmtörténelem egyik meghatározó színészegyénisége. Lee Strasberg világhírű Actors Stúdiójában próbálta elsajátítani a szakma fortélyait, melyet előtte olyan nagy színészek is tanultak, mint James Dean vagy Marilyn Monroe. Már rögtön az első filmszerepe, a Pánik a Tű parkban előtt Tony-díjat kapott egy Broadway darabban nyújtott alakításáért. Francis Ford Coppola 1972-ben ráosztotta a Corleone-családot irányító maffiavezér, Michael Corleone szerepét A Keresztapa című filmjében, melynek köszönhetően egy csapásra a legnagyobbak között találta magát. Filmjei témájául gyakorta szolgál a szervezett bűnözés, a New York-i olasz maffia: főszerepet játszott A sebhelyesarcúban, a Dick Tracyben Warren Beatty-vel, majd a Szemtől szemben felügyelőjeként Robert De Niro illetve a Fedőneve: Donnie Brascoban Johnny Depp partnereként.

Pacino kilencedmagával nőtt fel egy háromszobás bronxi lakásban. Erre az időszakra úgy emlékszik vissza, mint “egy New York-i Huckleberry Finn” gyerekkorára.
A nagyszülei és az édesanyja felügyelete alatt, de a valóságban az “utcán nevelkedett”. Barátaival csavargott, ivott, balhézott. Már az iskolában kiderült, hogy igazi színész tehetség, meggyőző alakításaival sokszor verte át tanárait. Élete később sem változott sokat, hogy betudja fejezni az előadó-művészképző iskolát, minden munkát el kellett vállalnia: volt kifutó fiú, eladó, ellenőr, újságárus és még ki tudja, mi minden…
„Én tényleg az utcáról jöttem, hajléktalan, csóró cigány voltam. Nyomornegyedekben, panziókban, lepukkant hotelekben laktam. Egy szoba folyóvízzel és mosdóval, számomra maga volt a mennyország…”

Iskolatársai a “Marlon” becenevet ragasztották rá Marlon Brando után. Pacinónak akkor még fogalma sem volt arról, kicsoda Marlon Brando. Amikor Charles Laughton, a híres színésztanár életében először látta a tizenkilenc éves Alt, amint egy bérkaszárnya lépcsőjén üldögélt, azt mondta neki: “Belőled nagy sztár lesz.” Ezzel vette kezdetét egy legendás, életre szóló barátság Pacino és Laughton között, amely évekig tartotta a lelket a fiatalabb színészben, amikor időnként azt sem tudta, mikor eszik legközelebb. Huszonhat évesen kapta az első, keresettel járó színészi megbízatását.

Johann Trollmann (Wilsche, ma Gifhorn városrésze, 1907. december 27. – wittenbergei megsemmisítő tábor, 1943. február 9.) német ökölvívó, a porajmos áldozata

Az 1920-as években vált híressé. 1933. június 9-én a német félnehézsúlyú bajnoki címért küzdött, ám annak ellenére, hogy ellenfelénél, Adolf Witt-nél több pontot szerzett, a mérkőzés eredmény nélkül zárult. A közönség fellázadt a döntés ellen, így náci vezetőségnek el kellett ismernie Trollmann-t győztesnek. 6 nap múlva azonban mégis megfosztották címétől.

A nácik a következő évektől fogva fokozottan üldözték a romákat, Trollmann-t is sterilizálták. 1939-ben besorozták a Wehrmachtba, a keleti fronton harcolt. 1941-ben megsebesült, így visszakerült Németországba. 1942 júniusában a Gestapo letartóztatta, és a neuengammei koncentrációs táborba deportálták. Megpróbálta titkolni kilétét, ám a táborparancsnok korábban ökölvívó volt és felismerte. Trollmann-ra azt a feladatot osztotta, hogy esténként eddze a német csapatokat. Egészsége azonban gyorsan romlott, így a foglyok meghamisították halálát, és elérték, hogy a 130 km távol fekvő wittembergei mellék-táborba kerüljön, álnéven. Azonban hamarosan itt is felismerték, és egy meccset szerveztek, amelyben Emil Cornelius közbűntényes fogoly, kápó lett az ellenfele. Trollmann győzött, ám Cornelius bosszút kívánt állni rajta megaláztatásaiért, így egész nap dolgoztatta, majd mikor a volt bajnok elfáradt, egy lapáttal agyonverte.

2003-ban a Német Ökölvívó Szövetség úgy határozott, hogy elismeri Trollmann-t 1933-as bajnoknak. 2010. június 9-én – Trollmann meccsének évfordulóján – Bewegung Nurr a berlini Victoria parkban emlékművet állított tiszteletére

 

„Ronnie” Wood (1947. június 1.-)
angol gitáros és basszusgitáros, aki a The Jeff Beck Group és a Faces tagjaként vált ismertté, majd 1975-től csatlakozott a The Rolling Stoneshoz
Ronald David Wood, a Rolling Stones zenekar egyik motorja, a gitáros, a zeneszerző a “vízi cigány” származására büszke brit volt az első a dinasztiájában, aki szárazföldre született, szülei még az ország folyamain és csatornáin hajózva, ahogy ő mondja, „melós cigányok” voltak.

Ronnie karrierjét egyébként még nem Mick Jaggerékkel kezdte, az akkor már világhírű Stones-hoz csak a hetvenes évek közepén csatlakozott – addig olyan, jobbára ismeretlen zenészekkel muzsikált, mint Rod Stewart, vagy Eric Clapton és Jeff Beck.

 

Yul Brynner (1920. július 11.-1985. október 10.)

Oscar-díjas filmszínész

 

A Vlagyivosztokban, Oroszország Csendes-óceáni partjainál született Yul Brynner egyike a XX. század legszínesebb egyéniségű filmszínészeinek. Habár karrierjének köszönhetően beutazta az egész világot, mégis mindig hű maradt roma örökségéhez.

Leginkább Marlon Brando és Steven McQueen mellett nyújtott alakításairól és az 1957-ban, legjobb férfi főszereplőként elnyert Oscar- díjáról ismerhetjük Brynnert, azonban színészi játéka mellett tehetséges énekes is volt. Élete későbbi szakaszában az orosz születésű sztár politikailag mélyebb szerepet vállalt, és komoly érdeklődést mutatott a roma mozgalmak iránt. Megjelent az 1. Roma Világkongresszuson 1971-ben, Londonban és a 2. Roma Világkongresszuson 1978-ban, Genfben, mint a Nemzetközi Roma Szövetség tiszteletbeli elnöke, amely pozíciót 1978-tól 1985-ben bekövetkezett haláláig töltötte be. Brynner roma származása édesanyja, Marousia Blagovidova családi ágára vezethető vissza, aki zsidó apától és roma anyától származott. Brynner a két világháború között született, csecsemőkorát a Szovjetunióban töltötte. Ez egy különösen viharos időszak volt, különösen miután apja 1923-ban elhagyta családját egy moszkvai színésznőért. Ekkor költözött a család Mandzsúriába.

Édesanyja  az 1930-as évek elején elvitte őt és nővérét, Verát Mandzsúriából Párizsba, ahol Yul orosz roma énekeket adott elő a francia főváros dekadens orosz éjszakai klubjaiban. Ezt követően néhány évig trapéz artista volt, mielőtt a Brynner család újra elszánta magát a költözésre, ezúttal a második világháború elől menekülve költöztek Európából az Egyesült Államokba. New Yorkban Brynner tovább képezte magát, mint cirkuszi előadó, Michael Chekov irányításával, akivel együtt turnézott annak színi társulatában, noha hamarosan nyilvánvalóvá váltak Brynner színészi törekvései. Az első színpadi szerepe során a Broadway-en egy Shakespeare darabban lépett föl az 1940-es évek elején, de nagyon nehezen tört be a filmek világába és keltette fel a filmszakma érdeklődését maga iránt.

1951-ben, amikor az “Anna és a sziámi király” című film főszerepét, a sziámi királyt játszhatta el, és példaértékű alakítása végre kivívta Hollywood figyelmét.

Ezután karrierje egyre magasabbra emelkedett, olyan emlékezetes alakítások segítségével, mint amilyent a “Tízparancsolat”, vagy a “A hét mesterlövész” című filmekben nyújtott.
1959-ben egy menekülttábort meglátogatva döntötte el, hogy aktív szerepet vállal a civil és emberi jogi küzdelemben. Brynner társírója a “Bring Forth the Children: A Journey to the Forgotten People of Europe and the Middle East” cimű könyvnek, amely számtalan olyan fényképet tartalmazott, amelyeket ő maga készített. Látogatásai során megfogalmazódott benne a gondolat, hogy gyermekek nem élhetnek ilyen körülmények között. A menekülttáborban tett első látogatása után Brynner azonnal elfogadta az ENSZ menekültügyi biztosának különleges tanácsadói pozícióját. Munkáját részletesen dokumentálta a fenti könyvben, és ezt követően az 1971-es londoni Roma Világkongresszus beköszöntőjében.  A nemzetközi mozgalom felgyorsult, és Brynner felelősséget érzett a roma jogok előmozdítása terén, még az 1983-as tüdőrák diagnózisa után is.

1985-ben bekövetkezett halála után szobrot emeltek tiszteletére szülővárosában, Vlagyivosztokban, és emléke mind a filmvásznon, mind azon túl a különböző emberi jogi mozgalmakban örökre él.

 

 

 

 

Tony Gatlif, születési nevén Michel Dahmani (Algír, 1948. szeptember 10. –)
kabil–roma származású francia filmrendező, zeneszerző, színész és filmproducer

Algériai (kabil) apától és roma anyától származik. Gyermekkorát Algírban töltötte, ahonnan 1960-ban, az algériai függetlenségi háború elől menekülve, Franciaországban telepedett le. Nehéz, és káosszal teli évek következtek (megjárta a javítóintézetet is), mígnem 1966-ban találkozott példaképével, Michel Simon színésszel. Ajánlólevelével bejutott egy színi tanodába, melynek elvégzése után számos színházi szereplést vállalt, de valójában mindent elkövetett, hogy a filmgyártás közelébe kerüljön. 1975-ben rendezte első filmjét. 1981-től Gatlif filmjeinek központjába az európai cigányság kultúrája került, mivel lenyűgözte a „mozgásban lévő közösség” és annak rendkívül gazdag és változatos „zenei és hangzásvilága”. Ugyanakkor idegenkedik magát bármely népcsoporthoz sorolni, önmagát „mediterránnak” vallja.

1990-ben elkészült a Gaspard et Robinson, majd 1993-ban elkészítette a már díjakkal is elismert filmjét, a Latcho Drom-ot (Világos út). A „cigányzenéről szóló himnusznak” tekintett alkotás végigkíséri a cigányságot az indiai őshazától,Rádzsasztánon, Egyiptomon, Törökországon, Románián, Magyarországon és Németországon át, egészen Spanyolországig. Minden egyes állomáson, a helyi kultúrát is magába szívott cigányzenén és táncon keresztül ismerhetjük meg, hogy melyik országban hogyan sikerült beilleszkedniük, hogyan viszonyul hozzájuk a helyi lakosság.
A 2004-ben forgatott, Száműzetés című filmjével Gatlif visszatér gyermekkora helyszínére, Algériába. A filmmel elnyerte a 2004-es cannes-i fesztivál legjobb filmrendező díját. 2006-ban ugyancsak Cannes-ban mutatták be, s aratott nagy sikert a fesztivál zárófilmjekén vetített Transylvania című filmdrámája. Kedvező fogadtatást kapott a cigány holokauszt témával foglalkozó, 2009-ben forgatott filmje, a Korkoro (Szabadság) is: a Montreali Világfilm-fesztiválon három díjat kapott, zenéjét pedig César-díjra jelölték.

2012 tavaszán készült el az igazi demokráciát, a nagyobb társadalmi igazságosságot, a gazdagság egyenlőbb elosztását, és a közéleti erkölcs színvonalának emelését zászlajukra tűző „felháborodottak” mozgalmáról készített, egész estét betöltő dokumentumfilmje, a Indignados.

Díjak, elismerések

 

Harcsa Zoltán (1992. november 20. –)
ökölvívó, Az év magyar ökölvívója (2012, 2013), 2015-ben bronzérmes volt az Európa játékokon

 

Tizenegy évesen kezdett bokszolni a Vasasban, majd a KSI-ben. 2008-ban második volt a junior Európa-bajnokságon. A következő évben az ifjúsági Európa-bajnokságon szerzett ezüstérmet. 2010-ben az ifi vb-n harmadik lett. Ezzel az eredményével kvalifikálta magát az ifjúsági olimpiára, ahol harmadik helyezett lett. 2011-ben a felnőtt Európa-bajnokságon a 16 közé jutott, de ott kézsérülése miatt nem lépett a szorítóba. A világbajnokságon és a nyolcaddöntőig jutott. Mivel legyőzője bejutott a döntőbe, Harcsa olimpiai kvótát szerzett.

A 2012-es olimpián az első fordulóban legyőzte venezuelai ellenfelét és bejutott a legjobb 16 közé, és végül 5. helyen végzett. A 2013-as Európa-bajnokságon az elődöntőig jutott, amit sérülése miatt feladott. A világbajnokságon a negyeddöntőben esett ki. 2014-ben a Ferencvárosi TC-hez igazolt.

2015-ben bronzérmes volt az Európa játékokon.

Díjai, elismerései

 

Bedák Pál (Budapest, 1985. szeptember 8. –)
Világbajnoki ezüstérmes ökölvívó

Az utóbbi évek egyik legeredményesebb magyar ökölvívója. 156 centiméter magas, nemzetközileg a legkisebb súlycsoportban, a papírsúlyban versenyez, bár az utóbbi években magyar bajnoki címeit légsúlyban szerezte.

Nevelőedzője Nagy László és Szabó Gyula, jelenleg az Unio Sport Kispest SE ökölvívója, edzője Szántó Imre. A Testnevelési Egyetem rekreációs szakának hallgatója. Testvére, Bedák Zsolt szintén ökölvívó.

Eredményei

  • 2002-ben ezüstérmes a kadet világbajnokságon papírsúlyban.
  • 2002-ben kadet Európa-bajnok papírsúlyban.
  • 2003-ban junior Európa-bajnok papírsúlyban.
  • 2004-ben junior világbajnok papírsúlyban.
  • 2004-ben bronzérmes az Európa-bajnokságon papírsúlyban.
  • 2005-ben ezüstérmes a világbajnokságon.
  • 2006-ban az Európa-bajnokságon a negyeddöntőben szenvedett vereséget a későbbi győztes orosz David Ajrapetyantól, így nem szerzett érmet.
  • 2007-ben aranyérmes az Európai Unió ökölvívó bajnokságán.
  • 2007-ben a világbajnokságon már a 16 közé jutásért összekerült Ajrapetjánnal akitől újra kikapott.
  • magyar bajnok (2002 – 2007)

 

Ricardo Quaresma (1983. szeptember 26. –)
portugál labdarúgó, a portugál válogatott középpályása.

Az év portugál labdarúgója: 2005, 2006

Portugál Aranylabda: 2007

 

 

Daniel Gonzalez Güiza (1980. augusztus 17. –) spanyol válogatott csatár. Jelenleg a Cerro Porteño labdarúgója.

Sikerei, díjai:

Real Mallorca

  • Spanyol gólkirály: 2008.

Spanyolország

  • Európa-bajnok: 2008.

 

Jesús Navas González (1985. november 21. –)
spanyol labdarúgó,

Jelenleg a Manchester City középpályása. A testvére, Marco szintén labdarúgó. Az első klub, ahol játszott az Unión Deportiva Los Palaciós volt.

 

Pisont István ( 1970. május 16. –)
volt válogatott labdarúgó, középpályás.

A Budapest Honvéd FC egykori klasszisa, aki a fővárosi alakulattal három bajnoki címet is nyert. A kispesti szurkolók egyik kedvenc rigmusa volt a “Pisont István a legnagyobb király!”, amelyet még a Bëlga együttes is dalba foglalt a Waxos című zeneszámukban. Izraelben szintén három bajnoki címet szerzett a Beitar Jerusalem FC-vel és a MK Hapóél Tel-Aviv-vel. 2011 májusában a Boldog Ceferino Lovagrend megalapításában vett részt.

Mezei István
A cigány válogatott szövetségi kapitánya és menedzsere 1992 óta.
2007-ben Príma-díjat kapott

 

  1. február 24-én szegény cigány család gyerekeként született. Tizennégy évesen már dolgozni kényszerült az iskola mellett. Több szakmát is kitanult, mellette pedig aktívan sportolt. Huszonöt évesen egy térdsérülés miatt kellett abbahagynia a labdarúgást. Buszvezetőként kezdett dolgozni, majd Budapestre költözött, ahol elkezdett foglalkozni a cigány csapat gondolatával.
    A focicsapat születését megelőzően a cigány sport támogatására létrehozta  a 64-es válogatott egyik tagjáról elnevezett Farkas János Alapítványt. Ezt követően kezdett el támogatókat keresni, személyesen kereste fel a Magyar Labdarúgó Szövetséget is, ahol véletlenül épp ott volt az egykori Aranycsapat néhány tagja.
    Puskás Ferencnek rögtön megtetszett a cigányválogatott ötlete. A csapat végül 1992-ben született meg. Mezei István a válogatott szövetségi kapitánya és menedzsere is egyben. Mezei 41 éve házas, 5 gyereke van, 15 unokája és egy dédunokája.

 

 

 

Elvis Aaron Presley (1935. január 8.1977. augusztus 16.)
Négyszeres Grammy-díjas amerikai énekes, zenész és színész

Édesanyja cigány származású (ír traveller). Mint kulturális ikon, Elvis, a Rock ‘n’ Roll királya, vagy egyszerűen csak a Király néven is ismert. Gyakorlatilag a világ leghíresebb könnyűzenei énekese mind a mai napig.
Tizennégyszer jelölték Grammy-díjra, ebből hármat meg is nyert. Emellett 1971-ben a Grammy Életműdíját is neki ítélték.

Karrierje 1954-ben kezdődött, amikor a Sun Recordsal dolgozott. Ő volt a rockabilly egyik legelső énekese, mely a gyors tempójú country, és a rhythm and blues keveréke. Később a RCA records adta ki dalait és első kislemeze, a Heartbreak Hotel 1956-ban jelent meg, hatalmas sikert aratva. Ezt további slágerek, sőt filmes szerepek követték. 1958-ban katonai szolgálatot teljesített és emiatt átmenetileg felhagyott a zenei karrierrel.

Visszatérése a hatvanas években felemásra sikerült, ugyanis javarészt filmszínészként foglalkoztatták, azonban filmjeit és a hozzájuk tartozó filmzenei albumokat néhány kivétellel a kritikusok nem értékelték túl pozitívan. 1968-ban végül visszatért a zenei színpadra, és hét év kihagyás után ott folytatta, ahol abbahagyta. 1973-ban az ő koncertjét közvetítették először műholdon keresztül. Élete vége felé gyógyszerfüggőségtől szenvedett, amely megviselte szervezetét. Negyvenkét éves korában, 1977-ben hunyt el. Magyar vonatkozás, hogy 2011-ben a Fővárosi Önkormányzat Budapest díszpolgárává avatta az 1956-os forradalom melletti kiállásáért.

 

Esma Redzepova (1943. augusztus 8.-)
a cigányzene macedón királynője
kitüntette az UNICEF, és 2002-ben Nobel Béke-díjra jelölték

Az isteni hanggal megáldott, 14 éves kora óta koncertező Esma Redzepova nemcsak a macedon zenei kultúra jelképe. Személye a cigány muzsika számára épp oly meghatározó, mint Maria Callas az operának, Ella Fitzgerald a jazznek, így nem csoda, hogy az 1976-ban, a Candigar-Pandzibaban rendezett Első Cigány Fesztiválon a cigányzene királynőjévé kiáltották ki. Az 1943-ban Skopjeban született énekest egy tehetségkutató verseny indította el zenei pályáján, hiszen tizennégy évesen nemcsak megnyerte a versenyt, hanem felfigyelt rá az ismert zenekarvezető Stevo Teodosievski. Fényes jövőt jósolt a kislánynak, és magával vitte Belgrádba. Aztán hét év múlva összeházasodtak, és Stevo haláláig, 1997-ig együtt éltek és dolgoztak. Mivel Esmának nem lehetett gyereke, örökbe fogadtak 47 árvát és utcagyereket. Készítettek több tucat lemezt, meghódították a világot, és alapítottak közösen egy zeneiskolát. Esma Redzepova pályafutása során rengeteg díjat nyert már, kitüntette az UNICEF, és 2002-ben Nobel Béke-díjra jelölték. Hazájában van már 2 platina- és 8 aranylemeze. Számtalan koncertje közül sokat humanitárius célból tart.
Esma Redzepova a mai napig a csúcson van, és férje, Stevo zenekarával az Ensemble Teodosievski-vel dolgozik együtt. Legismertebb dala a Čaje Šukarije, ami 2006-ban készült Borat című film zenéje is volt, bár engedély nélkül haszálták fel. A 2007-ben forgatott Cigány karaván című filmben az öt cigányzenész egyike volt, akinek az amerikai turnéját rögzítették.

 

 

 

Boban Marković (1964. május 6.-)
szerbiai trombitaművész, egy rezesbanda vezetője

Boban Marković a cigányok legendás ünnepén, Djurdjevdán napján, május 6-án született. Nagyapja, Pavle is muzsikált. Apja szintén különféle zenekarokban játszott. Boban Marković már hétéves korában megismerkedett a trombitával.

Európai körökben elismert, ő és zenekara számos zenei díj birtokosa. Apja, nagyapja elismert trombitaművészek voltak. Zenéje a török katonazenekarok muzsikájából eredeztethető. Boban a kilencvenes évek első felében tűnt fel, amikor zenekarával sorra elnyerte a híres gucai trombitás fesztivál első díját, majd miután meghallotta – a Kusturica-filmek zenéje kapcsán világszerte ismert – Goran Bregovic, felkérést kapott az Underground című film zenéjében való közreműködésre. Az Underground után Boban az Arizonai álmodozók című Kusturica-film zenéjében is közreműködött, s az ezredfordulóra már Európa legnépszerűbb balkáni rezesbandájának az élén állt. Készített lemezt Lajkó Félixszel (Srce Cigansko), majd 2002-ben Frank London munkatársa lett. A Boban Marković Orkestar legújabb lemezével (The Promise) zeneszerzőként is jelentős sikert könyvelhetett el. Tevékenységei között szerepel a Balkán cigányzenéjének más zenei műfajokkal és kultúrákkal való kapcsolódási pontjainak kutatása.

2006 óta Marko Marković vezeti a zenekart, apjával egyetértésben. Marko Marković szerzőként és szólistaként is részt vett a zenekar utolsó két albumán.

 

Eugene Hütz (1972. szeptember 6.-)

 

Fanfare Ciocarlia

A Ciocarlia, vagyis a Pacsirta egy Zece Prăjini nevű moldvai faluból indult hódító útjára. A néhány száz lakosú, eldugott kis településen kizárólag muzsikus cigányok élnek. Itt a dalok, a hangszerek ismerete évszázadok óta apáról fiúra öröklődik. A falura német producerek találtak rá. Kiválasztották a 12 legjobb zenészt, majd 1996-ban összeállt a Fanfare Ciocarlia. A zenekar első külföldi turnéja Franciaországba vezetett. Azóta bejárták szinte az egész világot. Első lemezük 1998-ban jelent meg. Ekkoriban elsősorban a népzenén volt a hangsúly, később más stílusok és technikák is beolvadtak a zenekar világába. Muzsikálásuk lényege az elmúlt két évtizedben alig változott. A moldvai fúvós cigányzene gyors és hangos, ahogy az egyik muzsikus fogalmazott: „Mi nem mehetünk fel a színpadra úgy, hogy na, most altatódalokat fogunk játszani a közönségnek! Nem kockáztathatjuk, hogy bárki is elszenderedjen! Hát erő van bennünk, nem?”

Vera Bílá (1954. május 22.-)

énekesnő, a cseh cigányzene nagyasszonya

 

A közép-európai cigányzene nagyasszonya, Vera Bílá egyedülálló produkcióinak valamint ellenállhatatlan egyéniségének köszönhetően Európa-szerte óriási népszerűségnek örvend.
Zenészcsaládban látta meg a napvilágot a Rokycany nevű kis csehországi faluban, 1954. május 22-én. Édesapja, a közkedvelt Karol Giňa cimbalomzenekarában kezdett énekelni, és velük már nyolc évesen helyi ünnepségeken, lakodalmakon lépett fel. A ’70-es évek második felében megalapította saját, Kale nevű zenekarát. A gitár, cimbalom, harmonika, zongora és ütőhangszerek alkotta formációval már kisebb fesztiválokon is bemutatkozott. A tradicionális cigány népzene mellett saját szerzeményeket is előszeretettel játszottak.
Ekkoriban a színpad mellett Bílá a filmvásznon is feltűnt. Szerepet kapott a szlovák rendező, Duąan Hanák 1976-ban készült Rózsaszínű álmok című filmjében, majd az 1980-ban bemutatott Já milujem, tu milujeą (Szeretlek, szeress!) című produkciójában.
A szélesebb közönség csak a ’90-es évek derekán ismerhette meg a kiváló előadót, amikor zenekarával elkészítette Rom Pop című bemutatkozó albumát.
Az 1998-ban megjelent újabb lemez, rendkívül sikeressé tette Európa-szerte.
A következő években sokat turnézott, a kontinens szinte valamennyi országában fellépett. 1999-ben Mira Erdevički dokumentumfilmet forgatott a páratlan produkcióiról ismert énekesnőről Fekete és fehér – címmel.
Vera Bílá férje súlyos betegsége miatt visszavonult, felhagyott a koncertezéssel, hogy férjét – akivel 15 éves kora óta él együtt – ápolhassa. Játékszenvedélyével azonban nehéz helyzetbe hozta családját. Egy idő után már nem tudták fizetni a lakbért sem, ezért 2012-ben kilakoltatták a házaspárt, akik azóta egy idősek otthonában élnek.
A kiváló énekesnő pedig most arról álmodik, hogy egy napon még visszatérhet a színpadra.

                                                                                                                                               

Palya Bea (1976. november 11. –)
Prima-díjas és kétszeres Artisjus-díjas magyar népdalénekes, előadóművész

Gyermekkorát a Pest megyei Bagon töltötte, a falu néptánccsoportjában hatéves kora óta táncolt és énekelt. 2002-ben, az ELTE néprajz szakán szerzett diplomát. 1992-től a Zurgó együttes, 1996-tól a Laokoón csoport énekese volt. 1997-től 2002-ig Szőke Szabolcs Hólyagcirkusz Társulatának a tagja, időközben pedig 2000-ben Monori Andrással megalapította a világzenei Folkestra együttest. 2002-ben a budapesti Francia Intézet ösztöndíjasaként Párizsban tanult Kakoli Sengupta indiai énekesnél. Hazatérve, 2003-ban megkezdte szólista karrierjét.

Sokoldalú előadó, magyar, cigány és bolgár népzenén nevelkedett, később más népek zenéiről is tanult (szefárd zene, indiai zene). Közreműködött egyéb műfajokban is (világzene, jazz). Népzene-előadói munkássága mellett Weöres Sándor kitalált 19. századi költőnője, Psyché frivol verseit is előadta Gryllus Samu megzenésítésében. 2005-ben megalapította saját együttesét (Palya Bea Quintet együttes), s velük koncertezik bel- és külföldön egyaránt, de szólóban is gyakran fellép. A 2000-es évek második felétől munkásságában egyre hangsúlyosabbak saját szerzeményei, dalai. Külföldön fellépett a Carnegie Hallban (New York), a Kennedy Centerben (Washington), a Covent Gardenban (London), a Concertgebouw-ban és a Bimhuisban (Amszterdam), a Kitara Concert Hallban (Szapporo). 2004-ben hazánkat képviselte Athénban az olimpiai játékokon, a világ kilenc énekese közül ő volt az egyik a “The world meets Manos Hadjidakis” nevű nemzetközi zenei projektben.

2008-tól éneket tanít és zenei mentorálással is foglalkozott. Első, önéletrajzi esszékötete Ribizliálom címmel 2011 októberében jelent meg.

2012 októberében életet adott Lili nevű kislányának.

Díjak, elismerések

 

 

 

Django Reinhardt (1910. január 23.1953. május 16.)

francia-belga dzsessz-gitáros, az európai dzsessz kiemelkedő alakja, műfajteremtő újítója.

Jean-Baptiste Reinhardt, cigány nevén Django, 1910. január 23-án született egy lakókocsiban Liberchies városában, Belgiumban. Édesanyja, La Bella Laurence egy mánus-szinti komikusokból és zenészekből álló vándor társulatnak volt a tagja. Később Franciaországban, Nizzában, Olaszországban, Algériában majd ismét Franciaországban, Párizs mellett éltek.

Django hegedűn, bendzsón és gitáron is megtanult játszani. Kezdetben éjszakai bárokban, kávéházakban zenélt, gyakran lépett fel a “des Auvergnats” nevű helyen, ahol az azonos nevű tartomány hagyományos zenéjét játszották, mely a musette alapja lett. Django tehetségét korán felfedezték, így egyre ismertebb és elismertebb lett mind a közönség, mind a többi mánus zenész körében.

Tizennyolc éves korában, 1928-ban súlyos tragédia érte. Egy szerencsétlen véletlen miatt kigyulladt és leégett a lakókocsijuk, amiben éltek. Ő és akkori felesége, Bella ki tudtak menekülni, de Django jobb oldala teljesen megégett, lábát amputálni is akarták, de nem egyezett bele. Ugyancsak megsérült a bal keze is, kisujját és gyűrűsujját nem tudta többé mozgatni. Egy szanatóriumba került, ahol tizennyolc hónapig lábadozott. Ott ismét elkezdett gitározni, és kifejlesztett egy olyan játékmódot, amellyel a sérülése ellenére virtuózan tudott játszani.

Pályafutásában az 1934-es év mérföldkőnek bizonyult: ekkor ismerkedett meg Stéphane Grappellivel, akivel megalakították a híres Quintette du Hot Club de France-t. Az együttes tagjai: Stéphane Grappelli – hegedű, Django Reinhardt – szólógitár, Joseph “Nin-Nin” Reinhardt (Django öccse) és Roger Chaput – ritmusgitár, valamint Louis Vola – nagybőgő. A zenekar újszerű, “húros jazz” hangzásvilágával hamarosan nagy sikert aratott. Kiadták első felvételeiket, melyeket még több száz követett. Számos kompozíciójuk azóta már a jazz-standardok közé számít. Gyakorlatilag új műfajt teremtettek, ami szinti szving, mánus dzsessz, illetve nevük után “Hot Club-style” néven vált ismertté.

1939-ben egy angliai fellépés-sorozaton érte a zenekart a második világháború kitörésének híre. Django visszatért Párizsba, míg Stéphane maradt Angliában. Ezekben az időkben is több felvételt készített Hubert Rostaing klarinétossal. Ő maga ekkor váltott elektromos gitárra. A quintett tagjai szerencsésen elkerülték a koncentrációs tábort, pedig sok társukat deportálták ezekben az időkben.

A háború után visszatért Angliából Grappelli és ismét együtt folytatták a zenélést, egészen Django 1951-es visszavonulásáig. Django Samois-sur-Seine-ben vett házat és telepedett le 1951-ben. Itt kapott agyvérzést, aminek a következményeként a közeli Fontainebleau-i kórházban 1953. május 16-án elhunyt. Fia Babik ekkor még csak tízéves volt, később apja nyomdokain ő is zenész lett. Django emlékére Samois-sur-Seine-ben minden évben dzsessz-fesztivált szerveznek, ezzel is tisztelegve emléke előtt.

Oláh György vagy George Andrew Olah (Budapest, 1927. május 22. –)
Széchenyi-nagydíjas magyar származású amerikai vegyészprofesszor, aki 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”. A globális felmelegedés problémájára is megoldást kínáló, nagy érdeklődést kiváltó direkt metanolos tüzelőanyag-cella kidolgozója.

 

Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte. (Azok közé tartozott, akiket a német megszállás idején Sztehlo Gábor evangélikus lelkész , a későbbi Gaudiopolis alapítója bújtatott.) Ezután a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult kémiát, ahol 1949-ben doktorált. A következő években az egyetemen tanított. A szerves kémia érdekelte különösen, és a szerves kémia legrangosabb magyarországi professzorának, Zemplén Gézának kutatási asszisztense lett. Az 50-es években publikálni kezdett, már első tanulmányai nemzetközi érdeklődést váltottak ki. 19541956 között a szerves kémia tanszék vezetője és az MTA újonnan létrehozott Központi Kémiai Kutatóintézetének társigazgatója volt.

Az 1956-os forradalom után családjával együtt elhagyta Magyarországot.
Előbb Londonban éltek, majd a család Kanadába költözött. Itt Oláh a Dow Chemicalnél dolgozott 19641965 között. 1965-ben az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandben kapott munkát, a Case Western Reserve Universityn. 1971-től amerikai állampolgár lett. 1977 óta Kalifornia államban él, ahol a Dél-Kaliforniai Egyetemen (University of Southern California) tanít. Még abban az évben kinevezték az egyetem Szénhidrogén-kutató Intézetének tudományos igazgatójává. 1991 óta a Los Angeles-i Loker Szénhidrogénkutató Intézet (Loker Hydrocarbon Research Institute) igazgatója.

A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Oláh György folyamatosan tartja a kapcsolatot a magyarországi kutatókkal.

Kutatásainak legjelentősebb eredményét a karbokationok kutatásával érte el, e területen végzett munkájáért a Svéd Tudományos Akadémia 1994-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazta.

2010-től az Emberi Méltóság Tanácsának tiszteletbeli elnöke.

Bár már évekkel korábban feltételezték, hogy a karbokationok sok szerves kémiai reakció köztes termékei, rövid élettartamuk, bomlékonyságuk miatt nem tudták őket kimutatni. Szupersavak (a 100%-os kénsavnál is erősebb savak) segítségével Oláh György alacsony hőmérsékleten előállította a karbokationokat, és tanulmányozta szerkezetüket, tulajdonságaikat. Elsősorban az 1962-ben bejelentett felfedezésének köszönhető, hogy sikerült megcáfolni a szén 4 vegyértékűségéről alkotott régi elképzelést, és új üzemanyagokat, a korábbinál nagyobb oktánszámú benzinfajtákat állíthattak elő. Kutatásai vezettek az ólmozatlan benzin előállításának egy igen gazdaságos eljárásához is, ugyanakkor új utakat nyitottak a szupersavak által katalizált karbokationok, valamint a szén cseppfolyósításának eljárása felé.

Az Oláh György vezetésével kifejlesztett direkt metanolos tüzelőanyag-cella (Direct Methanol Fuel Cell, DMFC) az utóbbi időben az egész világon az érdeklődés fókuszába került. A találmány a hagyományos energiahordozók (nyersolaj, kőszén, földgáz) előteremtési költségeinek és a globális felmelegedésnek a növekvő problémáját oldhatja meg. Az energiacella ugyanis metanollal működik, amit szén-dioxidból állítanak elő, a folyamat végén pedig víz keletkezik. A direkt metanolos tüzelőanyag-cella közvetlenül alakítja át a metanolt (vagy más folyékony szerves tüzelőanyagot) elektromos árammá egy úgynevezett polimer elektrolit membrán segítségével. Elektromos energia tárolására is alkalmas, hatásfoka jobb az ismert akkumulátorokénál. A direkt metanolos tüzelőanyag-cellával működő gépjárművek gyártására minden műszaki feltétel adott.

 

Díjai, elismerései

 

 

Gipsy Kings (1978.)

 

A Gipsy Kings (spanyolul: Los Reyes Gitanos) egy Franciaországban letelepedett spanyol (katalóniai) együttes, amely flamencopopdalokat játszik. Két spanyol cigány család leszármazottaiból áll: a Reyes és a Baliardo testvérek. Az együttes fővokálosa Nicolás Reyes (1958). Dalaikat spanyol (andalúz) alapú, francia, olasz és cigány szavakkal kevert nyelven adják elő.

Az együttes két családból áll: Reyes és Baliardo (A reyes egyébként ’királyokat’ jelent spanyolul, innen származik az együttes elnevezése is). Unokatestvérei a híres flamencoművész Manitas de Platának, akinek az unokája Tonino Baliardo gitároshoz ment férjhez. Nicolás, Canut, Paul, André és Patchai Reyes José Reyes flamencoénekes fiai.

 

Taraf de Haïdouks (1990.)

 

A Bukarest-közeli Klezsány falu roma zenészeiből 1990-ben alakult meg a Taraf de Haïdouks, két belga muzsikus-producer (Stéphane Karo és Michel Winter) kezdeményezésére. Még abban az évben szerepet kaptak Tony GatlifLatcho Drom című filmjében, 1991-ben pedig napvilágot látott első albumuk, a rendkívüli visszhangot kiváltó Musique des Tsiganes de Roumanie. A zenekar legfiatalabb tagja tizennégy éves volt, a legidősebb hetvenkettő, ami pedig a muzsikájukat illeti, az a helyi tánczenéken (hora, sîrba, jamparale), török és bolgár befolyásaikon, valamint az archaikus balladákon alapult. Hangszerenként (hegedű, harmonika, cimbalom, pikula, bőgő) legalább három prímást vonultatott fel a banda, mely 2007-ig további öt albumot jelentetett meg (HonourableBrigands, MagicHorses and EvilEye, DumbalaDumba, Band of Gypsies, Maškaradǎ), a legutóbbin a cigányzene köntösébe bújtatva Bartók, Hacsaturján és más XX. századi zeneszerzők darabjait.  Aztán egy kis csend következett, nyolc évet kellett várni, hogy egy újabb lemezzel álljanak elő.  A 2015-ös Taraf de Haidouks of Lovers, Gamblers and ParachuteSkirts albumon már csak hárman vannak jelen az eredeti felállásból, de nem ez volt a hallgatás döntő oka, inkább az, hogy az emblematikus öreg muzsikusok közül négyen már odafönn muzsikálnak.

 

Egri János
(Budapest, 1966. február 7.) jazz zenész, nagybőgős.

 

17 éves kora óta zenél. Tagja volt az 1990-ben alakult Trio Midnight zenekarnak.

2009-ben Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült.

 

 

 

Farkas János (1942. március 27. – 1989. szeptember 29.)
olimpiai bajnok magyar labdarúgó.

 

Az 1964-es labdarúgó-Európa-bajnokságon a magyar válogatottal bronzérmet szerzett. Az 1964-es tokiói olimpián a győztes magyar válogatott tagja volt, majd 1965-ben és 1966-ban újra magyar bajnok lett. Az angliai 1966-os labdarúgó-világbajnokságon a magyar válogatott tagja volt. 1968-ban a világválogatott tagjaként játszott Brazília ellen is.Az 1966-os magyar labdarúgó-bajnokság gólkirálya volt. Pályafutása során 290 élvonalbeli mérkőzésen 169 gólt szerzett, valamint 33 válogatott mérkőzésen szerepelt, ahol 19 találata volt.

 

 

 

Horváth M. Judit
fotóművész

 

1952-ben Sárváron, egy asszimilálódott cigány családba született. 1985-ben kezdett hivatásszerűen fényképezni, kezdetben szabadúszóként, különböző lapoknál.

 

1990-1995 az Amaro Drom romalap képszerkesztő-fotóriportere, majd 3 évig a lap főszerkesztője. Az 1994-es Sajtófotó Kiállításon Esszé-díjat kap.

1998-ban „Más Világ” címmel férjével, Stalter Györggyel közösen fotóalbumot jelentetnek meg a hazai cigányság életéről, Magyarország cigánytelepeiről, és a pesti gettósodó kerületekről. 2002-ben létrehozzák a Kópia Fotógalériát, ahol csoportos és egyéni kiállításokat rendeznek. 2010-ben megjelenik Csalóka látszat című könyve, ami közel tíz év eredménye.

Számos egyéni és csoportos kiállítása volt, Budapesten,Győrben, Bécsben, Helsinkiben, New Yorkban, Párizsban, Kölnben…

Tagja a Magyar Újságírók Szövetségének és a Magyar Fotóművészek Szövetségének, szabadfoglalkozású fotográfus.

 

 

Holdosi József
(1951. szeptember 18. – 2005. május 4.)
író

 

1971-1975 között a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakos hallgatója volt. 1975-1979 között kollégiumi nevelőtanárként dolgozott. 1978-ban elvégezte az ELTE BTK, magyar nyelv és irodalom szakát. 1981-től Szombathelyen gimnáziumi oktató volt. 1971 óta versei, majd a cigányság sorsát és hagyományát feldolgozó regényei jelentek meg.

Elismerések sorát kapta. Kányák című regényével elismert íróvá vált. 1979-ben elnyerte a „Legjobb első kötetes”-nek járó díjat, 1980-ban SZOT, 1979-1982 Móricz Zsigmond ösztöndíjat kapott, majd nívódíjas lett.

Művét lefordították, kiadták németül és lengyelül, s akárcsak itthon, az említett nyelvterületeken is sikert aratott vele.

 

Művei:        Kányák (regény, 1978), Glóriás. Dac (kisregények, 1982), Cigánymózes (kisregények, 1987), A bandita és a halál (elbeszélések, 1993)

 

 

Hollai Kálmán (1949. február 26.)

színész

 

1969-1976 a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. 1973-1977 a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt Kazán István osztályában. 1976-1979 között, illetve 1993 óta a Budapesti Operettszínház tagja. 1982-1986 a Szegedi Nemzeti Színház színművésze volt. 1986-1993 a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 2000-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét.

 

Fontosabb szerepei: Kajafás, Turandot (Béres Ilonával), Barcelonában TV Fesztivál díjjal tüntették ki. Filmszerepei: Átok és szerelem, Cigányballada, Istentelenek, stb. Színházszerepek főiskolásként: Kitörés, Blues musical, (1976) A kutya, akit Bodzi úrnak hívnak, La Mancha lovagja, Vágy villamosa, Bánk Bán (II. Endre), Nyitott Ablak, Kaktusz virága, Valahol Európában, Hello Dolly, Jézus Krisztus szupersztár, stb. Egyetlen díjjal büszkélkedhet: a Madách Gimnázium “Örökös tagjának” választották meg

 

Horváth Gyula
költő

 

1959-ben született Borsod megyében, Alsóvadászon, egy cigánytelepen, ahol akkor körülbelül kétezren éltek, ott is nevelkedett fel. Ma Miskolcon él és alkot.

Első versei az 1980-as években jelentek meg cigány lapokban. Néhány kötete: Megfagyott ország (1992), Szégyen, gyalázat (1993), Az árvaság anatómiája (1995).

 

 

Snétberger Ferenc (1957. február 6. –)
gitárművész, zeneszerző

 

Klasszikus zenét és jazz gitárt tanult. 1987-ben Dés Lászlóval és Horváth Kornéllal megalakította a Trio Stendhal együttest. Lemezeiket az egész világon terjesztették. 1988 óta Berlinben él. Végigkoncertezte Európát, fellépett Japánban, Koreában, Indiában és az USA-ban. 1995-ben, a holokauszt 50. évfordulójára komponálta „In Memory of my People” (Népem emlékére) című, gitárra és nagyzenekarra írt művét, melyet népének ajánlott. Írt kísérőzenét filmhez és színdarabhoz. 2002-ben szülővárosa díszpolgárává avatták. 2007-ben Bobby McFerrin közös németországi és spanyolországi koncertsorozatra hívta.

2011 nyarán Felsőörsön elindította a Snétberger Zenei Tehetség Központot, amelynek célja, hogy egy hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert iskola legyen, melyben a fiatal, hátrányos helyzetű roma zenei tehetségek világszínvonalú képzést és mentorálást kapjanak.

 

Önálló albumok

1991: Samboa

1995: Signature (Ferenc Snétberger Trio, Snétberger Ferenc with David Friedman)

1996: The Budapest Concert

1998: Obsession

2003: Duó – Concert (Dés Lászlóval)

2005: Nomad

2007: Streams (Markus Stockhausennel)

 

Díjak:

 

A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2004)

Liszt Ferenc-díj (2005)

Budapest díszpolgára (2010)

A Magyar Érdemrend középkeresztje (2012)

Prima díj (2013)

Kossuth-díj (2014)

MOB Fair Play-díj, művészet kategória (2014)

 

Járóka Lívia Renáta (1974. október 6.-)
szociál-antropológus, politikus, az első cigány származású nő az Európai Parlamentben

 

A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola angol szakán diplomázott. Posztgraduális képzésen vett részt a Közép-európai Egyetem varsói szociológia tanszékén 1999-ig, majd a londoni University College of London antropológia szakán 2000-ig. 2000-2001-ig a Közép-Európai Egyetem (CEU) Nacionalizmus tanszékén kutatói programban vett részt. 2012-ben PhD fokozatot szerzett szociál-antropológia területen a University College of London tanszékén. Szociológiai disszertációja a cigány diákok a magyar közép-, ill. felsőoktatásban betöltött szerepéről, helyéről szólt. Első jelentős kutatása a pécsi Gandhi Gimnázium cigány tanulóiról készült felmérése volt (1998-2001). Később a józsefvárosi cigány etnikum körében végzett terepkutatásokat. 2004-ben Werner Grenn-ösztöndíjat kapott. A berlini Európai Migrációs Központ cigány szakértőjeként és rövid ideig a Rádió C munkatársaként is dolgozott. 2004-ben a Fidesz jelöltjeként az európai parlamenti választáson mandátumot szerzett, így az első cigány származású nő lett az Európai Parlamentben. Az Európai Néppárt és az Európai Demokraták közös frakciójának tagja lett. Az állampolgári jogok, bel- és igazságügyi, valamint a nők jogaival és esélyegyenlőséggel foglalkozó bizottságok tagja, ill. a kulturális-oktatási bizottság póttagja lett. 2006-ban a Világ Fiatal Vezetőinek Fóruma tagjai közé választotta. 2006-ban és 2013-ban is megkapta Az év képviselője díjat az igazságosság és alapvető jogok kategóriában. Több, cigányok felzárkóztatásával foglalkozó egyesület, társaság tagjaként is működött. 2009-ben az Európai Néppárt EP-választási kampányának „arca” lett az uniós tagállamokban 25 millió példányban kiadott
DVD-n.

A magyar EU-elnökség idején végzett kiemelkedő munkájáért 2011-ben Schmitt Pál köztársasági elnök Köztársasági elnöki érdemrendet adományozott neki. Ugyanebben az évben a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Szent Adalbert-díjjal jutalmazta a képviselő-asszony széleskörű, a keresztény szeretet szellemében végzett társadalmi felzárkóztatást elősegítő tevékenységét.

 

 

Lázár Péter (1959.október. 28.)
Pedagógus

 

A Kedvesház-kollégium létrehozója (1994.)

A Kedvesház-pedagógia megalkotója (2000.)

 

Elismerések, kitüntetések:

  1. Solt Ottília díj Roma gyerekek oktatásáért (Soros Alapítvány)

A Magyar Köztársaság bronz Érdemkereszt kitüntetése pedagógiai munkáért (Göncz Árpád)

Tolerancia díj (Autonómia Alapítvány)

Honthy Hanna díj gyermekvédelmi munkáért (Művelődési Miniszter)

 

 

 

                       

Bernáthné Mohácsi Viktória (Berettyóújfalu, 1975. április 1. – )
politikus és jogvédő
A Medgyessy-kormány idején az oktatási tárca (roma és hátrányos helyzetű gyermekek integrációjáért felelős) miniszteri biztosa, 2004–2009 között az Európai Parlament (EP) képviselője az Európai Liberális, Demokrata és Reformpárt frakciójában a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben – 2004. december 1-jén váltotta párttársát, Demszky Gábort a poszton.

2008-ban Rómában „Premio Minerva” díjjal tüntették ki a romák jogainak védelméért tett erőfeszítéseiért. Életveszélyes fenyegetések miatt 2009-ben rendőri védelmet kért. New Yorkban 2010. október 21-én megkapta a rangos Human Rights First emberi jogi díjat a magyarországi romák elleni erőszak dokumentálásáért.

2011 decemberében elhagyta Magyarországot, és a kanadai Torontóba ment, hogy politikai menedékjogot kérjen.

Jogvédőként a romaellenes támadásokat és gyűlölet-bűncselekményeket dokumentáló Mozgalom a Deszegregációért Alapítványt vezette.

 

 

Babos Gyula (Budapest, 1949 -)

Liszt Ferenc-díjas magyar blues, dzsessz-gitáros.

 

EmeRTon-díj (1991)

Szabó Gábor-díj (2003)

A Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztje (2005)

Liszt Ferenc-díj (2008)

 

 

 

 

Bacsik Elek (1926, Budapest – 1993, USA)
Jazzgitáros, hegedűművész

 

Tagja volt a legendás Arizóna mulató zenekarának. Itt olyan nagy muzsikusokkal játszott együtt, mint a később világhírűvé vált zongora művész Cziffra György. 1948-ban Lecák néven ismert Oberdorfer Árpád zenekarával Bejrútba utazott. Innen először Spanyolországba, majd Olaszországba vezetett az útja. Ezután érkezett Párizsba, ahol nagyon hamar vált ismert jazz-gitárossá. 1963-ban a cannes-i Palm Beach-ben játszott, és ebben az évben készített lemezt Jeanne Moreau-val. 1966-ban az USA-ba ment, de elmerült a Las Vegasi „kabaré” színpadi világban, ahol körülbelül tíz évig Wayne Newton zenekarának volt első hegedűse. 1973-ban Bob Thiele-vel kezdett dolgozni, kiadott még két LP-t, amin elektromos hegedűn, valamint gitáron és csellón játszott. 1993-ban, a jazz közösségtől méltatlanul elfeledve hunyt el.

Bada Márta (1951-)
festőművész
Ötgyermekes cigánycsaládból származik, még a gyermekek kis korában Gödöllőre költözött a család. Az öt gyermek közül csak Bada Márta és az egyik húga fejezte be az általános iskolai tanulmányokat. Bada Mártát már nagyon korán érdekelte a festészet, ezért jelentkezett a pesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumba, de nem vették fel. 1963-tól 1976-ig a budapesti Épületkerámiai Vállalatnál dolgozott mint segédmunkás, kézifestőként padlólapokat is tervezett, később Gödöllőn vállalt takarítást a városgazdálkodásnál, s ebből biztosította megélhetését.

1973 óta fest rendszeresen, kezdetben amatőr festőknek hirdetett pályázatokon vett részt. Segítette őt a festésben László Lilla rajztanárnő, továbbá a Gödöllői művésztelep vezetője és Mizser Pál festőművész. Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Vincent van Gogh és Péli Tamás festészete volt rá nagy hatással. Képein impresszionisztikus, gazdag színvilággal ábrázolja a gödöllői tájat, az ott élő romákat és megelevenít egy színes mesevilágot. Képeinek alakjai gyakran asszonyok, lányok, madonnák, rajtuk keresztül mutatja be sorstársai életét. Kedvelt témája a tenger és annak élővilága is. Festői pályáját segítette Daróczi Ágnes művelődéskutató, Lakatos Menyhért, Zsigó Jenő és Sári Katalin művészettörténész. 1979-ben vett részt először csoportos kiállításon Budapesten, majd első önálló kiállítására 1982-ben a Gödöllői Galériában került sor. Kereste a cigányképzőművészek társaságát, megismerkedett Oláh Marával, Oláh Jolánnal és másokkal. Egyre több csoportos roma kiállításra válogatták és válogatják be képeit, de voltak kiállításai külföldön is. Ma már megtalálhatók képei külföldi és hazai magángyűjteményekben, a Néprajzi Múzeumban, a Roma Parlament Képtárában, a Közéleti Roma Nők Egyesületében, a Magyar Művelődési Intézet Gyűjteményében.

 

Balázs Elemér
Nemzetközileg is széles körben elismert és keresett jazzdobos

Balázs Elemér – dobosként és zeneszerzőként – immár másfél évtizede meghatározó alakja a magyar jazzéletnek, s 1995 óta zenekarvezetőként is működik. Játszott a No-Spa zenekarban, oszlopos tagja volt a Trio Midnightnak, és állandó dobosa a Creative Art Ensemble-nek. Részt vett számos nemzetközi jazzfesztiválon, többek közt Peruggiában, Marciacban, Nürnbergben, Zürichben, Münchenben, Koppenhágában, Du Maurierben, Liegeben; dolgozott Anette Lowmannel, Stepko Guttal, Zbigniew Namislowskival, Jukka Perkoval, Paolo Fresuval, Stephane Belmondoval, Steve Houbennel, Lee Konitzcal, Art Farmerrel, Pat Methenyvel és Al Jarreauval.

2000-ben alapította a Balázs Elemér groupot. A zenekar, melynek tagjai a magyar jazz élvonalához tartoznak, megalakulása óta jelentős hazai eredményeket ért el, továbbá nagy sikerrel szerepelt több tekintélyes európai jazzfesztiválon is. Group kiemelkedően egyéni hangzásvilágot alakított ki; ennek legfőbb jellemzői a dallamközpontúság és a különleges ritmika, amelyeket a férfi- és női hang érdekes kontrasztja tesz még színesebbé. Zenéjük rendkívül változatos, a legkülönbözőbb zenei kultúrákból merítenek inspirációt. A Magyar népdalok című lemezükön saját népi kultúrájuk zenéjét, a magyar népdalokat egyesítették jellegzetes stílusukkal, míg az Early Music című albumukon, amelyen Nuria Rial, az Echo Klassik díjas katalán szoprán énekesnő is közreműködött, barokk zenét ötvözték a dzsesszel.

 

 

 

Balázs János (1905-1977)
költő és festőművész

37 évesen vitték ki a frontra. 1944-ben hadifogságba esett, s bár a háború hamarosan véget ért, őrá még három év rabság várt a Szovjetunióban, a szaratovi hadifogolytáborban. Itt is sokat olvasott, főleg magyar klasszikusokat, valamint Shakespeare-t, Homéroszt és Balzacot. A hadifogságból 43 évesen tért haza régi lakhelyére. Salgótarjánt többé nem hagyta el. Aktív alkotó korszaka csupán 8 esztendő. Úgy festett, mint egy gyermeknek maradt felnőtt – így tudta látni és láttatni a világot, fantasztikus színekkel, állatokkal, tájakkal és emberekkel. 2006-ban, Salgótarjánban szobrot állítottak tiszteletére. Nevét viseli a Roma Parlament Galériája. Kaposváron utcát neveztek el róla. Portréfilmet is forgattak róla.

 

Balogh Kálmán (1959-)
Cimbalomművész

Klasszikus, jazz, kortárs, népzenét játszik. Diplomáját 1980-ban szerezte meg, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, cimbalom-szolfézs-énektanári szakon. 1985-ben megkapta a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést, majd két évvel később második helyet szerzett a rangos Rácz Aladár cimbalomversenyen. Pályafutásának kezdetén főleg népzenével foglalkozott. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszékén 2007 óta tanít.

 

Díjak, elismerések:

 

A Népművészet Ifjú Mestere  cím (1985)
Rácz Aladár Cimbalomverseny 2. helyezés (1987)

eMeRTon-díj (1999)

Artisjus-díj (2005)

Kodály Zoltán – díj (2007)

Az év zenésze (2007)

Bezerédj-díj (2009)

 

 

Csányi Dávid (1986-)
színész

2008-ban végezte el a Kaposvári Egyetem Művészeti karán a színész szakot. Jelenleg a Budaörsi Latinovits Színházban játszik. Pályafutása során ezekben a színházakban játszott: Pécsi Nemzeti Színház, Vígszínház, Bárka Színház, Tatabányai Jászai Mari Színház, Kolibri Pince, Csiky Gergely Színház, Ódry Színpad, Pinceszínház, Mu Színház, Trafó, Szkéné, Fogasház, Fészek Klub.

 

Csányi Sándor (1975 -)
Jászai Mari-díjas színművész

A főiskola elvégzése után, 2001-ben, a Krétakör Színház tagja lett. 2002 és 2012 között a Radnóti Miklós Színház tagja, ezt követően elvállalta a Thália Színház művészeti vezetését.

Díjai: Filmkritikusok díja, Legjobb színész, Kontroll (2004),
Súgó Csiga Díj (2004), legjobb epizódszínész díja (36. Magyar Filmszemle) (2005), legjobb filmszínész (Fringe Report) (2005), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2005), legjobb férfi alakítás díja (37. Magyar Filmszemle) (2006), Radnóti Színház díja – legjobb színész (2009), Pulcinella-díj – Vidor Fesztivál (A Főfőnök) (2011), Jászai Mari-díj (2013).

 

 

Déki Lakatos Sándor

A XVII. századtól Magyarországon muzsikáló híres Lakatos dinasztia hatodik prímása. 1964-ben alapította saját zenekarát, amellyel Budapest legnevesebb szállodáiban és éttermeiben szórakoztatta a közönséget. 1972 óta a budapesti Mátyás Pincében muzsikált.
Cselényi-dijas. A Magyar Rádió Elnöksége, népi zenekar vezetőként végzett művészi mun-kájáért, Nívódíjjal tüntette ki. 2003 óta a Cselényi Előadó művészetért Alapítvány elnöke. 2005-ben Dr. Bozóki András miniszteri elismerésben részesítette.
2006-ban a Magyar Köztársaság elnöke több évtizedes, határainkon túl is elismert művészetéért, a magyar és a cigány zenekultúra magas színvonalú terjesztéséért Déki Lakatos Sándornak a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozta.

 

 

Jónás Tamás (1973 -)
író, költő

A dokk.hu internetes irodalmi portál alapító szerkesztője

Díjai, elismerései:

1999 Arany János-díj, 2001 Soros-ösztöndíj, 2002 Herder-ösztöndíj, 2003 Nizzai Kavics-díj, 2005 Móricz Zsigmond-ösztöndíj, 2006 Artisjus-díj, 2006 Katona József drámaírói alkotói támogatás, 2006 Writers in Residens (Bécs) ösztöndíj, 2007 Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíj, 2007 Független Művészeti Alap támogatása, 2007 Budapestért Alapítvány írói támogatása, 2008 Zelk Zoltán-díj, 2009 NKA alkotói ösztöndíj, 2009 AEGON művészeti díj (2009), 2013 Irodalmi Jelen-díj

 

Káli-Horváth Kálmán (1975-)
festőművész, irodalmár, riporter

A Duna Televízióba került bemondónak és riporternek, ott működött 2007-ig.
2007 szeptemberétől Dániában az Europen Volunter Service projekt keretében az International Bible College képző- és drámaművészeti tagozatának vendégtanára és egyben hallgatója volt. Művészete itt bontakozott ki, hiperrealista és modern, free-presszionista stílusban. 2009-ben Magyarországra hazatérve megalakította a Free-presszionista Roma Művészcsoportot Borkó Marianna, Balogh Tibor társaságában.

Elismerések:
Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt (2007)

 

Kosztics László (1958-)
szobrászművész

Szobrai bekerültek a Néprajzi Múzeum egyházi- és roma gyűjteményeibe, a Roma Parlament állandó kiállítására, a pécsi Erdős Kamill Múzeumba, a nagykanizsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat által 1996-ban alapított Délnyugat-Dunántúli Cigány Közgyűjteménybe. A Ghandi Gimnázium előcsarnokában egy idős pihenő cigány ember szobra látható feltehetően az 1990-es évekből, a cigányok védőszentjének, Boldog Ceferinonak faszobrai is Kosztics László kezének munkáját dicsérik több katolikus templomban.

Díjak:

A Népművészet Ifjú Mestere díj (1992)

 

Lukács Miklós (1977-)
cimbalomművész, klasszikus, jazz és világzene

Tizenegy évesen már az UNICEF egyik brüsszeli gáláján már szólókoncertet adott. A cimbalom mellett zongorázni is tanult, melynek olykor ma is hasznát veszi. 1997-ben a Cimbalmos Baráti Kör Alapítvány kuratóriumi tagja lett. Az Zeneakadémia elvégzése után érdeklődése egyre jobban a dzsessz és népzene felé fordult.

Díjak:

Artisjus-dij (2000)
Artisjus-dij (2009)
Magyar Művészetért dij (2011)
AEGON művészeti díj (2011)

 

Kalyi Jag

 

Több mint három évtizeddel ezelőtt, Varga Gusztávnak volt egy álma: egyszer dalokat énekelni és írni Európában elsőként saját anyanyelvén, cigány nyelven. Létrehozta a Kalyi Jag (Fekete tűz) Együttest , melynek híre futótűzként járta be az egész világot, egy csapásra világsikereket értek el. Számos világkörüli turné és platina lemez után, is tovább dolgoznak, folytatják küldetésüket, a legeredetibb cigány népzene nagyköveteiként.

Dalaikat rajongók ezrei dúdolják szerte a világon. A világon számtalan muzsikus játssza és dolgozza fel dalaikat, melyek egyedi „Kalyi Jag” stílusként élnek az emberekben, ma már igazi Hungarikumként.

A legendás Kalyi Jag Együttes egy olyan összetéveszthetetlen sajátos stílust alakított ki, mely megkülönbözteti őket az összes többi cigány együttestől. Nemcsak a kiváló vokális adottságok, az utánozhatatlan virtuóz hangszeres technikák különböztetik meg őket, hanem a nem mindennapi 30 éves tapasztalataik a színpadokon.

A Kalyi Jag Együttes a legelismertebb és legméltóbb képviselője az autentikus cigány kultúrának.

Tagok:
Varga Gusztáv – alapító, zeneszerző, rendező, tánckoreográfus
Balogh József – ének, zene, zeneszerző
Künstler Ágnes – énekes, táncos, zeneszerző
Nagy József – zeneszerző (ritmusok), táncos

Állandó vendégművészek:
Balogh Andrea
Feyér Zsuzsanna
Künstler Tamás
Kamondy Ágnes – táncművész koreográfus

Pege Aladár (1939. október 8.2006. szeptember 23.)
Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyarcigány bőgőművész, zeneszerző, a magyar dzsessz kiemelkedő alakja, érdemes művész.

Világhírű nagybőgős, zseniálisan improvizáló virtuóz, akit nemzetközi kritikusok „a nagybőgő Paganinije” néven is emlegettek (nevéből eredő szójátékkal: Pegenini). Egyszerre játszott klasszikus zenét és dzsesszt – e kétféle elhivatottság sajátos kölcsönhatása egyéni színt adott játékának. Neves kispesti nagybőgős családból származott. 1959 és 1962 között a Bartók Béla Szakiskolában Montag Lajos növendéke volt. 1965-69-ig Tibay Zoltánnál tanult a Zeneakadémián.
1975 és 1978 között Reinhold Zepperez, a Berlini Filharmonikus Zenekar szólóbőgőse mesterkurzusain vett részt. 1978-tól a Zeneművészeti Főiskola docense volt egészen nyugdíjba vonulásáig.

Már 1956-tól szerepelt. Nemzetközi bemutatkozása 1963-ban a Bled városban megrendezett dzsesszfesztiválon történt. 1964-ben alakította meg saját együttesét, időszakosan Kőszegi Imre, Lakatos Dezső, illetve fiatalabb muzsikusok, köztük Szabó Ferenc, Horányi Sándor, Makó László, Tarnóczky Péter és Németh János voltak tagjai. 1967-től a formációban játszott Babos Gyula. Rendszeresen koncertezett Budapesten és vidéken, gyakori fellépője volt az Egyetemi Színpadnak. Beindult külföldi karrierje is. 1964-ben díjat nyert Prágában, 1970-ben Montreux-ben. 1980-ban Bombayben adott koncertet. Fellépett többek között a New York-i Carnegie Hallban Herbie Hancock együttesének vendégszólistájaként, ami azért is emlékezetes, mert akkor kapta meg a világ legjobb nagybőgősének tartott Charles Mingus hangszerét ajándékba a művész özvegyétől. Halálának évében ünnepelte első színpadra lépésének 50. évfordulóját. 2006. szeptember 23-án hunyt el.

Díjak

 

Roby Lakatos (1965-)
hegedűvirtuóz; világzenész

Lakatos Róbert a híres cigány hegedűsök egyike, Bihari János egyenes ági leszármazottja. Gyermekkorát a VI. kerületben töltötte. Hatévesen a Dankó Pista emlékkoncerten a művész hegedűjével lépett fel. Tizenegy éves korában már Járóka Sándor zenekarban játszott. 1984-ben, első zenekarával Belgiumba szerződött. Tizenkét évig játszott Brüsszelben a Les Ateliers de la Grand Ile klubban. Ott alakult ki a klasszikus zene, a cigányzene és a jazz ötvözetéből álló saját stílusa.

Megismerkedett világhírű muzsikusokkal, mint Yehudi Menuhin, Stéphane Grappelli, Zubin Mehta, Esa-Pekka Salonen, Maxim Vengerov. Menuhin a pártfogásába vette, mentorként segítette. Amerikai és német szerződések nyomán utolérte a világhír.

 

Kállai Kiss Ernő (1939. augusztus 17.-)
klarinétművész

Magyarországon és a nagyvilágban csak úgy ismerik: klarinétkirály. A Liszt-díj mellett Arany Érdemkereszttel is kitűntették, számtalan lemeze jelent meg itthon és külföldön egyaránt, rendszeresen meghívják a tengerentúli magyar közösségek is.

Kállai Kis Ernő hírét jelzi, hogy Amerikában azzal a Benny Goodmannal lépett fel, aki tizenegy évesen már a chicagói helyi színházakban lépett fel klarinétjával, és meghatározó alkotója volt a jazz legfényesebb korszakának. Mellesleg Goodmantől származik a “király” elnevezés is, aki közös koncertjük után nevezte a közönség előtt királynak Kállait. Kállai Kiss mellesleg véletlenül kezdett klarinétozni, eredetileg szívesebben lett volna vadász vagy erdész – az élet azonban mást hozott.

Váczi Károlynál kezdte zene tanulmányait, híre pedig hamar elterjedt. Komolyzenével, klasszikusokkal foglalkozott ekkor, és máig vallja, hogy a mesterség alapja a klasszikus tudás. 1956 után azonban cigányzenére váltott, és máig ez áll legközelebb a szívéhez. A már említett zenekar mellett a Rádiózenekar volt élete következő fontos állomása. 1996-ban pedig a magyar cigányzenészek “hivatalosan” is királyukká választották, a Gellért Szálló halljában tételesen megkoronázták őt.

Díjak:

Liszt Ferenc-díj (1997)

Kossuth-díj (2006)

Romano Drom (1999.)

Tagok

Ifj. Kovács Antal (szólógitár, ritmusgitár, ének, kanna, kanál, ütősök)
Id. Kovács Antal „Gojma”(ének – 2005-ben elhunyt)
Balogh József (ének, gitár)
Rafael Zsigmond (kanna, szájbőgő)
Kovács Máté (kanna, derbuka, cajon)

 

A Romano Drom Magyarország legsikeresebb roma zenekara. Anyanyelven énekelt tradicionális oláh-cigány dalokat szólaltatnak meg modern felfogásban. A zenekart 1999-ben alapította Kovács Antal „Gojma” és fia, ifj. Kovács Antal, akik hosszú évekig az Ando Drom együttes tagjai voltak. Az Ando Drom a ’90-es évek végén azonban modernebb irányba indult, és a folklór egyre inkább háttérbe szorult, ami végül 1998-ra az együttes három részre szakadásához vezetett. Kovács Antal és fia ekkor döntött egy új, saját zenekar létrehozása mellett. Így született meg a Romano Drom, vagyis romani nyelven a „cigányok útja”, melynek célja, hogy megmutassa a világnak az eredeti cigány hangzásvilágot. Ősi energiától duzzadó dalaikat rendkívül izgalmasan hangszerelik. Hagyományos zeneszerszámaik, a kanál és a kanna mellett nagy szerepet szánnak a gitárnak, a nagybőgőnek és a harmonikának is, illetve a hangnak, azaz a szájbőgőzésnek és a pergetésnek is. Pillanatok alatt népszerűek lettek itthon és külföldön egyaránt. 2001-ben szerződést kötöttek egy francia lemezkiadóval, a Daquival. Ismét stúdióba vonultak s újra felvették, átdolgozva és 3 dallal kiegészítve, első lemezük a Déta Dévla anyagát, amely ebben a formában Ando Foro címmel jelent meg a nemzetközi porondon.
Igen sokat turnéztak szerte a világon, bejárták Európát, az Egyesült Államokat és Ázsiát is. 2003-ban először egy különleges, kísérleti albumot jelentettek meg Romano Trip címmel, amelyen a legnevesebb hazai DJ-k remixelték az Ando Foro dalait. Még ugyanebben az évben piacra került új korongjuk az Ande Lindri is.
2005-ben nagy veszteség érte a zenekart, elhunyt vezető muzsikusuk, a reszelős hangú énekes idősebb Kovács Antal, vagy ahogy zenésztársai nevezték Gojma, aki legendás alakja volt a közép-európai autentikus cigány kultúrának.
2006-ban az elmúlt évek egyik hazai sikercsapata, a Kistehén Tánczenekar a Romano Drom közreműködésével feldolgozta Virágok a réten című dalát, melyből videoklip is készült. Ez a dal felkerült a legtekintélyesebb világzenei szaklap, a Songlines magazin 2007. júniusi számának Top of the world válogatáslemezére is.
2007-ben a Romano Drom, az Ando Drom-ból nemrég kivált néhány zenésszel (Romanesthan) kiegészülve is rendszeresen tart koncerteket.
2007 májusában megjelent új lemezük Po Cheri címmel.
Ugyan ebben az esztendőben Kovács Antal és Szilvási István összefogása nyomán, a Romano Drom, a Szilvási Gipsy Folk Band és a Ternipe közreműködésével megalakult az Oláh Gipsy Allstars elnevezésű formáció. A tizenöt zenész és táncos alkotta csapat méltó módon kíván tisztelegni az oláhcigány muzsika hagyományai előtt.
A Romano Drom büszkén viszi tovább a hagyományokat, kultúrájuk generációról generációra öröklődik, dalaik a szájhagyományra épülnek, de rendkívül nyitottak más kultúrákra és új hatásokra is.

East Gipsy Bandfar

Az East Gipsy Band ötvözi a roma zenei hagyományt és a jazzt élvonalbeli magyar roma zenészekkel, egyesíti a hazai jazzélet közép- és fiatal generációját a roma népzene csillagaival. Muzsikája a bizonyíték, hogy létezik a legendás Django Reinhardt által kitaposott úttól eltérő, de azzal teljesen egyenrangú, újszerű és izgalmas fúziója a roma zenei hagyománynak és a jazznek.

Balázs  József  –  zongora,  Sárközi  Lajos  – hegedû, gitár, Oláh Vilmos – cimbalom, Balogh Guszti – ének, Orbán György – bõgõ, Balázs Elemér – dob

Gáspár László (1979. június 12. –)
énekes, dalszerző

Énekelni 16 éves korában kezdett komolyabban. Első sikerét az iskolai Ki Mit Tud?-on aratta, egy Demjén Ferenc-dallal megnyerte az ének kategóriát. Jutalmul az igazgató egy basszusgitárral ajándékozta meg. Autodidakta módon, kitartó szorgalommal sajátította el a hangszer használatának fortélyait. Ekkor ismerkedett meg olyan világhírű jazz-zenészek szerzeményeivel, mint Marcus Miller, Jaco Pastorius és George Benson. Ez az élmény a későbbiekben alapvetően meghatározta zenei ízlésvilágát, melyre a jazz mellett a soul és az R’n’B is hatott.

A munka mellett minden idejét a basszusgitározásnak szentelte. Dolgozott útépítőként, gyertyaöntőként, volt bányász, festő és villanyszerelő, végül a helyi bútorgyárban helyezkedett el. Részt vett egy jazz-zenekar alapításában, az együttesben a basszusgitározás mellett énekelt is. Különböző rendezvényeken léptek fel Nógrád megyében és Budapesten. A zenekar felbomlása után a helyi gospel-kórusban énekelt. 1995-96-ban a Ki Mit Tud?-on indult, közvetlenül a televíziós döntők előtt esett ki a műsorból. A Kifutó 2 válogatóján továbbjutott, előadásával lenyűgözte a zsűrit, azonban a műsor megszűnése miatt a várva várt sikerek elmaradtak. Az Üstökös tehetségkutató verseny sem hozta meg számára az áttörést, ezért úgy döntött, hogy az éneklést abbahagyja. 2003-ban családja unszolására indult a Campona tehetségkutató énekversenyen, melyen 3. helyezést ért el és különdíjat kapott. Augusztusban nevezett be a TV2 Megasztár – Az év hangja című versenyébe. 3. helyen végzett s elnyerte a megtisztelő “2004 legjobb férfihangja” címet. A verseny hónapokon át zajlott, eközben Laci országos ismertségre és hatalmas rajongótáborra tett szert.

2004 októberében jelent meg első albuma Hagyd meg nekem a dalt címmel. Az album pár hét alatt aranylemez, később pedig platinalemez lett. A dal 3 hétig állt a VIVA TV hivatalos slágerlistájának élén, és a MAHASZ Editors’ Choice rádiós listáján 7 hétig volt első.
2005-ben jelent meg második albuma Bárhol jársz címmel, amely az előzőhöz hasonlóan szép sikereket ért el.

2006-ban jelent meg harmadik albuma És mégis forog a föld címmel.

2007-ben jelent meg negyedik albuma Maradandók tisztelettel címmel.

Laci főszerepet kapott a Madách Színházban a József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicalben. A darab egyik főszereplőjét, a rockkirály Fáraót alakította hatalmas sikerrel.

Elismerések és díjak

  • Miniszteri Elismerő Oklevél (2005)[1]
  • VIVA Comet – Legjobb férfi előadó (2005)
  • Fonogram díj – Az év hazai felfedezettje (2005)
  • Fonogram díj – Az év hazai dala (Hagyd meg nekem a dalt) (2005)
  • VIVA Comet – Legjobb szóló előadó (2006)

 

Oláh Ibolya (1978. január 31. –)
énekesnő, dalszerző

Roma családban született. Szülei lemondtak róla, csecsemőotthonba került, majd a tiszadobi nevelőintézetben zöldség- és fűszernövény-termesztő szakmunkás-képesítést szerzett. Öntevékenyen kezdett énekelni és gitározni. Tanult egy budapesti zeneművészeti szakiskolában is, de félbehagyta. Sikertelenül próbálkozott néhány alkalommal énekesi vetélkedőkön, míg végül a 20032004-es Megasztár (TV2) átütő sikert hozott számára a második helyezéssel. 2004. június 5-én 400 000 ember előtt énekelt egy ingyenes budapesti rendezvényen, amelyen Sting is fellépett.

  1. 2005. augusztus 19-én Bozóki András kulturális minisztertől Miniszteri Elismerő Oklevelet kapott. 2005. augusztus 20-án este, a hivatalos állami ünnep nyitányaként ő énekelte el a Magyarország című dalt (René DupéréGeszti Péter).

Brüsszelben, az Európai Parlament épületében, valamint Hollandiában is fellépett már. 2011 novemberében a nyilvánosság előtt is vállalta, hogy leszbikus. 2013 szeptemberében csatlakozott a Karmapirin nevű nyíregyházi bluesrock zenekarhoz.

2014-ben az énekesnő bekerült A Dal 2014 eurovíziós nemzeti dalválasztó show elődöntőjébe 1 percig sztár című dalával.

Oláh Ibolyát olyan zenekarok, előadóművészek inspirálták a zenei pályán, mint Linda Perry, Alanis Morissette, Pink, Keresztes Ildikó, a Guns N’ Roses, a Rolling Stones, az Aerosmith és a Queen.

  • 2004 – Esélyegyenlőségi díj
  • 2004 – Rádió1 Megasztár különdíj
  • 2004 – Szabolcs megyei közgyűlés ezüst emlékérme
  • 2004 – Gundel művészeti díj
  • 2004 – Tiszadobért Gyűrű
  • 2004 – Story értékdíj
  • 2005 – Polgárjog-díj (nem vette át)
  • 2005 – VIVA Comet – jelölés a „Legjobb énekesnő” kategóriában
  • 2005 – Miniszteri Elismerő Oklevél
  • 2006. – Fonogram díj – jelölés az „Év albuma” kategóriában
  • 2010. – Kornay Mariann művészeti díj
  • Több arany-, platina- és dupla platinalemez

A 2005–06-os idényben két alkalommal szerepelt az MTK élvonalbeli csapatában kezdőjátékosként, és ezzel az ezüstérmes csapat tagja volt.

Soraya Post (1956. október 15.-)
2014 óta európai parlamenti képviselő, svéd romaügyi és feminista aktivista

Soraya Post édesapja Németországban nőtt fel zsidó család gyermekeként, Post édesanyja pedig roma származású. Az EP-be a svéd szavazatok 5,3 százalékával kijuttatott 57 éves politikus ember jogi aktivistaként már egy ideje a nemzeti kisebbségek, különösen a romák ügyeivel foglalkozott. Post tagja volt a svéd kormányhivatal roma ügyekért felelős tanácsadó testületének, amely 2010 júliusában tervezetet dolgozott ki a romák helyzetének javítására az országban. Különösen sokat foglalkozott a roma nők jogaival, több európai fórumon felszólalt, tehát nem csak nemzeti, de nemzetközi szinten is már egy jó ideje szószólója a Svédországban élő roma kisebbségnek. 2014 óta az Európai Parlament képviselője. A politikus célja, hogy az EP-ben az emberi jogokat képviselje, és ezzel, amennyire lehet, visszaszorítsa a szélső jobboldali jelenlétet. Post szerint ehhez pedig a feminizmusra van szükség, mivel az az egyetlen olyan politikai mozgalom, amely komolyan veszi az emberi jogokat.

 

Dévényi Sándor (1948. november 27. –)
Kossuth– és Ybl Miklós-díjas magyar építész, a pécsi organikusok körének meghatározó alakja.

1989-ben a Kós Károly Egyesülés egyik alapítója, többek közt Makovecz Imrével, akit mesterének tart. 1992-ben több munkáját is kiállítják a Velencei Építészeti Biennále magyar pavilonjában. 1994-ben a Munkácsy Udvar épületéért Pro Architectura-díjat kapott. 1997-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2002 és 2004 között önkormányzati képviselő volt Pécsett.

2004-ben Príma-díjat kapott. Újabb munkái a kortárs szerves építészet jellegzetességeit mutatják; közülük a barcsi és marcali fürdőkomplexumokat, illetve a pécsi János utca két lakóházát érdemes kiemelni. 2009 óta a Kós Károly Egyesülés igazgatója.

Bihari János (1764. október 21.1827. április 26.)
Zeneszerző és hegedűművész. A verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője volt; Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika ún. virtuóz triászát alkotja.

Édesapja is hegedűs volt. 1801 körül érkezett Pestre, és itt megalakította híressé vált bandáját, amely többnyire 5 tagból állott (cimbalmos és vonósok). 1811-ben az országgyűlés alkalmával Pozsonyban működött. Ez időben valószínűleg Bécsben is járt, ahol műveiből több nyomtatásban is megjelent. Káldy Gyula szerint Ludwig van Beethoven Bécsben többször hallgatta játékát. A Bécsi kongresszus idejében is Bécsben játszott. Nyugtalan vándoréletet élt, melynek során bejárta Magyarországot; 1818 körül többször megfordult Veszprémben, ahol Ruzitska Ignácban mecénásra talált. 1820-ban Pesten játszott. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető. 1822-ben Liszt Ferenc is hallgatta játékát és nagy elismeréssel emlékezett meg róla. 1823-tól pályája már lassan hanyatlott. 1824-ben baleset érte, eltörte bal karját. Ez véget vetett virtuóz pályájának. Bár még továbbra is hegedült, a prímásságot kénytelen volt másnak átengedni. 1825-ben a királyné koronázásakor Pozsonyban még játszott. Öregkorában magára hagyatva élt.

 

Oláh Jolán (1932 – 2005)
autodidakta festőművész

Balogh Balázs András festő felesége. Első rajza egy Szűz Mária ábrázolás 1972-ből. Legfőbb témája a nő ábrázolása. A kecskeméti Naiv Művészeti Múzeumban ma is megtalálhatóak képei. Élete utolsó szakaszában, betegségének előrehaladtával csak ceruzarajzokat készített.

 

Orsós Éva (1954 – )
Tanár, politikus

1995–98 a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal elnöke, címzetes államtitkár. A Soros Alapítvány tanácsadója. Szalóki Ági énekesnő édesanyja.

 

 

Orsós Jakab (1920-2002)
fafaragó művész, szobrász.

Családjában elődei mind fával dolgoztak, teknőket és egyéb használati tárgyakat készítettek. A cigányság ősi mesterségei többnyire kihaltak, helyettesítették a modern ipar termékei. Orsós Jakab viszont megtalálta a fában a művészet anyagát, rengeteg szép faszobrot készített, országosan is ismert népművész vált belőle, szobrai számos kiállításon szerepeltek. Másik szenvedélye az írás volt, novelláit rendszeresen publikálta szépirodalmi lapokban és antológiákban. Kiadója lett az 1995-ben indult Pannon Tükör című lapnak és elnöke a Zalai Írók Egyesületének. Két novelláskötete jelent meg, novelláiban a beás cigányok életét mutatta be és az iparosodás okozta átalakulás gondjait, nehézségeit.

 

Szécsi Magda (1958 -)
Keramikus, író, költő, grafikus, festő, illusztrátor

Az 1990-es évek elejétől rendszeresen jelentek meg illusztrációi cigány lapokban és más folyóiratokban. Az 1990-es évek végétől már olajjal fest és számos könyvet illusztrál, s az irodalomban a mesék mellett versekkel, novellákkal, elbeszélésekkel, kisregényekkel jelentkezik. 1988 óta szabadfoglalkozású művész, tűzzománcait, grafikáit, festményeit egyéni és csoportos kiállításokon méretteti meg. Szerepelnek képei a Roma Parlament állandó kiállításán, valamint a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményében.

 

 

Szentandrássy István (1957)
Kossuth-díjas festőművész

 

Péli Tamástól tanult festeni. A reneszánsz művészet és a 20. század elejének avantgárd irányzatai nyomán alakította ki sajátos egyéni stílusát. Állandó kiállítása megtekinthető a Magyarországi Roma Parlamentben. Műveit többek közt őrzi a Néprajzi Múzeum, a Magyar Művelődési Intézet.

 

Díjak, elismerések:
1996 Pro Urbe Budapest-díj
1998 Budapest XI. kerület díja
1999 Kisebbségekért-díj
2012 Kossuth-díj.

 

 

Váradi Gábor (1958.-)
festőművész

 

1989 óta komolyabban foglalkozott festéssel, kezdetben a reneszánsz figurális festészetet követte és tájképeket is festett. Mesterének Péli Tamást tekintette. 1994-ben féléves ösztöndíjjal kijutott Izlandba, mire onnan visszatért, már ismert művész volt. Bekapcsolódott az ózdi közéletbe, s 1998-ban művész tanodát alapított, amelyet 2008-ig működtetett. A Cigány Ház alkotó táborainak állandó résztvevője és kiállító művésze. Képei megtalálhatók közgyűjteményekben, a Roma Parlament állandó kiállításán, a Magyar Művelődési Intézetben és a Néprajzi Múzeumban. Köztéri alkotása egy freskó Bódvalenkén, amelyen a 2009-ben elkövetett rasszista indíttatású cigány-gyilkosságokat ábrázolja.

 

Díjak:

Csokonai Vitéz Mihály-díj (2012)

 

 

Varga Gusztáv
A Kalyi Jag (Fekete Tűz) együttes vezetője, amely roma folkot és világzenét játszik.

A Kalyi Jag tudatosan törekedett arra, hogy a roma népzene és néptánc a közkultúrába kerülhessen. Az együttes már 1979-ben elnyerte A Népművészet Ifjú Mestere címet. Előadóként az autentikus magyar cigányzene hagyományait, például kanalak és kannák hangszerként való alkalmazását, szájjal képzett bőgőhangot, otthonról hozott stílusuk értékes elemeit megőrizve alakítottak ki “gitárra hangolt” produkciót. 1996-ban Kisebbségekért-díjat kaptak. Az együttes nemzetközi cigány tánc- és zenei táborok szervezésével is foglalkozik és alapítványi szakiskolát is működtet, 1991-ben alakult a Kalyi Jag Roma Művészeti Egyesület. Varga Gusztáv 2000-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

 

 

Vári Zsolt „Fényhozó” (1974 -)
festőművész

2007-től az Open Society Institute (Nyílt Társadalom Alapítvány) Roma mentor projektjében meghívott mentor. Fő feladata a roma kultúra és a roma közösségek összekapcsolása. Festészetét az impresszionizmus és a reneszánsz életigenlő dinamikájával és „izomzatával” ébreszti fel. Magyarországi Roma Galéria Egyesület alapító tagja, érdekvédelmi vezetője.

 

Vesho-Farkas Zoltán
műfordító

A Szentírás lovári nyelvű fordítására a Szent Jeromos Bibliatársulat Vesho-Farkas Zoltán cigány műfordítót kérte fel, aki örömmel vállalkozott a munkára. A Magyar Bibliatársulat kezdeményezésére elkészült a teljes Biblia roma (lovári) nyelvű fordítása, melyet 2007. október 16-án mutattak be. A világon először, a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Újszövetségi Szentírástudományi Tanszékével együttműködve vállalkozott arra, hogy elkészítteti és kiadja a teljes Biblia roma (lovári) nyelvű fordítását. A cigányság saját nyelvű Szentírásának hiánya alapvetően a roma nyelv(ek) sajátosságaival magyarázható. Csak a magyarországi cigányság négy különböző nyelvet, ezen belül mintegy tíz-tizenöt dialektust beszél. Az 1981-ben tartott göttingeni Cigány Világkongresszus úgy döntött, hogy a világ cigányságának irodalmi nyelveként a lovárit fogják használni.

 

 

Szakcsi Lakatos Béla (1943. július 8. –)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész és zeneszerző, Érdemes művész, a Nemzet Művésze

 

 

A Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult. LDL nevű triójával a Magyar Rádió versenyén megosztott első díjat kapott, majd 1970-ben a Montreux-i Jazz Fesztiválon Pege Aladár kvartettjével második díjat nyertek. 1972-től a Rákfogó együttes, 1980-tól a Saturnus együttes tagjaként Szakcsinak fontos szerepe volt a fúziós zene hazai terjedésében. A hetvenes évektől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora szakán. A cigány folklórral is foglalkozott, Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicaljét, melyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. 1988-ban a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatta be a Rock Színház A bestia című művét.2004-ben megjelent Na dara! (Ne félj!) című albuma a cigány jazz műfajteremtő darabjának tekinthető.

2008-ban mutatták be a Kerényi Miklós Gáborral (librettó) és Müller Péter Sziámival (dalszöveg) közösen írt, Szentivánéji álom című új musicaljét, amely a worldmusical műfaji meghatározást kapta.

 

Díjak, elismerések:

Montreux-i Jazz Fesztivál – II. díj (1970)

Liszt Ferenc-díj (1987)

Szabó Gábor-életműdíj (1994)

Érdemes művész (2002)

Budapestért Díj (2002)

Kossuth-díj (2005)

Prima díj (2006)

Hazám-díj (2010)

Magyar Kultúra Követe Cím (2010)

A Nemzet Művésze (2014)

 

 

Daróczi Dávid (1972. április 19. – 2010. április 2.)
újságíró, lapszerkesztő, 2007 és 2009 között a második Gyurcsány-kormány szóvivője

 

1990–1995 között a PPKE Hittudományi karán tanult teológiát. 2004-től a BME Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának volt hallgatója.

1994–1995-ben a Népszava, 1995 és 1997 között a Színes Vasárnap, 1997-től a Világgazdaság újságírója, majd tőzsderovatának vezetője volt. 2001 és 2004 között részt vett a Rádió C felügyelőbizottságában. 2002-től 2004-ig a Magyar Televízió Híradójának szerkesztő-riportereként dolgozott, majd az Üzleti Híradó felelős szerkesztője lett. 2004–2005-ben szerkesztette a Magyar Hírlapot és vezette annak gazdasági rovatát. 2005 és 2007 között a Miniszterelnöki Hivatalban a miniszterelnök szövegírója, majd a Kormányszóvivői Iroda vezetője lett. 2007 júniusában kormányszóvivő lett, mely posztról a második Gyurcsány-kormány bukása után, 2009. április 24-én mondott le.

 

 

 

Fehér Sándor (1973. március 31. – 2012. január 13.)
hegedűművész

 

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán hegedűművészként, tanárként szerzett oklevelet. Mesterkurzust végzett Bécsben, Keszthelyen. Fellépett, dolgozott többek között Monacóban, Németországban és az USA-ban is.2011 őszén oktatói meghívást kapott az Amerikai Egyesült Államokba, és a Costa Concordia hajón dolgozott. 2012. január 13-án zátonyra futott Costa Concordia fedélzetén mások mentése közben vesztette életét.

  1. január 10-én Fehér Sándor hegedűművész posztumusz megkapta a Magyar Civil Becsületrend díját.

 

 

Bangó Margit (1950. április 4.-)
Kossuth-díjas előadóművész, a cigánydalok királynője

 

1967-ben, 17 évesen jelentkezett a Magyar Rádió tehetségkutató versenyére. Az 1980-as években Horváth Pistával közös műsora volt az állami televízióban, és rengeteg helyen léptek fel együtt. Az 1990-es évek elejétől kezdve több, mint tíz évig a 100 tagú cigányzenekarral lépett fel.
Bangó Margit zenei repertoárja egy „hungarikum zenetár”, amely megőrzi a jövő nemzedék számára a sok száz éves magyar és roma értékeket.

 

Díjai, elismerései

1994: Japán nagyművészek díja

1994: Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt

2000: Vásárosnamény Díszpolgára

2001: Magyar Örökség díj

2004: A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat)

2006: Kossuth-díj

2006: Kispest díszpolgára

2010: Fonogram díj – Az év hazai szórakoztató zenei albuma

2011: Magyar Toleranciadíj

Lyra-díj

 

 

Rézműves Gyula (1943-)
festőművész

 

A II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Építészeten, mester fokon oklevelet szerzett. 2004-ben felvételt nyert a Stradtfordi Egyetem festőművész szakára. 2006-ban püspöki dicséretben részesült egy kiállítás alkalmából Torontóban. Prof. Dr. Benkes István egyetemi tanár munkássága elismeréseképpen egy kis könyvecskét jelentetett meg angol- és magyar nyelven. 1999-ben bekerül a Cigány Lexikonba. Rendszeresen részt vett a Cigány Ház alkotótábori munkájában, s annak csoportos kiállításain. Műveit őrzi a Roma Parlament állandó kiállítása, a Cigány Ház Képzőművészeti Közgyűjteménye, valamint a Néprajzi Múzeum megvásárolta két festményét. 2015-ig több száz tárlata és kiállítása volt.

 

 

 

 

Cziffra György (1921. november 5. – 1994. január 15.)
Liszt Ferenc-díjas magyar zongoraművész, az egyik legjelentősebb és világszerte ismert magyar zenei előadóművész.

 

Cigányzenész családból származott. Apja, id. Cziffra György cimbalmos volt. Zongoratehetsége korán megmutatkozott. Apja is segítette előrehaladását, de gyakorlásai csupán a saját rögtönzései voltak. Dohnányi Ernő segítségével, nyolcévesen került be a Zeneakadémiára. Tizenhárom évesen, csodagyerekként már számtalan sikeres koncertet adott Magyarországon, de külföldi koncertkörútjai (például Skandinávia, Benelux államok) is sikeresek voltak. Ám hiába volt ragyogó tehetség, az “előkelő” művészvilág nehezen fogadta be. Hogy családját eltartsa, 1933-tól lokálokban lépett föl, de 1934-ből fennmaradt egy filmfelvétele egy hangversenyéről, ahol Schubertet játszott – matrózruhában.

1942-ben behívták katonának. Szovjet fogságba került, többször megszökött. 1946 szeptemberében tért haza, és 1947-től folytatta tanulmányait, egyidejűleg ismét a pesti éjszakák virtuóza lett. Bárokban muzsikált (Savoy, Dunakorzó, Arizona stb.),
a pesti művész- és sportolóvilág lokálról lokálra követte (például Vásáry Tamás, Puskás Ferenc). Mezei Mária színésznő nemes egyszerűséggel “zongoracsodának” nevezte. 1950-ben feleségével és kisfiával együtt megpróbált disszidálni, de elfogták és kényszermunka-táborba zárták. Kőfaragó üzemben és építkezésén dolgozott, rabtársainak koncertet is adott. 1953-ban szabadult, és bár kezei a durva munkát megsínylették, újra a zongorázással próbálkozott – ismét a pesti éjszakában.

  1. október 22-én Bartók II. zongoraversenyét játszotta a Zeneakadémián. Sokan máig állítják, hogy ennek a hangversenynek nem kis része volt az október 23-ai hangulat alakításában.

A nyugati határ 1956-os, átmeneti megnyitását kihasználva családjával elhagyta Magyarországot. Először egy ausztriai táborba kerültek, de három nap múlva kikerültek onnan, és Cziffra a bécsi Brahms Saalban adott fergeteges sikerű zongorahangversenyt, amelyről még a The New Yorkerben is kritika jelent meg.
Az év végén Franciaországba hívták. 1956 decemberében érkeztek Párizsba, és már első hangversenyével a Théâtre du Châtelet-ben üstökösként robbant be a világ zenei életébe. Óriási sikerrel szerepelt Londonban a Royal Albert Hallban, New Yorkban a Carnegie Hallban is.

Charles de Gaulle meghívta az Élysée palotába, és ezután megkapta a francia állampolgárságot. André Malraux író, akkor kulturális miniszter javaslatára Senlisben telepedtek le, ahol 1966-ban elindította a Festival de la Chaise Dieu-t, megvásárolta és felújította a rendkívül rossz állapotban lévő senlisi Saint Frambourg-kápolnát, ahol koncertek sorát adta, de képzőművészeti kiállításoknak is helyet adott benne. A kápolna új üvegablakait Joan Miró készítette, a felújított kápolnát Raymond Barre miniszterelnök avatta fel. Létrehozta a Cziffra-alapítványt (Foundation Cziffra), ami fiatal zenészek és képzőművészek támogatását tűzte ki céljául.

Fia, ifj. Cziffra György (1942-1981) neves karmester lett, akivel számos nagy sikerű közös hangversenyt adott. Fia 1981-ben egy lakástűzben vesztette életét. Korai halálát apja nehezen viselte, emiatt zenekarral többé nem lépett fel és lemezfelvételt sem készített. Fellépései ritkultak, majd 72 éves korában egy Párizs-környéki klinikán – szívroham következtében – elhunyt.

Zongorajátéka Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos improvizációs készsége miatt. Játékát kontrapunktikus tudás, variációs művészet és ötletesség jellemezte. Érett korára a 20. század legnagyobb pianistái, Rubinstein, Horowitz és Richter mellé emelkedett. Mégsem volt elégedett magával, folyton tökéletesítette tudását, rengeteget gyakorolt. Repertoárján elsősorban Schumann, Chopin, Liszt, Grieg, Brahms és Rahmanyinov művei szerepeltek, amelyek nagy részét hanglemezre is játszotta, emellett barokk és reneszánsz francia szerzők – mint például Couperin, Rameau, Lully – művei is a műsorán szerepeltek, de a francia 20. századi szerzők (Ravel, Debussy, Franck) műveit is gyakran játszotta. Emellett előszeretettel adta elő saját Liszt-stílusú átiratait, parafrázisait.

Balázs János zongoraművész minden év novemberében Hommage Cziffra címmel emlékhangversenyt ad a tiszteletére a Zeneakadémián. 2013-ban gyermekkori lakóhelyének, az egykori Tripolisznak a közvetlen közelében parkot neveztek el róla.

 

Díjak, kitüntetések

Liszt Ferenc-díj (1956)

Kőszeg díszpolgára (1986)

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1993)

A Francia Becsületrend tiszti fokozata (1993)

 

 

Ökrös Oszkár (1957.-)
Kossuth-díjas cimbalomművész, a 100 Tagú Cigányzenekar szólistája.

 

Zenész családban született, hatéves korától kezdve nagyapja tanította cimbalmon játszani. Nyolcévesen a Magyar Televízió népzenei versenyének nyertese lett hangszeres szólista kategóriában. Tízévesen miniszteri engedéllyel megkezdhette tanulmányait a Konzervatóriumban. Az iskolát elvégezve a neves népi együttesekkel (Budapesti Népi Együttes, Magyar Állami Népi Együttes, Honvéd Művészegyüttes) bejárta az egész világot; koncertezett az Egyesült Államokban, Vietnamban, de még Ausztráliában is. 1974-ben, szólistaként meghívták II. Erzsébet angol királynő születésnapi ünnepségére a londoni Palladiumba, ahol Josephine Baker, Tom Jones és Roger Moore társaságában játszhatott. Tizenöt éves kora óta a Magyar Rádió és a Magyar Televízió szólistája. Önálló felvételei 1990-ben (A cimbalom varázslója) és 2002-ben (A cimbalom Paganinije) jelentek meg, de számos felvétel készítésénél szerepelt közreműködőként is. Pályafutása során a leghíresebb prímásokkal játszott együtt, zenélt a Budapesti Fesztiválzenekarral is, közreműködött annak több felvételén. Jelenleg a 100 Tagú Cigányzenekar elnökségi tagja, cimbalom szólamvezetője és szólistája. A zenekar tagjaként fellépett már a lisszaboni világkiállításon, Hollywoodban, az amszterdami Concertgebouw-ban és a párizsi Palais de Congress-ben.

 

Díjai:

Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1995)

Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2001)

A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2013)

Kossuth-díj (2015)

 

 

 

 

 

 

 

Rácz Ödön (1981. szeptember 6. -)
zenész, a Bécsi Filharmonikusok nagybőgőse

 

Nagybőgő-tanulmányait 1990-ben kezdte a Tóth Aladár Zeneiskolában. 1990 és 1996 között több ízben már szólistaként is fellépett az iskola zenekarával, fesztiválokon és koncerteken. 1996-ban felvették a Szent István Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol 2000-ben végzett. 1996-ban megnyerte a Ki mit tud? országos zenei vetélkedőt, a klasszikus zenei kategóriában. Egy évvel később megjelent első szólólemeze, Bottesini, Sperger és Fryba műveivel. 2000-ben az Euro Grand Prix Nemzetközi Zenei Fesztivál keretében Európa nyolc legjobb fiatal zeneművésze közé választották.

 

Ugyanebben az évben a Hannoveri Expón szólókoncertet adott zenekari kísérettel. 2001-től a bécsi zeneakadémia művészképzőjében folytatja tanulmányait, Alois Posch vezetésével. Ugyanitt lett első helyezett az intézmény szólistaversenyén 2002-ben, valamint ebben az évben nyerte el a Johann Prunner nemzetközi nagybőgős verseny zsűrijének különdíját. 2003-ban harmadik helyen végzett az ARD Nemzetközi Nagybőgős versenyen – ekkor készített közös lemezt Járdányi Gergellyel. 2004-ben felvették a világ egyik legrangosabb együttesébe, a Bécsi Filharmonikusok tagjai közé. Három évvel később többedmagával megalapítja a The Philharmonics nevű együttest, a zenekar szólistáival. 2008-tól tagja a Fritz Kreisler Kamarazenekarnak, valamint tanít a Salzburgi Nyári Akadémián.
2009 óta Rácz Ödön a Bécsi Filharmonikusok szóló nagybőgőse.

 

Szólistaként olyan neves együttesekkel lépett fel, mint a Müncheni Kamarazenekar, a Bajor Rádió Zenekara, a Bergeni Filharmonikusok, valamint olyan karmesterek keze alatt játszott, mint Zubin Mehta, Riccardo Mutti, Daniel Barenboim, Gustavo Dudamel. Kamarazenei formációkban a Salzburgi Fesztivál, a Luzerni Fesztivál és az Izmir Fesztivál közönsége is élvezhette művészetét. Kamarapartnerei között található René Staar, Kovács Tibor és Xavier de Maistre, akikkel lemezt is készített.

 

 

Rostás Árpád (1962.-)
Magyar Örökség díjas cigány restaurátor, műbútorasztalos.

 

1962-ben született Kaposvárott, nevelőotthonban nőtt föl. Fiatalkorában aktívan sportolt ifjúsági válogatott ökölvívó volt. Asztalosszakmát tanult, szakmunkás végzettséget szerzett. Szakmai érdeklődése a régi bútorok felújítása felé fordult, magasabb fokú végzettséget nem szerzett.

1996 és 2004 között Nyugat-Európában (Franciaországban, Németországban) dolgozott. Pályafutása során dolgozott már a Versailles-i kastély, a Louvre, az Országház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Dohány utcai zsinagóga faburkolatainak, bútorainak felújításában.

 

 

Szalóki Ági (1978. október 17. -)
Artisjus-díjas és többszörös Fonogram díjas magyar énekesnő, előadóművész, dalszerző

 

Leginkább gyermeklemezeiről és népdalénekesi pályafutásáról ismert. A 2010-ben, Borlai Gergővel kiadott lemeze, melynek címe Kishúg, olyan új zenei műfajokat is társít nevéhez, mint az elektro-pop és a drum and bass.

 

Családja körében már gyermekkora óta széleskörű komoly- és népzenei nevelést kapott. Máig szereti Bach, Debussy, és Bartók műveit, s párhuzamosan az autentikus népzenét és a kortárs irányzatokat is. Ötévesen az István a király című rockoperában éneklő Sebestyén Márta hatására kezdett az erdélyi magyar népzenéhez vonzódni, s Sebő Ferenc tanácsára kezdett népéneklést tanulni Bodza Kláránál. Tizenhat évesen az Ando Drom együttes jubileumi koncertjén lépett először színpadra a budapesti Katona József Színházban, olyan muzsikusok között, mint Szakcsi Lakatos Béla, Dés László, Juhász Miczura Mónika, Horváth Kornél, Kathy-Horváth Lajos. Tizenhét éves kora óta énekel rendszeresen színpadon.

1997-ben a Kelemen László és Pávai István vezette Utolsó Óra elnevezésű népzenei gyűjtőprogram munkatársa volt, itt több erdélyi énekes adatközlő repertoárját rögzítette. Mára a ’90-es évek végén berobbant, új népdalénekes generáció egyik legsikeresebb képviselője. Az autentikus magyar népzenét játszó Ökrös együttesben és a magyarországi világzenét játszó Besh o droM együttesben énekelt évekig. Velük járta be a világot a Montreáli Jazz Fesztiváltól a Glastonbury fesztiválon át, a párizsi Théatre de la Ville-ig, New Yorktól Pekingig. Jazzénekesnőként együttműködött Szakcsi Lakatos Bélával, és olyan kiváló zenészek hívták még partnerül, mint a Liszt-díjas Oláh Kálmán, Balázs Elemér, Presser Gábor vagy a londoni Oi va voi.

2004 óta szólóénekesként saját zenekaraival játszik. Eddig megjelent hat saját lemeze közül hármat jazz illetve gyereklemez kategóriában az Év lemeze díjjal jutalmaztak (MAHASZ Fonogram-díj)

 

Díjak, elismerések:

2006 – Fonogram díj (Hallgató című lemezért)

2006 – Bozóki András kulturális miniszter dicséretben részesítette Szalóki Ágit a világzenei és a gyermekdal műfajban elért kimagasló művészi tevékenységéért

2007 – Kodály Zoltán emlékdíj

2007 – Artisjus előadóművészi díj

2007 – Fonogram díj (Cipity Lőrinc című lemezért)

2009 – Márciusi Ifjak díj (állami kitüntetés)

2010 – A Sanoma és a Story Magazin Érték-díja

2010 – Fonogram díj (Gingalló című lemezért)

 

Balogh Balázs András (1940. június 27. – 2014. február 20.)
festőművész

 

Szülei a holokauszt áldozatává váltak, nagyanyja nevelte ötéves koráig, majd lelencházba került, onnan kiadták nevelőszülőkhöz, de azok nem járatták iskolába, hanem koldulni küldték. Felnőtt korában kőművesként dolgozott az építőiparban, dolgozott acélgyárban, bányákban. 1992-ben vált munkanélkülivé.

A rajzolás, a festés mindig nagyon foglalkoztatta, rengeteget másolt, főleg Balázs János festményeit. Másolatait mind megsemmisítette, s 1975-től jelentkezett önálló alkotásaival. Ettől kezdve rendszeres kiállító művész.

Műveit a kecskeméti Néprajzi Múzeum, a budapesti Roma Parlament, s a Romano Kher (Cigány Ház, Budapest) őrzi.

 

 

Balogh Béla (1957-1995)
Aranysarkantyú-díjas táncművész

 

Mátészalkán született. Édesapja tetőfedő, bádogos. Hosszú éveken keresztül ingázik Budapest é s Nagyecsed között. Szobafestő-mázoló volt. 1975-ben kapcsolódott be az amatőr táncmozgalomba. Tíz évig a Vadrózsa táncegyüttes tagja volt. 1992-ben megalapította a Lindri ( álom) táncszínházat, melynek haláláig vezetője volt.

Balogh Béla a cigány táncművészet kiemelkedő alakja. Táncával a világ számos országát meghódította. 1995-ben bekövetkezett váratlan halálával a cigány tánckultúra kiemelkedő alakját veszítettük el.

2003 óta a cigánytánc napjaként jegyzik a születése napját, november 9-ét.

Díjak, elismerések:

 

1982 A Népművészet Ifjú Mestere

1983 Tánc kategóriában megnyerte a televízió ki mit tud? versenyét

1984 Aranysarkantyú-díj

 

 

Balogh Tibor (1975. május 22. –)
grafikus- és festőművész

Állami gondozásban nevelkedett. Tiszadobon, a gyermekvárosban , Vári Zsolttal, Káli-Horváth Kálmánnal önképzőkört alakítottak, rajzoltak, festettek, gitároztak. A Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán diplomázott. Ő volt az első olyan ismert roma származású képzőművész, aki elvégezte a Magyar Képzőművészeti Egyetemet. Budapesten él és alkot, 2003-tól a Fővárosi Önkormányzat Cigány Házának (Romano Kher) kiadványszerkesztője és az intézmény képeinek kezelője (az intézmény nevét később Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központra változtatták ). Magyarországi Roma Galéria megszervezését követően 2011 óta elnöke.
A Zwack-család vásárolta meg magángyűjteménye számára Cigányfiú konstrukcióval című alkotását. 2013-ban nyílt önálló kiállítása a Pintér Galériában.
Kiállítások (válogatás)
2004 • Elhallgatott holocaust, Műcsarnok, Budapest
• Kortárs magyar roma művészet, Collegium Hungaricum, Berlin
2007 • Roma Pavilon, Velencei biennále, Velence, Olaszország
2010 • Feloldások – Balogh Tibor képzőművész kiállítása, Sirály, Budapest
2012 • Feloldások III. SESZTINA GALÉRIA, Debrecen
2013 • Free presszionista dobbantás, Pintér Galéria, Budapest.

 

 

Bari Janó (1955. május 13. -)
festőművész

 

14 éves korától 18 éves koráig javítóintézetben nevelkedett Zalaegerszegen. Életének e szakaszában sokat rajzolt, festett, próbálkozott. Az 1970-es évek végén már a nagy közönség előtt is bemutatkozott, azóta is töretlenül a festészeti pályán működik. Vácon él és alkot.

Kezdetben a tájképfestészet vonzotta, majd Salvador Dalí szürreális festészetének hatása alá került. Kísérletező művész. Gyakran részt vett performanszokon, vonzotta az avantgárd, szobrokat is alkotott. Számos egyéni, csoportos és tematikus kiállításon szerepelt és szerepel és aratott sikert absztrakt tájképeivel, mitikus, vallásos, figurális képeivel és csendéleteivel. Görögországtól Amerikáig több magángyűjteményben is megtalálhatók képei, itthon többek közt a Roma Parlament galériájában és a cigány festők gyűjteményes állandó kiállításán. A Romaszövetség tagja.

 

 

 

Bari Károly (1952. október 1. –) költő, műfordító, grafikus

 

A Színművészeti Főiskolán és a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarán tanult. Még gimnazista volt, amikor első, viharos sikert kiváltó verseskönyve megjelent, egymás után két kiadásban. Azóta több kötetet publikált. Politikai tartalmú verseiért az 1970-es évek közepén meghurcolták és börtönbe zárták. Kiszabadulása után évekig a társadalom perifériájára szorult.

Verseket ír, fest, folklórkutatással foglalkozik, s műfordításokat készít a kortárs külföldi költészetből, valamint a cigány lírai és epikus néphagyományból. Festményeiből először a Gödöllői Galéria rendezett kiállítást. Ezt követően bemutatták alkotásait Budapesten,Debrecenben, Szegeden, Párizsban, Berlinben és Strasbourgban. Önálló kötete jelent meg olaszul a Bolognai Egyetem kiadásában, franciául a párizsi Editions Noel Blandinnél és a szentendrei Vincze László Kiadónál, hollandul a rotterdami Stichting Poetry International, angolul a San Franciscó-i Mercury House és a szentendrei Vincze László Kiadó, németül pedig a berlini Oberbaum Verlag gondozásában.

 

Kitüntetések, díjak:

 

Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1980)

József Attila-díj (1984)

Déry Tibor-díj (1992)

Soros-életműdíj (1996)

Bezerédj-díj (1996)

C.E.T.-díj (Közép-európai Irodalmi Társaság díja) (2000)

Kossuth-díj (2001)

Kodály Zoltán-díj (2001)

Pro Ethnographia Minoritatum-emlékérem (2003)

Hazám-díj (2004)

Párhuzamos Kultúráért-díj (2014)

Boross Lajos (1925. január 7. – 2014. július 8.)
Kossuth-díjas prímás, a 100 Tagú Cigányzenekar örökös, tiszteletbeli főprímása, a “prímáskirály”.

 

Ötévesen kezdett hegedülni. 1938 és 1940 között az Öreg Rajkók zenekarban muzsikált, majd 1942-ig a Zeneakadémián tanult. Első zenekarát 17 évesen alapította, 1950-ig budapesti éttermekben, kávéházakban játszott. 1950-ben megalakuló Magyar Állami Népi Együttes vezető prímásának kérték fel, mely együttessel számos sikert arat bel- és külföldön egyaránt. A 60-as években már példaképpé vált a muzsikusok közt. 1972-ben a Halászbástya étteremben találkozott Yehudi Menuhin világhírű hegedűművésszel, aki közös muzsikálásra kérte fel, mivel elbűvölte Boross játéka (később Az ember zenéje című könyvében is méltatta a prímást). 1985-ben az Átriumban megrendezett cigánybálon a prímások királyává választották, majd az ugyanebben az évben megalakuló 100 Tagú Cigányzenekar főprímása lett. Bár 1998-ban a zenekar örökös, tiszteletbeli főprímásának választották.

Boross Lajos számtalan film-, rádió- és hanglemezfelvételen szerepelt.

 

Díjai, kitüntetései

1951: Népköztársaság aranyérem

1951: Berlin, VIT- Díj első helyezés

1953: VIT- Díj első helyezés

1954: Munka Érdemrend arany fokozat

1954: a Népművészet Mestere

2000: A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje

2006: Kossuth-díj

 

 

 

Buffó Rigó Sándor (1949. április 18. – 2014. április 27.)
cigányprímás, a 100 Tagú Cigányzenekar vezetője.

 

Nyolc éves korában kezdte zenei tanulmányait. Kezdetben apja, majd később id. Járóka Sándor zenekarában játszott. 1967-ben és 1968-ban többször szerepelt a Magyar Rádió Népi Zenekarában. 1970. április 15-től önálló prímás lett, gyakran lépett fel Budapesten és külföldön egyaránt.

1992-től lett a 100 Tagú Cigányzenekar prímása, majd 1994-től főtitkára. 1997-től az együttes művészeti vezetője, majd 2005. december 12-től az elnöke lett.

 

Elismerései

Magyar Köztársasági Bronz Érdemkereszt (1995)

Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2000)

 

 

Csemer Géza (1944. július 18. – 2012. január 16.)
író, forgatókönyvíró, színházi rendező.

 

A szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. 1967-1985 között az Operaház segédrendezője, 1970-től az ORI és a Magyar Média műsorait állította színpadra. 1973-ban Hej, cigányok címmel folklór-összeállítást készített, cigány-klubokat vezetett. 1994-1997 között a Napház alapító igazgatója volt. A Reneszánsz Roma Műhely Alapítvány és ennek keretén belül működő Cigány Színházi Társulás elnöke és rendezője volt.

 

Elismerések

Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (1999)

a Belváros díszpolgára (2006)

 

 

Dankó Pista (az István nevet sohasem használta)
(1858. június 14. – Budapest, 1903. március 29.)
nótaszerző

 

Három elemit, egy református, meg egy lutheránus osztályt végzett el. Erdélyi Náci két hónapig tanította hegedülni, hamarosan azonban munkát kellett vállalnia: vályogvetőként kereste kenyerét. 15 éves volt, amikor szülőfalujában megszervezte cigányzenekarát.

Dalköltészetében gyakori motívum volt a rózsa, legalább ötven nótájának címében vagy szövegében megtalálható. Számos betétdalt írt népszínművekhez, nótáinak száma közel félezerre rúg. Pósa Lajos, Gárdonyi Géza, Békefi Antal, Tömörkény István írtak szöveget a dalaihoz.

Később Szegedre került. Blaha Lujza előadása révén tettek szert népszerűségre első dalai. 1890-ben Budapestre utazott, majd 1895-ben megnyerte az Új Idők pályadíját azzal, hogy Pósa Lajos balatoni nótáit megzenésítette.

Az 1890-es években beutazta Magyarországot a daltársulatával. Játszottak Moszkvában és Szentpétervárott is. Anekdota is őrzi ottani sikereiket: a cári udvarban adott koncerttel olyan sikert arattak, hogy az előadás után Miklós herceg odalépett Dankóhoz, és elismerése gyanánt a muzsikus ujjára húzta legszebb briliánsgyűrűjét. A többi vendég látva a jelenetet, rendre odament hozzá gratulálni, s Dankó mindegyik ujjára került egy-egy gyűrű. Miután megteltek a kezei, a következőt mondta egy sóhaj kíséretében: „Drága jó Istenem! Miért adtál nekünk csak tíz ujjat…?!”

A népies műzene egyetlen olyan alakja volt, akinek személyét több író és költő megörökítette. Ady Endre és Juhász Gyula verset írt hozzá, Móra Ferenc, Tömörkény István, Rákosi Viktor írásaiban is feltűnt, Gárdonyi József, Gárdonyi Géza fia, megírta Dankó regényes életrajzát. 1940-ben film is készült életéről, amelyben Jávor Pál alakította, ez volt a kétszázadik magyar hangosfilm.

A kottaíráshoz nem értett, így dalait mások jegyezték le. Életét végigkísérte a nyomor.

Herczeg Ferenc búcsúztatta Pesten, ötszáz cigány játszotta az „Eltörött a hegedűm…” című nótát.

 

A Budapest-Nyugati pályaudvar–Cegléd–Kecskemét–Kiskunfélegyháza–Szeged között naponta közlekedő InterCity viszonylatot a nótaszerző emlékére Dankó Pista IC-nek nevezték el.

Biriben az ő nevét viseli a cigány lakosság felzárkóztatása céljából létrejött pedagógiai intézmény, a Dankó Pista Egységes Óvoda-Bölcsőde, Általános Iskola, Szakképző Iskola, Gimnázium és Kollégium.

A Magyar Rádió 2012 decemberében a magyar nótát és operettet sugárzó csatornáját Dankó Rádiónak nevezte el.

 

 

 

 

 

Daróczi Ágnes   (1954. november 18. -)
Újságíró, szerkesztő-műsorvezető

 

Az ELTE bölcsész karán magyar – népművelés szakon diplomázott. Az elektronikus újságírás mellett etnológus, kulturális menedzser és előadóművészként is tevékenykedik.

1978-1993-ig, illetve 2000-től a Népművelési Intézet (ma: Magyar Művelődési Intézet), 1993-2000-ig a Magyar Televízió munkatársa.1992-1998 között a Patrin Magazin alapítója és felelős szerkesztője. A magyar televíziózás történetében az első roma nap szervezője (1994. augusztus 2). Számos szerkesztő, szerkesztő-riporteri munkáját őrzi az Archívum.

1971 óta versmondó, egyetemi éveiben a Monszun, majd a Romano Glaszo és a Kalyi Jag együttesek tagjaként lép fel versekkel és cigány népköltészettel. 1971-ben, az Országos Diáknapokon (Sárospatak) első helyezett, a 1972-ben a Ki Mit Tud? negyedik helyezettje lett. A Nyilvánosság Klub féléves ösztöndíját nyerte el 1998-ban.A Magyar Televízió Vers mindenkinek című sorozatában is mondott verset. Előadóként közreműködött Bari Károly: A Nap és a Hold története című meselemezén (Hungaroton, 1989), valamint Palya Bea: Álom, álom, kitalálom című lemezén (Gryllus, 2004).

Megszervezte a roma képzőművészek országos kiállításait. (1979 Budapest – Pataki Galéria; 1985 Párizs – Conciergerie; 1989 Budapest – Néprajzi Múzeum; 2000 Budapest – Pataki Galéria)

A roma folklórmozgalom elindítója, fejlesztője, a hagyományőrző cigány folklór együttesek találkozóit szervezte. (1981 – Tata, 1984 – Nyíregyháza, 1987 – Győr, Miskolc, 1984, 1987, 1989, 1991 – Strasbourg,)

1981-ben résztvevője volt a „Cigány dolgozók a fővárosi építőiparban” című kutatásnak.

1984 és 1992 között nemzetközi cigány kulturális találkozókat szervezett.

1990-től Az Amalipe Cigány Kulturális és Hagyományőrző Egyesület alapítója, 1992-ig elnöke.

1990-1991: A Phralipe Független Cigány Szervezet ügyvivő testületének tagja, a miskolci Gettóellenes Bizottság egyik alapítója.

1991: Az EUROM nemzetközi cigány szervezet vezetőségi tagja.

1992: Alapítója és kurátora a Romédia Alapítványnak.

1997 óta kurátora a Bezerédj Alapítványnak.

2002: alapító-kurátora az ERIO – nemzetközi roma lobby szervezetnek.

2004: az Európai Roma/Travellers Fórum egyik alapítója és a közgyűlés egyik alelnöke.

 

Televíziós munkáiból:

Megöltétek ártatlan családom – (1994) dokumentumfilm, szerk.-riporter, rend.: Jancsó Miklós

Nem szokta a cigány… – (1995) dokumentumfilm, szerk.-riporter, rend.: Gábor Péter

Temetetlen holtak – (1995) dokumentumfilm, szerk-riporter, rend.: Jancsó Miklós

 

Oktatófilmje:

„Historia romani – Roma történelem” – (2005) 6 részes sorozat (Romédia

Alapítvány, szerkesztő, producer)

 

Publikációiból:

Parrajimos – romák sorsa a holocaust idején” (2005, L’Harmattan Kiadó),

„Vrana mámi mesél” – népismeret az általános iskolák 1-4 osztálya számára

kötetek társszerzője dr. Bársony Jánossal. (2005, Sulinova Kiadó)

 

Díjak, kitüntetések:

Tolerancia díj (1998)

Pro Cultura Hungariae – Kodály Zoltán-díj (1999)

Göncz Árpád-díj – a Budapesti Amerikai Nagykövetség emberjogi díja (2002)

Vígh Mónika-díj – a Szabad Demokraták Szövetségének nőnapi díja (2005)

 

 

Dilinkó Gábor „Bizsu” (1929. február 8. – 2014. november 16.)
festőművész, az 1956-os forradalom egyik harcosa

 

8 éves korában állami gondozásba került. Négy elemit végzett, s mint lelenc gyerek paraszti családokhoz volt kihelyezve. A második világháború után anyja magához vette, de 1947-ben meghalt. 1948-ban Dilinkó leszerelt a sorkatonaságból, s bőrgyári munkás lett. Az 1956-os forradalom idején a Corvin közben harcolt, súlyos karsérüléssel esett fogságba, élettársát, Kócoskát, Szabó Ilonka, újpesti cigánylányt, Corvin közi parancsnokot, 17 évesen, négy hónapos terhesen agyonlőtték. Dilinkót a forradalom leverése után 12 évi börtönbüntetésre ítélték, majd a Legfelsőbb Bíróság 7 évre változtatta az ítéletet. 1966-ban szabadult, évekig nem tudott elhelyezkedni ötvenhatos múltja miatt. Végül 1975-ben háztakarítóként és fűtőként sikerült elhelyezkednie az IKV-nál. Innen ment nyugdíjba. Ötvenhatos múltjának elismeréseképpen 1991-ben megkapta a „Hűséges helytállásért” kitüntetést, majd a dandártábornoki rendfokozatot. Jelenleg a Corvin Közi Bajtársi Közösség tagja.

Hosszú ideig alkalmanként rajzolt, festett, majd 1975-ben egy buszbalesete kapcsán hosszabb ideig ágyhoz volt kötve, s ugyan sérült kezével az ecsetet nem tudta fogni, de felesége megmutatta neki, hogyan próbáljon az ujjaival rajzolni, s ez olyan annyira sikerült, hogy arról lett híres, hogy az ujjaival fest. Szűkös körülmények közt élt, sokáig a ház gangja volt a festői műhelye télen-nyáron. 1982 óta kiállító művész, több önálló tárlata is volt Zalakaroson és Budapesten több galériában. 1987-ben a diósgyőri Vasas Művelődési Házban 73 festményét állította ki, s azok árát felajánlotta a hátrányos helyzetű fiatalok megsegítésére. 1989-ben a Cigány Napok keretében, a József Attila Művelődési Központban kiállított 30 festményét szintén a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére ajánlotta fel.

1975-ben már egy életanyag van mögötte, amely egy tőke, amelyből építkezik. Egy érett festészettel áll a nyilvánosság elé. Már az 1980-as évek közepétől felfigyelt képeire a sajtó, sok festménye külföldi tárlatokra is eljutott. 1985-ben a lengyelországi Szczecinben, 1986-ban az NDK-beli Lipcsében mutatták be alkotásait. Alkotásaival több ízben szerepelt a Közép-európai művésztelep kiállításain, Tokajban (1990, 1993), Tállyán (1994), Baján (Európai kisebbségek fesztiválja, 1996).

Egyéni

1993 • Roma Parlament Képtára, Budapest

2006 • Csak álmomban vagyok szabad, Balázs János Galéria, Budapest

2011 • Dilinkó Gábor naiv festő kiállítása, Duna Palota

 

1998-ban megkapta A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét (az 1956-os forradalom- és szabadságharcban való helytállásáért.

 

 

Farkas Franciska (1984. november 5. -)
színésznő

 

A pesti Sylvester János Protestáns Gimnáziumba járt, a pécsi Gandhi Gimnáziumban érettségizett, majd a Wesley János Lelkészképző Főiskola szociális munkás szakán végzett. Jelnyelvi tolmács végzettséget szerzett a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségénél és a Hallatlan Alapítványnál. A Független Médiaközpontban újságírást tanult. A Harlekin Gyerekszínházban és a Karaván Társulatban is szerepelt, volt szobalány, állatkerti gyakornok, bolti eladó, hosztesz. Tíz éve underground modell, dolgozott Király Tamással. Tavaly augusztusban forgatták főszereplésével A víz hangja című svájci filmet.

 

 

Fátyol Tivadar Géza (1953-2014)

 

Zenei pályáját 1967-ben a világhírű Rajkó Zenekarban kezdte. Az ott eltöltött tíz év alatt bejárta a világot, fellépett többek között a párizsi Bobino Színház Olympia Színpadán a londoni Royal Albert Hall és a Queen Elizabeth Hall, a moszkvai Bolsoj Teatr, az amszterdami Concertgebou, a New York-i Carnegie Hall, a Washingtoni Kennedy Center és a stockholmi Musikakadémie színpadán.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult zeneszerzést. Zeneszerzőként a 70-es évek közepén mutatkozott be, tánckoreográfiákhoz írt munkáival. Első nagy munkája 1984-ben, a Lakatos Menyhérttel írt Átok és Szerelem című zenés ballada. A film számos fesztiválon díjat nyert. 1989-90-ben Európa Cigányai címmel egy hatórás német-szlovák-magyar dokumentumfilm forgatókönyvírója, zenei szerkesztője, szaktanácsadója volt. 1994-ben ” és a Mika “c. film forgatókönyvét írta, melyet Gábor Péter rendezett. A film több nemzetközi díjat nyert.

1995- 1996-ban szervezte és rendezte meg a világon az első Cigány Kulturális Világfesztivált az Ariadne Alapítvánnyal. 1995-ben, Németországban és az Egyesült Államokban jelent meg a Gipsy Vagabonds együttessel önálló CD-je, amely több mint 250. 000 példányban kelt el.

1996-ban a Szabadkai Színház tűzte műsorára az “Átok és Szerelem” című filmből írt musicalét, mely több mint száz előadást élt meg. 1996-ban a “Romani Kris” c. film szaktanácsadója volt. 1998-ban az “Ábel Amerikában” c. film zenéjét. Rendszeresen dolgozott külső munkatársként a MTV Roma magazinban, mint szerkesztő-rendező. Itt készítette el a Rajkó Zenekar 50 éves munkásságát bemutató filmet.

A Rádió C zenei igazgatója és műsorvezetője volt közel két évig, majd 2004 októberétől programigazgató, és műsorvezető, 2006 januárjától pedig ügyvezető igazgató volt. 2009-től a Nóta TV programigazgatója volt.

A Fórum Film Alapítványnál 2000 óta dolgozott szakértőként, zenei rendezőként, illetve rendezőként. 2002 szeptemberében iratkozott be a Wesley János Lelkészképző Főiskola teológia szakára. Ugyancsak 2004-ben a Filmszemlén mutatták be a „Tegyetek tanítványokká minden népeket!” c dokumentumfilmjét. Sorsunk címmel rendezte 20 részes dokumentumfilmét, amely Magyar ATV-n volt látható. Az „Út a halálba” c. filmjét a 2006-os Filmszemlén Schiffer Pál díjjal jutalmazták.

A Magyar Televízió részére Balázs János születésének 100. évfordulója alkalmából készített dokumentumfilmet. A rádióbeli munkája mellett a Fórumfilm Alapítvány és a Duna Televízió megbízásából Péli Tamás életét és munkásságát bemutató filmen dolgozott. Tagja volt az Újságíró Szövetségnek.

 

Kitüntetések:

MACIKA Közéleti díj 2003

Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt 2004

 

 

Horváth József (1987-)
kutató biológus

 

A karcagi cigánytelepen született. Szegény családban nevelkedett.

Már a karcagi Szentannai Sámuel Mezőgazdasági Szakközépiskola és Gimnázium tanulójaként több versenyen szerzett díjat. Érettségi után a Debreceni Egyetemen tanult, ahol biológus mesterfokozatot szerzett. Egy világszerte egyedülálló diagnosztikai eljáráson dolgozik: a cél, hogy már korai stádiumában egy egyszerű nyálmintavétellel is kimutatható legyen a szájüregi rák.

 

  1. április 8-án, a Nemzetközi Roma Napon elsőként kapott Aranypánt díjat.
    A hagyományteremtő elismerést olyan roma hétköznapi hősök kaphatják, akik a mindennapi életükben példaként szolgálnak roma és nem roma környezetük számára.

 

 

Emilio azaz Jellinek Emil (1976. augusztus 13.-)
énekes, jazz dobos

 

Emiliot 13 éves korában szülei meglepték egy dobfelszereléssel, 4 hónappal később már saját zenekarával koncertezett. Számtalan formációban dobolt és énekelt, 16 évesen már olyan nagy nevekkel játszott együtt, mint Szakcsi Lakatos Béla vagy Babos Gyula.

Profi dobosként szinte minden magyarországi dzsesszfesztiválon fellépett, és külföldön is sikereket aratott. Bécsben egy alkalommal a dzsesszóriás, Chick Corea is felfigyelt Emilióra olyannyira, hogy két dal erejéig beült mögé zongorázni.

Amellett, hogy kiváló énekes és dobos is, beat-box (szájdobolás) technikája is nemzetközi szinten egyedülálló. 2003-ban jelent meg első albuma. Az album 62 héten át szerepelt a MAHASZ eladási listáján. 2004. június 5-én Sting előtt énekelt a Kapcsolat koncerten.

 

Elismerések és díjak

2001 szeptemberében Emilio és zenésztársa, Oláh „Tzumo“ Árpád bandája elnyerte Brüsszelben a Hoelairt Fesztiválon az Év legjobb európai jazz zenekara, Emilio pedig az Év legjobb európai jazz dobosa címet.

 

2003 – Fonogram-díj – az Év felfedezettje

2003 – Fonogram-díj – az Év jazz albuma (a Cumo trió-val)

2005 – VIVA Comet – az Legjobb férfi előadó (jelölés)

2005 – Bravo Otto-díj – az Év legjobb Beach House-os koncertje

2009 – Fonogram-díj – Az év hazai dance pop albuma (jelölés)

2009 – Fonogram-díj – Az év hazai dala (Miért búcsúznánk?) (jelölés)

 

 

Kovács Andor (1929–1989)

jazz zenész

 

Az 50-es, 60.-as évek legismertebb jazz gitárosa. Az ötvenes években a Martini-zenekar sztárja volt. A jazz lemezei mellett a magyar nóta felvételei is legendássá váltak.

 

 

Kovács József Hontalan (1950-) költő

 

Első versét 1973. áprilisában Vasy Géza, az Írószövetség egykori elnöke közölte a Magyar Ifjúságban.

Első verseskötete 1991-ben jelent meg, Ismeretlen cigány ének címmel.

A nemzet szemétdombjai című kötetében, amely az 1980-tól 1992-ig tartó válogatott riportjait, esszéit tartalmazza, bemutatja a Magyarországon élő cigányok életét.

A József Attila ikonok című kötete méltó és pontos tiszteletadás József Attilának, a kötet 32 verset és 32 portrét tartalmaz József Attiláról, a műveket kortárs képzőművészek készítették.

Műveit kiadták hollandul, németül, angolul, horvátul és cigányul.

 

Eddig megjelent művei: Ismeretlen cigány ének – versek 1991. Pörgő ezüsttallér – versek 1993. Aranymetszésű augusztus – Garanciák – versek 1995. Sequoiabeszéd – versek 1996. Színfolyók – versek 1997. A nemzet szemétdombjai – riportok 1997. Magyarul beszélni – versek 1998. Anyám, Karácsony – versek 2000. Csonttarló – versek 2001. Tükörfotográfiák – jegyzetek, interjúk 2002. Csillagfegyenc – versek 2003. József Attila ikonok – versek és képek 2005. A frankó manus – versek 2006. A világ foglalata – versek 2007. Szentandrássy István evangéliuma – versek 2007. Tűzhálók – versek és rajzok 2007. Sziklagrafikák – versek, 2008. Nyelvtangó – versek és színes rajzok 2009. Szerelmed annyira hatalmas – versek 2010.
A cet háta – versek 2010.

 

2009-ben Solt Ottilia díjat kapott.

 

 

Kun Pál (1959. március 29.-)
festőművész

 

Családja a 19. század közepe óta a ráckevei cigánytelepen él, apja hagyományos cigány mesterségeket tanult elődeitől, fúrókészítést, drótos, kovács és lógyógyító mesterségeket, Kun Pál festménysorozataiban örökíti meg ezen ősi vándoriparosi foglalkozásokat. Sokat tett a ráckevei roma közösségért, roma klubot alapított, alkotóházat működtetett, 1990-1997 közt ő volt a ráckevei Cigány Kisebbségi Önkormányzat (CKÖ) elnöke.

1975 óta fest, és azóta kiállító művész. Az 1990-es években bekapcsolódott a közép-európai művésztelep, majd a pesti Cigány Ház alkotótáboraiba. A legtöbb magyar nagyvárosban kiállított már.1998-ban kezdte a cigány ősapák vándorlásmondáin alapuló, hagyományokat, mesterségeket és a cigány mondavilágot is bemutató festménysorozatát. Az Ezredévek országútján című sorozat 25 festményből áll. Alkotásai megtalálhatók a Roma Parlament Képtárában, a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményében, a szentendrei Népművészetek Házában. Cigány Madonna című nagyméretű üvegképe a közép-európai művésztelep gyűjteményébe került.

 

 

Milák Brigitta ( 1968. január 20. –)
festőművész

 

1994 óta kiállító művész. Az 1990-es évek végétől bekapcsolódik a Cigány Ház alkotótáborainak munkájába és kiállításaiba. Nevezetes képei a budapesti Néprajzi Múzeumban található alkotásai, és a 12 olajfestményből álló holokauszt-sorozata (2004). Bemutatkozott képeivel, Kanadában, Ausztriában, Svájcban, Svédországban, Dániában és Olaszországban, ahol külön díjat is nyert. Itthon Orosházán, Békéscsabán, Békésen, Vésztőn, Dobozon, Sarkadon, Gyomaendrődön, Szegeden és a Nyírségben állított ki. Budapesten a Roma Parlament Társalgó Galériájában, s a Néprajzi Múzeumban szerepeltek képei. A 2009-es Magyar festészet című albumba kilenc olajfestményét válogatták be.

Képeit őrzik a Roma Parlament Képtárában, a Néprajzi Múzeumban és a Magyar Művelődési Intézet gyűjteményében.

Kiállításai (válogatás)

Egyéni

1994 • Mezőberény

Csoportos

2003 • Kortárs roma nőművészet II., Balázs János Galéria, Budapest

2004 • Elhallgatott holokauszt, Műcsarnok, Budapest

2007 • Az emlékezés színes álmai, Peking • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest;

2008, 2009 • Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás, Szolnok • Eger • Pécs • Salgótarján • Miskolc • Szekszárd;

 

 

Molnár Ferenc „Caramel” (1982. február 1. -)
énekes, dalszerző

 

A Caramel becenevet egyik barátja ragasztotta rá, de azt nem sejtették, hogy ezen a néven fogja ismerni az egész ország. A Megasztár című tehetségkutató műsor 2. szériájának győzteseként vált népszerűvé. Már a show elején nagy népszerűségre tett szert, ő volt az Bartók Eszter mellett, akinek a számát játszották a rádiók. A Szállok a dallal című slágerének angol nyelvű feldolgozása Amerikába is kijutott, felkerült Walter Belcher lemezére. Első albuma egy hét alatt arany, majd kétszeres platinalemez lett.

2011-ben volt első önálló nagyszabású szuperkoncertje a Syma csarnokban, melyet évek óta először neki sikerült teljesen megtöltenie. A 2012-ben elindult The Voice tehetségkutatóban mint mester vett részt.

  1. decemberében telt házas koncertet adott a Budapest Sportarénában a Kodály Filharmonikusokkal.

2013-ban a TV2 Süss fel nap! nevezetű kampányának a nagykövete lett. Ehhez a kampányhoz készült el a Süss fel nap! című dala. 2015-ben Az ének iskolája egyik zsűritagja.

 

 

Elismerések és díjak

 

2006

Fonogram díj – az év felfedezettje

2009

Story Ötcsillag-díj

2013

BRAVO OTTO díj – Az év férfi előadója

BRAVO OTTO díj – BRAVO IDOL

 

 

 

 

 

Nagy Gusztáv (1953-)
költő, műfordító

 

1986-ban Lakatos Menyhért író, és Farkas Pál újságíró (főszerkesztő) javaslatára felvették az első cigány újság szerkesztőségébe, (ROMANO NYEVIPE c.) újságíró gyakornoknak. Így Nagy Gusztáv lett az első cigány újság legfiatalabb tagja – és itt kezd el hivatalosan is foglalkozni a cigány és magyar nyelvű irodalommal. Első riportja is a művészethez kötődik. Elkezdi fordítani cigány nyelvre a magyar költők verseit, Csokonaitól – József Attiláig. Közben Budapesten levelező tagozaton 1990-ben leérettségizett. 1991-ben az Amaro Drom cigány újság munkatársa lett. 1993-ban Péli Tamással, Choli Daróczi Józseffel az aszódi Nevelőintézetben tanított cigány nyelvet. 1994-ben MUOSZ tagságot nyert.

1994-ben cigány nyelvből felsőfokú állami nyelvvizsgát tett és felvették a Kalyi Jag Nemzetiségi Szakiskolába,(ma már Szakközépiskola,) mint cigány nyelvtanár. Azóta megszakítás nélkül tanít.

1995-ben cigány nyelvre fordította Madách Imre: Az ember tragédiája (Le manusheski Tragedia) című művét. Még ez évben a Magyar Írók Szövetségének tagjává választották. 1996-ban a Rom Som irodalmi folyóirat főszerkesztője lett. 1996-ban az olaszországi Lanchiánóban irodalmi díjat kapott Az ember tragédiája fordításáért, 2002-ben a Tatárszentgyörgyi Általános Iskolában népismeretet tanított és cigány nyelvet a Wesley János Lelkészképző Főiskolán. 2004-ben óraadó tanár volt a XV. kerületi Leány Nevelőintézetben. 2007-ben kapta meg a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztet. Jelenleg a Váci Katolikus főiskola hallgatója.

 

Művei:

Az Ember Tragédiája, műfordítás (Le Manusheski Tragedia); Szívbolygód körül (Saját versek, mesék, fordítások,); Az idő szekerén, szerkesztő (cigány írók antológiája); Fiatal cigány költők antológiája „Rupuni Chunra” (fordító); A világ cigány antológiája (társszerkesztő); Mashkar le shiba dukhades (társszerző Choli Daróczi Józseffel) Nyelvek között fájón; Romano Kalendari (társszerző Choli Daróczi Józseffel) Cigány Kalendárium; Bibliai történetek. (műfordítás); Hét piros alma (magyarnemzet) ; A busz lakók (Riport); Mahábharáta (Indiai eposz) Cigány Álomfejtő Könyv (2009.)

 

Oláh Mara – OMARA (1945. szeptember 3. -)
festőművész

 

Oláh Mara sokat betegeskedett, 38 éves korában rák betegség miatt a bal szemét el kellett távolítani. 1988-ban édesanyját is elvesztette. Teljes depresszióba süllyedt, az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta. Férjétől, közel 30 évnyi házasság után elvált. A festésben találta meg a kiutat, mintegy gyógyulásképpen festeni kezdett 43 éves korában. Farostra festett 100 képét elajándékozta, a szemműtétét ábrázoló képet azonban megőrizte, majd véleményezésre bevitte a Magyar Nemzeti Galériába, ott további festésre biztatták. Ettől kezdve nem hagyta abba a festést, saját történetét és a cigány közösségnek történetét festi, a kirekesztés, a megaláztatás, a kilakoltatás, a nők helyzete és sok karakteres portré alkotják műveinek összességét.

2009-ben a rasszista indíttatásból megölt cigány embereket is megfestette, ezen képei hamarosan Chicagóba kerültek.

1991 óta kiállító művész, bemutatkozó tárlata Kanadában volt, majd itthon is a budapesti Vízivárosi Galériában. Első két kiállítását követően az elkövetkező másfél évben 36 kiállításon vett részt magyarországi, európai és tengeren túli városokban. 1992-ben a Cigány Ház balatonalmádi Alkotótáborába hívták meg, ettől kezdve sokáig résztvevő- és kiállító művésze volt az Alkotóháznak. Megfestette az úgynevezett kék képeit, melyek a művésznőt ért megaláztatásokat, sérelmeket, a szegénységet és a kisebbségi létből fakadó diszkriminációt jelenítette meg. Budapesten megnyitotta az első cigány magángalériát „Mara Galéria” néven. Aktív alkotói, kiállítói korszak után Budapestről Szarvasgedére vonult vissza, itt építtetett magának egy úgynevezett „luxus putrit”, itt él és alkot. Az utóbbi néhány évben elsősorban miniatűr festményeket készít, melyek csupán néhány cm-esek.

„A naivokhoz szokás sorolni Oláh Marát is, de ő kilóg minden kategóriából. Gyakran magyarázó szövegekkel is ellátja alkotásait. Mérhetetlen közlésvágy hajtja. Arra törekszik, hogy azt és úgy értse meg a néző, amit és ahogyan azt ki kíván fejezni.

 

Kiállításai:

 

Egyéni

1991 • Kanada • Vízivárosi Galéria, Budapest;

2009 • Omnibusz Hotel, Budapest;

2010 • Tavaszi Fesztivál, Budapest;

2011 • Csak nagyítóval lehet megnézni, Liget Galéria, Budapest (megnyitó beszédet mondott Junghaus Tímea művészettörténész).

 

Csoportos

1992 • Cigány Ház alkotótábor kiállítása

2003 • Kortárs roma nőművészet I., Balázs János Galéria, Budapest

2004 • Elhallgatott holocaust, Műcsarnok, Budapest

2005 • Nőábrázolás a roma képzőművészetben, Balázs János Galéria, Budapest

2006 • Közös tér, Ernst Múzeum, Budapest

2007 • Mi arcunk, Balázs János Galéria, Budapest • Lost Paradise -Elveszett Paradicsom, Roma Pavilon, Velencei Biennále, Velence (Olaszország)

2009 • Gender check, Mumok, Bécs, (Ausztria)

2010 • Shukar! (=Szép) – mai modern női roma művészet, Magyar Kulturális Intézet, New York, (USA).

2012 • Beszélő paletták – Magyar Roma Képzőművészeti Kiállítás, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága folyosóján és irodáiban, Budapest

Oláh Mara önéletrajzi kötete

 

 

 

Orsós Teréz (1956. június 15.-)
grafikus- és festőművész

 

Rajztanárnője, Koltai Magdolna fedezte fel Orsós Teréz rajztehetségét, tanította és biztatta alkotásra. Hamarosan Pécsett önálló gyermekrajz kiállítása volt, majd gyermekrajz kategóriában Koltai Magdolna több tanítványával együtt Orsós Teréz is részt vett országos- és világversenyeken, s nyert első helyezéseket is. 1975-től maga is rajzszakkört vezetett cigány gyermekeknek a kökönyösi általános iskolában.1981-ben felvették a Képzőművészeti Alap tagjai sorába. 1990 óta rendszeres résztvevője a Cigány Ház által szervezett alkotótáboroknak és kiállításoknak. Igazi naiv festő. Néprajzi szempontból is jelentősek alkotásai. Külföldi kiállításokra (Ausztria, Csehszlovákia, Stuttgart, Genf, Graz, London, Szlovákia, Franciaország, Olaszország) is kértek tőle képeket, rajzait képeslapokon sokszorosították, illusztrálta a Cigány bibliát és a Cigány bölcsődalt. 2007-ben Pekingben a magyarországi cigányok képzőművészeti kiállításán Orsós Teréz képei is szerepeltek. Olyan reprezentatív kiállításra került sor magyar cigány művészek alkotásaiból, amilyen korábban még Magyarországon sem volt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Orsós Teréz roma festő képeit mutatta meg Szun Csie-csengnek, a Kínai Népköztársaság kulturális miniszterének, amikor a Magyar Évad kulturális rendezvényeként megnyitják a Színes álmokra emlékezők című kortárs magyar roma festők kiállítását Pekingben, a Modern Művészeti Kiállítóteremben. A 2009-es Cigány festészet című albumban megjelentették Orsós Teréz életrajzát és tizenkét olajfestményét. 2010-ben New Yorkba is eljutottak képei.

 

Kiállításai:

 

Egyéni

1977 • Komló

2006 • Retrospektív tárlat, Balázs János Galéria, Budapest.

 

Csoportos

1979 • Autodidakta Cigány Képzőművészet I. országos kiállítás

1981, 1989, 2000 • Pataky Művelődési Központ

1989, 1992 • Néprajzi Múzeum, Budapest

2003 • Kortárs roma nőművészet II., Balázs János Galéria, Budapest • Orientalizmus, Balázs János Galéria, Budapest

2004 • Elhallgatott holocaust, Műcsarnok, Budapest

2005 • Nőábrázolás a roma képzőművészetben, Balázs János Galéria, Budapest

2006 • Közös tér, Ernst Múzeum, Budapest • Vagyunk, akik vagyunk, 2b Galéria, Budapest

2007 • Holokauszt, Zsinagóga, Pécs • Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás, Peking • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

2008, 2009 • Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás, Szolnok • Eger • Pécs • Salgótarján • Miskolc • Szekszárd

2010 • Shukar! – mai modern női roma művészet, Magyar Kulturális Intézet, New York (USA)

2012 • Beszélő paletták című Magyar Roma Képzőművészeti Kiállítás a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkársága folyosóján és irodáiban, Budapest.

Művei közgyűjteményekben (válogatás)

Naiv Művészek Múzeuma, Luzsoki tájház, Kecskemét

Néprajzi Múzeum, Budapest

Roma Parlament állandó kiállítása, Budapest

Rácz Aladár Közösségi Ház, Pécs

Magyar Művelődési Intézet, Budapest.

 

 

Osztolykán Ágnes (1974. november 3. – )
pedagógus és politikus

 

A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi karán politológus és középiskolai tanári diplomát szerzett. Munkáját a romák társadalmi integrációjának szentelte, dolgozott tanárként egy VIII. kerületi roma fiatalokat segítő intézményben, majd a Soros Alapítvány munkatársaként, ahol roma oktatási és jogvédő programokat vezetett. 2002 és 2007 között a közigazgatásban tevékenykedett, osztályvezetőként munkálkodott a Roma Integráció Évtizede Program kidolgozásában és szervezésében. Számos civil kezdeményezésben vett részt.

2009 óta a Lehet Más a Politika párt tagja. A 2010. évi országgyűlési választásokon a budapesti területi listáról szerzett mandátumot. Az oktatási, tudományos és kutatási bizottság alelnöke. 2014. január 22-én bejelentette, hogy nem indul a parlamenti választáson. 2014. január 22-én közleményben jelentette be, hogy nem indul az országgyűlési választáson. Az LMP-ből való kilépést egyelőre nem tervezi, a ciklus végéig a frakcióban akar dolgozni.

2011-ben a roma integrációban játszott szerepéért a Bátor Nők Nemzetközi Díjjal tüntette ki a nemzetközi nőnap alkalmából az amerikai külügyminisztérium. Washingtonban Hillary Clinton amerikai külügyminisztertől vette át a díjat.

 

 

David Beery azaz Pongor Beri Károly (1951. július 9. -)
grafikus és festő

 

Húszéves korában kezdett el festeni, munkáit hamarosan megmutatta egy debreceni festőnek, s az maga mellé vette, évekig dolgoztak együtt. Pongor Beri a festés eszközeinek és módjainak teljesebb megismerése végett művésztelepek, szabadiskolák látogatója lett, ahol jeles mesterek segítették fejlődését. 1979 óta kiállító művész.

Az 1980-as években az államrendőrség zaklatja, ennek fő oka az Pongor Beri modern festői stílusa, s nyílván irigyeinek feljelentései, erre ő 1987. november 7-én várandós feleségével és kislányával Németországba disszidál, alkotni csak szabadságban lehet. 1990 januárjában tért haza Magyarországra, Nyírmihálydiban él. Kiállított számos helyen Magyarországon és Párizsban, Villingen-Schwenningen-ben ), New York-ban, Washingtonban, Tel-Aviv-ban, Tokióban, Pekingben is. Életmű kiállítása 1996-ban volt Budapesten.

 

 

Ráczné Kalányos Gyöngyi (1965. szeptember 27. –)
grafikus és festő, a modern naiv művészet egyik sajátos képviselője

 

Cigánytelepen született, nyolc éves korától négy testvérét nevelte, e mellett elvégezte a nyolc általánost. Már óvodás és elemi iskolás korában nagynénje, Orsós Teréz hatására kezdett rajzolni, festeni. 7. osztályos korában Pásztor Ágnes filmrendezővel együtt elkészítették A hét ikerszavas kígyó című animációs filmet a pécsi Pannónia Stúdióban. A film még a Cannes-i filmfesztiválon is szerepelt, de a gyermek még csak jelképesnek mondható elismerést sem kapott, nem nyújtott számára e film elkészítése további motivációt az alkotáshoz, abbahagyta a rajzolást hosszú időre, csak magának festett néha. Gyermekei születése után ébredt fel benne újra az alkotási vágy. Pécsre költözik, s itt ismerkedik meg Kerékgyártó István művészettörténésszel és Daróczi Ágnes művelődéskutatóval, ők segítik kibontakoztatását, közben az érettségi vizsgát is leteszi.

Az 1980-as évek végén termékeny alkotói korszaka kezdődik, számos kiállítás résztvevője. A Cigány Ház alkotótábori munkájába is bekapcsolódik, az alkotótábori kiállításokon folyamatosan szerepelnek képei. 1990-1999 közt nyaranként a közép-európai művésztelepen dolgozik. Az 1990-es évek végén rajz szakkört is vezet Pécsett a Csokonai Vitéz Mihály Általános- és Szakiskolában. Könyvillusztrációval is foglalkozik, a Szent István Társulat által kiadott Cigány Biblia (1987), az 1994-ben megjelent Az aranyhajú lány című mesekönyv és a Magyar Bibliatársulat kiadásában megjelent négy evangélium rajzai az ő munkáját dicsérik.

 

Kiállításai (válogatás)

 

1989 • Autodidakta Cigány Képzőművészek II. országos kiállítása, Néprajzi Múzeum, Budapest

1994 • Európai Kisebbségek II. Fesztiválja, Baja

2003 • Kortárs roma nőművészet II., Balázs János Galéria, Budapest

2004 • Elhallgatott holocaust, Műcsarnok, Budapest

2006 • Közös tér, Ernst Múzeum, Budapest • Vagyunk, akik vagyunk, 2b Galéria, Budapest

2007 • Az emlékezés színes álmai: vándorkiállítás, Peking; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

2008, 2009 • Az emlékezés színes álmai, vándorkiállítás, Szolnok, Eger, Pécs, Salgótarján, Miskolc, Szekszárd

2010 • Shukar! (=Szép) – mai modern női roma művészet, Magyar Kulturális Intézet, New York (USA).

Művei közgyűjteményekben:

 

Néprajzi Múzeum, Budapest

Roma Parlament, Budapest

Magyar Művelődési Intézet, Budapest

 

 

Rostás-Farkas György (1949. február 28. –)
író, költő, műfordító, újságíró,népművelő, a cigányság hagyományainak és nyelveinek kutatója. A Magyar Írószövetség és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége tagja.

 

1970-1988 között a Lapkiadónál szerkesztő, felelős szerkesztő, főmunkatárs volt. 1986-tól az első magyarországi cigány újság, a Romano Nyevipe szerkesztője. 1989-től a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke. 1990-től a Magyarországi Cigányok Érdekszövetségének elnöke. 1993-tól a Közös Út – Kethano Drom főszerkesztője.1994-től a MÚOSZ cigány szakosztály elnöke. 1995–1999 között a budapesti roma kisebbségi önkormányzat elnöke, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökségi tagja.

Díjai, kitüntetései

Móricz Zsigmond Irodalmi Díj (1984)

A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)

Kiváló Ismeretterjesztő (MTA, 1995)

Budapestért Díj (1999)

Kisebbségekért-díj (2004)

József Attila-díj (2005)

Békés Megyei Kisebbségi díj (2009)

A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2011)

Aranytoll (2012)

 

 

Ruha István (1931. augusztus 17. – 2004. szeptember 28.)
romániai hegedűművész, kamarazenész.

 

Nagykárolyban a Hubay-tanítvány Orosz Rózsika tanítványa, majd a kolozsvári konzervatóriumban Balogh Ferenc tanítványa volt, aki szintén a Hubay-iskolát képviselte. Pályafutása során volt hangversenymester a Kolozsvári Magyar Operában (1949–1957), első hegedűs (1957–1958) illetve szólista (1958–) a Kolozsvári Filharmóniánál, majd tanár a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián (1963–2003). 1964-ben megalapította a Napoca vonósnégyest. Tanítványai között voltak többek között Ágoston András, Fátyol Rudolf, ifj. Boros Mátyás, Gátai Tibor.

 

Díjai

1958 – harmadik hely a moszkvai Csajkovszkij-versenyen

1958 – első hely a bukaresti Enescu-versenyen

1959 – második hely a párizsi Jacques Thibaud – Marguerite Long versenyen

1964 – Érdemes művész

1968 – Kultúra Érdemrend

1968 – I. Cuza érem

2001 – Kiváló művész

 

 

Ruva Pál Sándor (1952-)
újságíró, szociológus, társadalomkutató, író, költő, műfordító

 

1981-ben MUOSZ újságírói diplomát, 1990-ben Egyetemi diplomát szerzett az ELTE BTK szociológia-szociálpolitikus szakán

1976 a XX.ker. Cigány Klub vezetője

1977 az első Cigány Olvasótábor egyik szervezője

1977- 92 újságíró, felelős szerkesztő a Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalatnál.

1981 Göttingen, Cigányok Világszövetségének tagja

1986 a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetség alapító, elnökségi tagja

1987 – 1990 az első kétnyelvű cigányújság a Romano Nyevipe alapító felelős szerkesztője

1989 egyik alapító tagja a Magyarországi Polgárőrségnek Kopácsi Sándorral

1989 vért és plazmát vitt Nagyváradra az MCSZDP főtitkáraként a Vöröskereszttel

1990 a Magyarországi Cigány Szociáldemokrata Párt alapítója

1990 Mülheimben az EUROROM elnökségi tagja

1990 – 91 a második cigányújság az Előszó alapító főszerkesztője

1991 a Rom Roma Magyar Polgárjogi Mozgalom alapító elnöke

1991-92 a harmadik cigányújság az Élő-szó alapító főszerkesztője

1991- 92 a Nemzeti Gyermek és Ifjúsági Alapítvány munkatársa.

1994 – 98 Bp. XX. ker. RMPM testületi képviselő

1994 a Magyarországi Cigányok Baloldali Szövetségének alapítója

1995 a XX. kerület Emberjogi Tanácsnoka

1997-98 a Magyar Televízió Kuratóriumának tagja

1998 Megalapítja az Országos Roma Magyar Közbiztonsági és

Bűnmegelőzési Polgárőr Egyesületet

1999-2000 a Duna Televízió Kuratóriumának tagja

2001-02 a Magyar Rádió Kuratóriumának tagja

2002 elkészítette a Lovari nyelv akkreditációját az OM felkérésére

2002-06 a Taksonyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke

2003 a Roma Lovagok Világszövetsége alapító elnökének választják

2004-05 a Magyar Rádió Kuratóriumának tagja

2004-05 a Hungária Televízió Kuratóriumának tagja

2005-06 a Hungária Televízió Civil Kuratóriumának tagja

a Magyar Rádió Civil Kuratóriumának tagja

2006- a Taksonyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökh.

  1. a Cigány Írószövetség alapító elnöke

2007 – Civil Ernyő koordinátora

a RIT tagja és a RIMB tagja és szakértője

2008 a Magyar Rádió Civil Kuratóriumának tagja

2009 a Hungária Televízió Civil Kuratóriumának tagja

 

Kitüntetések:

2010: Kisebbségekért díj

2012: Piramis díj

 

 

 

Ifj. Sánta Ferenc (1945. március 2. – )
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, prímás, a Magyar Nemzeti Cigányzenekar művészeti vezetője

 

Cigányzenész családba született, édesapja, id. Sánta Ferenc elismert, híres cigányzenész volt, de már a dédapja is hegedült. Klasszikus zenei tanulmányokat folytatott, kilenc évesen már apja zenekarában bemutatkozott. 1952-től a kaposvári zeneiskolában Lehota Dezsőnél tanult hegedülni, és 13 évesen már a Kaposvári Szimfonikus Zenekarban játszott. Két évvel később felvételi nélkül bekerült a Pécsi Zeneművészeti Szakközépiskolába. 1963-tól a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián tanult Ney Tibornál, de eközben már országjáró cigányzenész volt, Kovács Apollóniát kísérte. Hegedűművészi és tanári diplomáját 1969-ben szerezte meg.

Első zenekarát 1973-ban alakította meg. Bejárta a világot. Klasszikus zenét is játszik; pályafutása elején tagja volt a budapesti Operaház zenekarának, 1969-ben a Göteborgi Szimfonikus Zenekarnak is zenésze volt. Európa szinte minden országában játszott, járt az Egyesült Államokban, Japánban, Ausztráliában stb. Alapító tagja volt a 100 Tagú Cigányzenekarnak, a Magyar Nemzeti Cigányzenekar művészeti igazgatója és vezető prímása. Magyar nóta- és csárdásfeldolgozások sorát készítette el. Tanított is az OSZK Stúdiójában, ahonnan sok sikeres növendéke került ki.

A Magyar Rádióban már 1972-ben elkészítette első önálló hangfelvételét, és azóta folyamatosan jelennek meg rádiós, televíziós és hanglemez-felvételei. Ezeken és koncertjein a cigányzene klasszikus darabjai mellett – többek között – Johannes Brahms, Liszt Ferenc és Bartók Béla műveit is játssza.

Elismerései

A Magyar Televízió nívódíja (1981)

A Magyar Rádió nívódíja (1982, 2004)

A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1995)

eMeRTon-díj (1998)

Lyra-díj (1998) [1]

Liszt Ferenc-díj (2002)

Kossuth-díj (2007)

Prima Primissima díj (2009)

Budapest díszpolgára (2011)

A Nemzet Művésze (2014)

 

 

 

 

Tony Lakatos (1958. november 13.- )
jazz szaxofonos

 

1982 óta Németországban él, 1993 óta a Frankfurti Rádió Big Band-jének szólistája. A világ szinte minden jelentős jazz fesztiválján fellépett már. Sok éve ő az egyik legtöbbet foglalkoztatott szaxofonos Európában. Televíziós és rádiós felvételei szinte megszámlálhatatlanok. Több mint 220 lemezen és CD-n hallható játéka. Emellett sok pop-rock lemezen is dolgozott szólistaként.

1991-ben saját Tv-showja volt a svájci televízióban. A Magyar Televízió és a Duna TV is számos felvételt készített vele. Tony Lakatos, aki eddig megjelent húsz sajat lemezén többnyire saját szerzeményeit játssza, az első magyar zenész, aki bejutott “Gavin Report Top 10”-jébe, az amerikai jazz-rádiók népszerűségi listájának élmezőnyébe. “Recycling” cimű CD-je 7., a “The News” CD-je pedig a 4. volt a listán. 1995-ben jelent meg a budapesti Petőfi Csarnokban rendezett koncertet rögzítő CD-je, a “Live in Budapest”.

Az 1997-ben megjelent CDt a “Generation X ” is amerikai világsztárral, a jazz-rock egyik legnagyobb alakjával Randy Brecker trombitaművésszel készítette.

Az utóbbi években rendszeresen vendégszerepel Japánban saját együtteseivel, és 2002 óta exkluzív szerződést irt alá a “SKIP RECORDS” lemeztársaságnál.

 

Turnézott- koncertezett Európa minden országában, valamint USA, Japán, Dél-Afrika, India, Singapur, Indonézia, és meg sok más részén a világnak.

 

 

Rosario Flores (1963. november 4.-)

 

Spanyol énekesnő és színésznő. Színésznőként dolgozott Pedro Almodóvárral is, Beszélj hozzá! című filmjének főszereplője volt. Testvérei is zenészek.

 

 

 

Camarón de la Isla (1950.december 5.-1992. július 2.)

 

San Fernando városában született 8 gyerekes család második gyermekeként.

A 20. század második felének egyik legnagyobb flamenco énekese, olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Paco de Lucia vagy Tomatito.

 

 

Diego Ramón Jiménez Salazar ismertebb nevén El Cigala (1968. december 27.-2015. augusztus 18.)

Latin Grammy-díjas spanyol flamenco énekes

 

A fúziós flamenco úttörőjeként emlegetik. A tradicionális flamenco a Latin-Amerikai zene, a kortárs zene és a karibi jazz keveredik zenéjében.

 

Carlos Montoya (1903. december 13.-1993. március 3.)

spanyol flamenco gitáros és komponista

 

Montoya a flamenco kiemelkedő alakja, a mai modern stílusú flamenco zene atyja.

 

 

 

Vicente Escudero Urive (1892. október 27.1980. december 4.)
spanyol flamenco táncos.

 

 

Már fiatal korában ismert kávéházi táncos volt Spanyolországban, 1920-ban lépett fel először a párizsi Olympia színpadán partnernőjével, Carmita Garcíával, akivel évek óta együtt táncolt. 1922 és 1932 között bejárta Európát, 1932-ben fellépett az Egyesült Államokban. Eltáncolta Carmelo szerepét az El amor brujo (“Szerelmi varázs”) La Argentina-féle produkciójában. 1954-ben tért vissza Párizsba, de azután is többször turnézott Amerikában. 1961-ben visszavonult, de továbbra is tartott előadásokat, bemutatókat a flamencóról.

 

Joaquín Cortés (1969. február 22.-)
spanyol klasszikus balett- és flamenco táncos

 

A Spanyol Nemzeti balett tagjaként fellépett többek között a Metropolitan színpadán New Yorkban, vagy A Kremlben Moszkvában is. Majd megalapította a Joaquín Cortés Flamenco Ballet társulatot. Produkcióikban ötvözték a flamencót a balettel és a modern tánccal. A társulatban Cortés nem csak táncosként, hanem koreográfusként és művészeti vezetőkét is működött. Több filmben is szerepelt: Titkom virága (1995), Flamenco (1995), Gitano (2000), Vanília és Csokoládé (2004) Táncosként dolgozott Madonnával és Jennifer Lopezzel is.

 

Carmen Amaya (1918. november 2. – 1963. november 19.)

spanyol flamenco táncos és énekes

 

Generációjának legnagyszerűbb spanyol cigány táncosként jegyzik. A „Tánc és Balett enciklopédiája (Clarke, Mary & Vaughan, David 1977. The encyclopedia of dance & ballet. Pitman, London.) szerint mindenidők legextravagánsabb egyénisége a flamenco táncnak. Nagyon szegény családÖt éves korától táncol.

 

 

 

Juhász Miczura Mónika – Mitsoura

(1972. március 11.-)

 

Miczura Mónikát 17 éves korában fedezte fel Zsigó Jenő, az Ando Drom zenekar vezetője, és rögtön az együttesbe invitálta a különleges hangú lányt. Bár először nem ment neki a beilleszkedés, és otthagyta a bandát, ők nem adták fel, újra felkeresték, így három év kihagyás után ismét együtt muzsikáltak. Ezt követően a karrierje felfelé ívelt, egyebek közt szerepelt A dzsungel könyve musicalben, és meghívást kapott a Global Voice Meeting nevű nemzetközi formációba, amellyel bejárta Európát és az Egyesült Államokat is. A mai napig énekel, saját zenekara a Mitsoura.
Énekelt a Besh o Drom zenekarban is. Tony Gatlif több filmjében, így a Gadjo dilo (1997) című filmben is hallható egyedi énekhangja.

 

Lakatos Mónika

énekesnő

 

Lakatos Mónika a Romengo együttes énekesnőjeként a hagyományos cigányzene egyik legismertebb képviselője hazánkban – és a zenekar külföldi turnéi révén Európában is. A Romengo a magyarországi roma folk egyik legrangosabb együttese. Gyökerei a kilencvenes évek közepéig nyúlnak vissza: az énekes Lakatos Mónika és a gitáros Rostás Mihály “Mazsi” együtt szerepelt a Holdvilág Színházban és az 1996-os Ki mit tud?-ban, melyet a népzene kategóriájában Mónika nyert meg.

1999-ben az akkor induló Romano Drom együtteshez csatlakoztak, majd 2004-ben megalakították saját együttesüket. A Romengo a nagyecsedi oláh-cigány hagyományon alapuló cigányzenét játssza, feldolgozásaiban és saját szerzeményeiben egyaránt. Legfőbb ékessége Mónika szívbe markoló hangja és éneke, de sikerük hangszeres és stiláris gazdagságuknak is köszönhető.

 

Lajkó Félix (1974. december 17. –)
hegedűművész és zeneszerző

 

Virtuóz módon kezeli a hegedűt, emellett kiválóan játszik zongorán, és citerán is.
Színházi és filmzenéket komponál, számos lemeze megjelent már. 2008-ban, a 39. Magyar Filmszemle Arany Orsó díját Mundruczó Kornél Delta című filmje kapta, melyben főszerepet játszott.

Lajkó Félix Topolyán (Vajdaság) született 1974. december 17-én. Első hangszere a citera volt, amellyel tíz éves korában ismerkedett meg. Hegedűt az általános iskola 6. osztályában vett a kezébe először. Az alsó fokú zeneiskolát három év alatt végezte el Kishegyesen. A szabadkai zenei középiskola második osztályát otthagyva indult el Budapestre kölcsönkért hegedűvel, ahol a Dresch Quartett tagja lett. Azóta ingázik Budapest és Szabadka között, egyformán képviselve és összekötve az anyaországot és a Vajdaságot.

Sok neves együttessel és egyéniséggel dolgozott együtt. Tagja volt Szabados György együttesének, a Makúznak és Boris Kovač zenekarának, a Ritual Novának. Számos alkalommal fellépett a világhírű japán bhutó táncossal, Min Tanakával, a francia Noir Désir zenekarral. Számos koncertet adott a Londonban élő román hegedűművésszel, Alexander Balanescuval, Boban Markovič rézfúvós roma zenekarával. Több színházi előadáshoz írt zenét. Egyebek közt a Szabadkai Népszínház Közellenség című darabjának teljes zenei anyagát szerezte, de az Orléans-i Jozef Nadj is rendszeresen kéri fel zenei kíséret komponálására és szerzett már zenét Bozsik Yvette koreográfiájához is. A jugoszláviai Ljubiša Samardžič: Kerekek című filmjének teljes zenei anyagát ő szerezte. Nevéhez fűződik az 1998-as szarajevói kulturális fesztiválnak, a Sarajevska Zima himnuszának megkomponálása. Számos nagyjátékfilmben szerepelt és róla forgatta Jancsó Miklós: Játssz Félix, játssz! című kisfilmjét. Írt zenét a Velencei Biennálé Új Atlantisz felé című projektjéhez 2000-ben.

Hegedűjátékával elbűvölte Tokió, Amszterdam, Berlin, Pozsony, Prága, Budapest, Brassó, Belgrád, Szarajevó, Ljubljana, Frankfurt, Lyon, Bordeaux, Velence, Verona, Edinburgh, London, Ulm zeneértő közönségét. Visszatérő vendége a párizsi Théâtre de la Ville színpadának, 2001-ben vendége volt zenekarával Pina Bausch wuppertali fesztiváljának és játszott 2000-ben a monacói Grimaldi Fórum kulturális konferenciaközpont megnyitóján.

 

Iva Bittová (1958. július 22.-)

cseh hegedűművész, zeneszerző, énekes

 

Bittova világhírű cseh hegedűművész, zeneszerző, nagyfeszültségű előadó, akinek kisujjában van a színpadi mesterségek minden csínja-bínja.
Ima és irónia, klasszikus és punk, ária és kocsmanóta ugyanolyan hiteles megszólaltatója.

Az énekesnő egyaránt otthon érzi magát a jazz, a rock, a klasszikus zene és az opera műfajában. Utánozhatatlan, expresszív egyéni stílusa mindegyikből merít, de sosem gondolja, hogy lehorgonyozna egyfajta előadásmódnál, viszont hétköznapi természetességű megszólalása biztosan mindig megmarad. A hegedű lett előadóművészi pályáján legfőbb társa, képzeletének tükre, a hangjának és hangszerének közös rezgése pedig színpadi jelenlétének fő jellegzetessége.

Hosszan sorolhatnánk, ki mindenkivel dolgozott együtt, de akkor könnyen elsikkadhatna a lényeg, az, hogy valójában műfajilag besorolhatatlan és kimondottan egyéni univerzumot teremtett.
Az 1958-ban született Bittová a brnói konzervatóriumban színészmesterséget és zenét tanult. A nyolcvanas évek közepe óta az utóbbira koncentrál, de gesztusaival, arcjátékával, kellékeivel és jelmezeivel is uralja a színpadot. Olyan gyermeki természetesség és szabadság árad belőle, amellyel éppúgy ujja köré csavarja a közönségét, mint a vele társuló “komolyzenészeket”, legyenek azok a Škampa Vonósnégyes vagy a Nederlands Blazers Ensemble tagjai. Önfeledten gügyög, csacsog, csicsereg a hegedűjéhez, az pedig válaszol neki. Pillanatig sem kérdéses, hogy angyali varázslatot művel, különben nem érezhetnénk ennyire a magunkénak ezt a mélyen személyes “népzenét”.
Éneke és hegedűjátéka az 1987-es Bittová & Fajt megjelenése óta huszonhat albumon hallható.

 

Jimmy Rosenberg (1980. április 10. – )

 

Astenben, Hollandia déli tartományában született manouche zenész családba. Négyéves korában kezdett el gitározni, édesapja hegedűművész volt. Gitárjátékához az ihletett Django Reinhardt és nagybátyja, Stochelo Rosenberg adták.

Már kisgyermekként 1989-ben megismerhette őt a világ a Django Legacy (Django örökség) című dokumentumfilmben. Ezen a felvételen az első triójával látható, aminek a neve The Gypsy Kids volt, később Sintire változtatták a nevüket. 13 évesen már játszott a jazz manouche nagyjaival, úgymint Stochelo Rosenberg, Birelli Lagrene vagy éppen Stephane Grappelli, csak hogy néhány nevet említsek. 15 évesen aláírt egy egymillió dolláros szerződést a Sony Classic-kal. A következő évben bejárta a világot, zenélt Párizsban, Osloban, az Egyesült Államokban még a New Yorki Carnegie Hallban is megfordult. Rendkívül virtuóz, egyedülálló gyors technikája lenyűgözte a jazz szerelmeseit. Jimmy a mai napig is lakókocsiban él egy manouche táborban.

 

Tony Lakatos

Európa egyik legkeresettebb szaxofonistája

Zenész családban született, hat éves korától hegedült, tizenöt éves korában kezdett szaxofonozni. Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakán végezte 1976-tól 1979-ig.

1975-től 1978-ig a Kisrákfogó, majd 1978-tól a Kőszegi Rhythm and Brass, 1979-től pedig Pege Aladár együttesének tagja, később Gárdonyi Lászlóval alakított önálló formációt. 1981 óta Németországban él, azóta Európa egyik legkeresettebb szaxofonosa. 1985-től Jasper Vant Hof holland zongorista Pili-Pili nevű zenekarával lépett fel, 1993 óta a Frankfurti Rádió Big Bandjénak szólistája. Számos jelentős fesztiválra kapott meghívást, fellépett többek között Poriban, Berlinben, Isztambulban, a hollandiai North Sea Jazz Festivalon, Szingapúrban, Athénben, Prágában, Stuttgartban, Frankfurtban, Leverkusenben, Moldében, Stockholmban, az angliai Bracknell Jazz Festivalon, az Appleby Jazz Festivalon, a spanyolországi Lugo Jazz Festivalon és a dél-afrikai Durban Jazz Festivalon.

1991-ben Zürichben a svájci televízió műsorában (Jazz in Concert) szerepelt, később a Magyar Televízió és a Duna TV is számos felvételt készített vele. Több mint 280 hanglemezen hallható játéka, szólistaként pop-rock kiadványokon is közreműködött. Eddig megjelent önálló albumain többnyire saját szerzeményeit játszotta. Az 1997-ben Generation X címmel megjelent lemezén a világhírű trombitás, Randy Brecker is közreműködött. Tony Lakatos volt az első magyar zenész, aki bejutott a Gavin Report Top 10-be, az amerikai jazzrádiók népszerűségi listájának élmezőnyébe.
Tony Lakatos mesterkurzusokat tartott Amszterdamban, Rotterdamban, Arnheimben, Bécsben, Grazban, Linzben, Birminghamban, Münchenben, a hamburgi Yamaha School-on, az egyesült államokbeli Fredericksburgban, a londoni Royal Academy of Music-on, valamint a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.

 

Oláh Tzumo Árpád (1980. január 29.-)

eMeRTon díjas jazz zongorista

 

Zenészcsaládban született. Hét éves korában kezdett zongorázni. A Weiner Leó Konzervatóriumban folytatott klasszikus tanulmányait 16 évesen szakította meg, hogy jazzt tanuljon Márkus Tibor felügyelete alatt az Erkel Ferenc Zeneiskolában.

Első nagy sikere 1998 tavaszán a Magyar Rádió Füsti Balogh Gábor zongora tehetségkutató versenyének megosztott első helyezése, amelynek fődíja egy öthetes bostoni mesterkurzuson való részvétel volt a Berklee College of Musicon, valamint a Magyar Rádió felkérése a következő években megrendezett tehetségkutató versenyek szólistáinak kíséretére. Tzumo és triója 1999-ben a szaxofonosok, 2000-ben a gitárosok, 2001-ben pedig az énekesek tehetségkutató versenyén vett részt.

2001 óta nemzetközi téren is sikert sikerre halmoz: 2001 nyarán a Jazz an der Donau verseny első helyezése – Horváth ‘Plutó’ József bőgőssel és Kőfalvi Csaba dobossal – és a legjobb szólistának járó díj lett Tzumóé. 2001 szeptemberében a Jazz Hoeilaart Internal Contest versenyen vett részt a Trió (Horváth ‘Plutó’ József és Jellinek Emil), és Európa, Amerika és Ausztrália legjobbjait maga mögé utasítva – a verseny történetében először – az összes fődíjat megnyerte: a legjobb triónak és a kötelező darab leginvenciózusabb előadásáért járó díjakat, illetve Tzumo kapta a legjobb szólistának járó díjat.

2001 novemberében jelent meg Tzumo első önálló CD-je, My Time címmel. A lemezen triójával játszik, Plutóval és Emillel, a címadó számban közreműködik Hárs Viktor (rap) is. 2002-ben Tzumónak ítélték a 2001-es eMeRTon Díjat Az év kiemelkedő jazz eseménye kategóriában. Júniusban a Trió megkapta a Sláger Rádió Az év fiatal jazz tehetségeinek járó díját.

 

 

Horváth Pluto József (1980.augusztus 6.-)

basszusgitáros, nagybőgős a magyar jazz egyik legfoglalkoztatottabb zenésze

 

 

  1. augusztus 6-án született, tradicionális zenész családban. Tíz éves korában kezdtett el nagybőgőzni, majd 1995-ben beiratkozott az OSZK nagybőgő tanszakára, ahol Egri János volt a tanára. Két év intenzív tanulás után autodidakta módon kezdett el basszusgitározni. Kis idő elteltével egy meghívásnak tett eleget, a jazz zene egyik nagy örege, Balog Csibe Jenő zenekarában. Ezután fellépések sorozata következett. Ekkor zenélhetett együtt Szakcsi Lakatos Bélával. Később fiatal barátaival együttest alapított (Trio Heaven), amellyel élete első komolyabb megmérettetésén az 1998 MAY Jazz Versenyen első helyezést ért el. 2000-ben Oláh Czumo Árpád hívta meg a zenekarával fellépni. Ezzel a formációval nagy sikereket ért el: 2001 Németország, Ander de Donau; Brüsszelben a Jazz Hoeliaart International Europa legjobb bőgőseként végzett. 2003 május 30-án első helyezett lett a Dandó Péter Jazz Basszusgitár Tehetségkutató Versenyen. Zenekarok, amelyekben játszik: Berki Band, Jávori Sound Machine, Csepregi Hip-Bob, Jáger Latin Band,  Jonás Rezső Project, Rácz Kati Zenekara, Jazz Garden Trio, valamint saját zenekarában a Pluto Band-ben.

 

 

Juscelino Kubitschek (Diamantina, 1902. szeptember 12. – Resende, 1976. augusztus 22.)
brazil orvos és politikus

Édesapja, João César de Oliveira (1872–1905) két évvel Juscelino születése után elhunyt. Édesanyja, a cseh és cigány származású Júlia Kubitschek (1873–1973) vezetéknevét vette fel.

1940 és 1945 között Belo Horizonte polgármestere volt. 1956 és 1961 között ő volt Brazília elnöke, hivatali ideje alatt lett az ország új fővárosa Brazíliaváros.

Dr. Kállai Ernő (1969. december 1.-)
történelem szakos tanár, jogász, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tiszteletbeli főiskolai docense, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos kutatója, 2007-2011 között a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa.

Az Egyenlő Bánásmód Szakmai Tanácsadó Testület tagja 2002- 2005. Autonómia Alapítvány kuratóriumának tagja 1998- 2004. Gandhi Közalapítvány kuratóriumának tagja. A Magyar Jogász Egylet, a Magyar Szociológiai Társaság, a Magyar Politikatudományi Társaság, és a Magyar Néprajzi Társaság tagja.

Elismerései:

2006 – Kisebbségekért Díj

2005 – kiemelkedő kutatási tevékenységért az Országos Cigány Önkormányzat kitüntetése.

 

 

 

 

Dr. Izsák Rita

Izsák Rita a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett jogi diplomát. Egy évtizede elkötelezetten dolgozik az emberi- és kisebbségi jogok erősítésén, melynek során saját családjának életútja inspirálta, hiszen édesanyja roma származású, illetve 1947-ben édesapja családját Szlovákiából Magyarországra toloncolták magyar származásuk miatt. Pályafutását a budapesti központú Európai Roma Jogok Központjában kezdte, majd később dolgozott az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának, volt az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet emberi jogi diplomatája, illetve megjárta a Balkánt és Afrikát, ahol kisebbségek, nők és gyermekek jogait képviselte, valamint számos kisebbségi, roma jogi civil szervezetnek is munkatársa volt. Ezek után a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért felelős államtitkárának, Balog Zoltánnak kabinetfőnökeként dolgozott, és Magyarország EU elnöksége idején számos területért volt felelős, többek között fontos szerepet játszott az Európai Unió Roma Stratégiájának kidolgozásában is.

Jelenleg a közép-kelet-európai régióban emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó Tom Lantos Intézet (TLI) vezetője, illetve az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011. június 17-én megválasztotta a Kisebbségi Ügyek ENSZ Független Szakértőjévé, valamint az ENSZ Kisebbségi Fórumának elnökévé. A mandátum betöltőjeként az ENSZ 192 tagállamának összes, azaz nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségéért felel, országok meglátogatását kezdeményezheti, jelentéseket, sajtóanyagokat adhat ki. 2014-ben meghosszabbították mandátumát, így 2017-ig vezeti a tanács Kisebbségi Fórumát.

 

 

Jarko Jovanovic Jagdino (1924-1985) A nemzetközileg elfogadott cigány himnusz szerzője 1924.12.26-án a szerbiai Batajnica-ban született, és 1985.03.26-án Párizsban halt meg. A Jovanovic által átköltött, ismert cigány népdalra írt szerzeményt (eredetije egy több változatban élő balkáni roma népdal, mely feldolgozva, mint népies műdal is több formában élt már az 1930-as években) az 1971-ben Londonban megtartott I. Roma Világkongresszuson fogadták el a cigányok himnuszaként.

 

Olyannyira ismert és népszerű lett a romák körében, hogy gyakorlatilag ismét folklorizálódott. Ma már számtalan zenei előadásmódja és szövegváltozata létezik. Ugyancsak megszülettek a nem cigány nyelvű szövegváltozatok is, melyek azonban általában új szövegalkotások, nem csak fordítások. Az eredeti szöveg:

 

  1. Gelem, gelem lungone dromençar,
    Maladilem baxtale rromençar.
    A rromalen, kotar tumen aven
    E caxrençar, bokhale ćhavorençar?
    2.
    Sasa vi man bari familia,
    Mudardăs lu i kali legia.
    Saren ćhindăs vi rromen vi rromněn,
    Maśkar lende vi cikne ćhavorren.
    3.
    Putar devl!a te kale udara
    Te śaj dikhav murri familia.
    Palem kamav lungone dromençar,
    Ta ka phirav baxtale rromençar.
    4.
    Opre rroma, isi vaxt akana,
    Ajde mançar sa lumăqe rroma!
    O kalo muj ta e kale jahka
    Kamava len sar e kala drakha.

Baranyi Laura (1966. március 10.-2011. február 24.)

 

Baranyi Laura Salgótarjánban született. A diplomás szociális munkás elsők között végezte el a budapesti Független Médiaközpont roma újságíró-gyakornoki programját, majd 1999 és 2000 között a Roma Sajtóközpont munkatársa volt.
A médiaközpont weboldalának, a sosinet.hu munkatársaként is tevékenykedett, de hosszabb ideig a RomNet munkatársa is volt. Az ország első roma rádiójában, a 2001-es alapítása óta dolgozott, minden hétköznap reggel két társával vezette a Rádió C Élesztő című műsorát, de több önálló szórakoztató és közéleti műsort vezetett, szerkesztett az elmúlt egy évtizedben.
A roma rádió hangjaként ismertté vált riporter a filmkészítéssel is foglalkozott: 2004-ben díjat nyert a “Mint a méhecskék” című dokumentumfilmjével, és több más alkotása is kapott szakmai elismerést.
Baranyi Laura aktív érdekvédő és közéleti szerepvállalása mellett 2005 és 2007 között szociális munkásként dolgozott a Roma Polgárjogi Alapítványnál. Életének 45. évében hunyt el.

 

 

Rácz Pál
hegedűkészítő, javító, gyűjtő, az Olasz Hegedűkészítők Szövetségének tagja

Hangszereiben megpróbálja ötvözni a barokk korból táplálkozó művészi megközelítést, és a mai kor zenész társadalma által a hangszerrel és a hangigénnyel szemben támasztott elvárásokat. A mai napig keresi és ápolja a gazdag tapasztalattal bíró kollégák, szakértők és muzsikusok barátságát. Korábban elismert és neves muzsikusként bejárta a világot, beleértve a világ nagy hangszerkészítő műhelyeit. Tiszteletbeli tagja a 100 tagú Cigányzenekarnak is. Ma a hegedűkészítő mesterek között Európa egyik legnagyobb szaktekintélyének számít hangszerszakértőként is.
Olasz mesterektől is tanult ugyan, de nem Cremonában kapta diplomáját, mégis a Varga Tibor nemzetközi versenyen aranydíjat nyert, Cremonában és Pisognében pedig háromszor is dobogós helyen végzett: egy bronz és két ezüst érmet is szerzett a nemzetközi hegedűkészítő-olimpián antik hangszerek másolatai kategóriában.

 

Munkájában a japán kézművesség pontosságát és alaposságát tekinti alapnak, szem előtt tartva azt az egykori hagyományt, hogy a készítők gyakran az életükkel fizetettek hibájukért, ha az egykori szamurájoknak készített kardok nem voltak tökéletes mesterművek. Vallja, hogy a szakmai perfekció, a polihisztori tudás számára prioritás.
A Rácz Pál által készített hegedűkkel a világ sok országában neves szólisták, zenekarok, sztárok is játszanak. Számos alkalommal készített már olyan hangszert, amelyet jótékony célból árverésre bocsátottak beteg gyermekek, kórházak, közösségek megsegítésére.

Varga Erika
ruhatervező, ötvös, az első cigány brand, a Romani Design márka alapítója

Számomra a divat ugyanaz, mint írónak a szavak, festőnek a színek. A ruháimon keresztül tudom megfogalmazni önmagam és megteremteni azt a világot, amelyben szívesen élek” – vallja Varga Erika ötvösművész és tervező, a Romani Design ötletgazdája.

Erika gyerekkorából, tradíciókövető családjából hozza magával a Romani Design termékekre jellemző változatos formákat és gazdag színvilágot. Küldetésének tekinti, hogy ezt az örökséget továbbadja és a divat segítségével teremtsen hidat kultúrák között.

A divattervezésen túl az oktatás és szociális tevékenység tölti ki Erika mindennapjait. Számos tanodai foglalkozás és kreatív műhelymunka házigazdájaként, a Glinda roma gyermek és ifjúsági magazin főszerekesztőjeként kiemelten fontosnak tartja a roma fiatalok mentorálását, identitásának erősítését.

Társadalmi elkötelezettsége és roma kultúrát népszerűsítő tevékenységéért Varga Erika 2012-ben elnyerte a Glamour “Az év hősnője” díjat.

 

 

 

 

Berki Judit
szociálpolitikus, az egyik első meghonosítója a tanoda típusú intézményeknek Magyarországon.

 

Sokgyermekes családban született Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a forradalom ideje alatt. Tanár, szociális munkás, szakvizsgázott szociápolitikus.
Bátonyterenyén él párjával, három felnőtt gyermeke van.
Egész életpályáját a gyerekek, idősek, romák, segítséggel élő emberek, hátrányos helyzetű kistelepülésen lakók között élte meg.

Tisztességgel, szakértelemmel segíti azok munkáját, akik érdemben kívánnak tenni saját területükön az esélyegyenlőség megteremtéséért – az „egyenlőbb esélyekért”. Harcol azonban minden igazságtalanság ellen, ami sértheti az emberi méltóságát, és hátrányos megkülönböztetést tesz az emberek között.

2008 óta dolgozik az MTA Gyerekszegénység Elleni Program csapatában, ahol a szécsényi alkalmazási kísérlet szakmai koordinátora.

 

Dr. Ürmös Andor

általános orvos, közgazdász
Tanulmányok: 1988 – 1990 Leningrádi Orvostudományi Egyetem (Leningrád, Oroszország); 1990 – 1995 Semmelweis Orvostudományi Egyetem (Budapest) Általános Orvosi Szak; 1994-1997; Külkereskedelmi Főiskola (Budapest); 1996-1999 Klinikai Pszichológia PhD program- Semmelweis Orvostudományi Egyetem (Budapest).

2004-2010 között az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal Roma Integrációs Igazgatóságának vezetője volt, 2002-2004-ig Főosztályvezető-helyettese volt a Társadalmi Esélyegyenlőség Főosztályának. Dolgozott a Roma lakosság részére kidolgozott népegészségügyi, egészségfejlesztési, szociális programok menedzsmentjében illetve a Népegészségügyi Program stratégiáinak kidolgozásában. Az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársa volt 1998-2002 között, mint FÁK Project Manager (Marketing és tréning koordináció a FÁK országokban) Kurátor volt a SOROS Alapítvány Egészségügyi Szakkuratóriumában 1996-2000-ig. Óraadó tanára volt „Orvosi szociológia oktatás, kutatások az egyenlőtlenségek az egészségügyben” témakörben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Magatartástudományi Intézetének.

Kutatási érdeklődése: Esélyegyenlőségek az egészségügyi ellátás területén. Kulturális barrierek a kisebbségek egészségügyi ellátása során. Romák egészségi állapota.

 

 

Robert Plant (1948. augusztus 20.-)
Grammy-díjas angol énekes, dalszövegíró, a Led Zeppelin tagja, a Brit Birodalom Érdemrendje tulajdonosa

 

Robert Plant a rock, a hardrock, a heavy metal, a blues és sok más zenei stílus legnagyobb hangja. Öregségére kipróbálta magát a bluegrassben és a világzenében.
A rock and roll halhatatlanja (Led Zeppelin tagjaként), több szaklap szerint (Hit Parader, Rolling Stone), minden idők legnagyobb rock és heavy metal hangja.
Több dala listavezető volt a Billboardon, Születési helyként West Bronwich is szerepel életrajzaiban, de tény: Birmingham közelében, Kidderminsterben nőtt fel. Szülei polgári foglalkozás felé irányították volna, de nem kért belőle. Az iskolát igen hamar otthagyta és zenésznek állt. Először szűkebb hazájában játszott. Nagy hatással volt rá a klasszikus amerikai blues (elsősorban Bukka White, Sleepy John Estes és Skip James dalai), a The Crawlin Kingsnake együtteshez csatlakozott, ahol megismerkedett John Bonhammel,a Led Zeppelin későbbi dobosával. Később a Band of Joy és más zenekarok tagjai lettek. Plant egészen fiatalon megpróbálkozott szólóban is. Egy birminghami klubban hallotta őt Jimmy Page és elhívta az 1968-ban alakuló Led Zeppelinhez zenélni. A brit blues egyik királya, Alexis Korner is invitálta együttesébe, de ő inkább Page-dzsel tartott.
Amikor John Bonham halála miatt szétvált a Led Zeppelin, Plant 1982-ben megjelentette első szólólemezét, a Pictures of Elevent, amely mind Angliában, mind Amerikában a listák élvonalába került. Sikeresek voltak a nyolcvanas évek első felében készült további lemezei is, köztük a Principle of Moments, amely a legjobb 10 közé került a listán. Utána kevésbé sikeres lemezek következtek. Volt egy rövid időszaka a nyolcvanas években, amikor Jimmy Page-dzsel és Dave Edmundsszal koncertezett, nagy sikerrel.
A Honeydripper tagjaként 1988-ban jelent meg az újabb sikeres lemeze, a Now and Zen. Jimmy Page-dzsel sikeres korongjuk volt a No Quarter és a Walking Clarksville is, Grammy-díjat ért. Koncerteztek, bekapcsolódtak az MTV Unplugged című sorozatába is. 2002-ben a kedvező kritikákat begyűjtő Dreamland, 2003-ban a szintén sikeres Sixty Six to Timbuktu című albummal jelentkezett – utóbbi betekintést ad Plant Led Zeppelin előtti éveibe. A Mighty Rearrangerrel 2005-ben, a Nine Live-val 2006-ban okozott örömet rajongóinak.
Az új évezred első évtizedében nagy meglepetést okozva Allison Krauss bluegrass énekesnővel társult. Raising Sand címmel kitűnő lemezt készítettek 2007-ben, de a Grammy-díj ellenére az album nem okozott osztatlan örömet a régi Led Zeppelin rajongók körében. Hosszas turnéra indult az énekesnővel. Közben társult a Led Zeppelin 2007. decemberi londoni fellépéséhez is.
Robert Plant az ének mellett gitározik, szájharmonikán és tamburinon játszik.
Plant 1993-ban lépett fel előzör Budapesten, majd 1998-ban Jimmy Pag-dzsel együtt ismét fellépett a régi BS-ben.2006-ban a Petőfi Csarnokban, 2007-ben a Szigeten csodálhatták meg hangját a rajongók, megállapítva, hogy azért eléggé eltávolodott az eredeti stílustól

 

Korai évei

Robert Anthony Plant 1948. augusztus 20-án született West Bromwich-ban. Később a család innen Kidderminsterbe költözött. Édesapja már hamar eldöntötte, hogy egyetlen fiát a birminghami gimnáziumba járatja majd.

Robert Plant már korán eldöntötte, hogy zenész akar lenni. Szülei nem igazán támogatták ezt az ötletet, mivel fiuk emiatt egyáltalán nem koncenrált a tanulásra.

Zenei pályafutása kezdete

Így Robert belekezdett zenei karrierjébe. Kezdetben több együttesben is kipróbálta magát, mint énekes – ezek közül a Crowling King Snakesben zenélt együtt először egykori iskolatársával, John Bonhammel, akivel később a Led Zeppelinben zenéltek együtt.

1966-ban Bonhammel közösen megalapították a Band of Joyt. A zenekar többször is játszott Londonban, de később eljutottak Norvégiába is. A várt feltörés azonban nem következett be, és siker hiányában az együttes feloszlott.

Led Zeppelin

1968 nyarán Plant a birminghami Tanárképző Főiskolán játszott új zenekarával, a Hobbstwiddle-lel. Itt fedezte fel őt magának Jimmy Page, aki énekest keresett a New Yardbirdsbe; Terry Reid, akit eredetileg fel akart kérni, Robert Plantet ajánlotta maga helyett. Robert tehát a későbbi Led Zeppelin tagja lett (skandináv turnéjukat még New Yardbirds néven szervezték le).

Még ezév novemberében Robert feleségül vette kedvesét, Maureen Wilsont, akivel rövidesen egy kislányuk is született.

Az együttes megalakulása után közvetlenül a tagok már be is vonultak egy londoni stúdióba, és rövid időn belül több, mint egy albumra való számot fel is vettek. Az első, Led Zeppelin névre hallgató albumukat ’69 januárjában adták ki. Második lemezük, a még ezévben kiadott Led Zeppelin II csak növelte sikerüket, azonban a valódi, eddigieknél nagyobb áttörést az 1970. június 28-án, a Bath Festival of Blues and Progressive Music keretében megtartott koncert hozta, ahol az addig még kiadatlan dalok osztatlan sikernek örvendtek a nézőközönség körében. Ezeket a dalokat a hamarosan megjelenő, Led Zeppelin III névre keresztelt albumról játszották.

Az ezt követő időszakban a Led Zeppelin kiérdemelte a “világ legjobb zenekara” megnevezést; hatalmas sikernek örvendtek, a legnagyobb világsztárok, és együttesek között emlegették a nevüket. Sikerük egyre inkább való növekedése azonban nem állt meg. Negyedik stúdióalbumuk, a Led Zeppelin IV a vártnál is nagyobb népszerűségnek örvendett. A lemez híres balladája, a Stairway to Heaven után már nem volt olyan, aki ne ismerte volna el zenéjük nagyságát; az eddig velük szemben elhelyezkedő Rolling Stone magazin is belátta ezt.

A Led Zeppelin-tagok szimbólumai

Robert Plant tehetségét ekkorra már senki sem vonta kétségbe. Mindenki elismerte különleges hangját, és kisugárzását, lenyűgöző előadásmódját. Egy idő után pedig már a hetvenes évek szex-szimbólumának tartották.

Az ezt követő időszakban a zenekar kiadta Houses of the Holy (1973),  és Psychical Graffiti (1975) című albumait. 1975 nyarán Robert feleségével, két gyermekével és Jimmy Page lányával nyaraltak, mikor autóbalesetet szenvedtek. A gyerekek könnyebb sérüléseket szereztek, azonban Robert Plantnek eltörtek a bokái, és egyik könyöke, felesége pedig napokig kómában volt fejsérülése miatt. Robert hosszan tartó felépülése miatt a Led Zeppelin nem adhatott koncerteket, viszont elkészítették közben következő lemezüket, a Presencet. Újra csak ’77 áprilisában álltak színpadra.

A baleset után azonban újabb tragédia érkezett; angliai turnéjuk közben Robert kisfia kórházba került, de mire Plant hazarepült hozzá, a kisfiú meghalt. A gyász hosszú ideig tartott: ez idő alatt Robert Plant egyáltalán nem mutatkozott nyilvánosság előtt, és a Led Zeppelin sem adott koncerteket, a híresztelésekkel ellenben azonban a zenekar nem szűnt meg. Jimmy Page szólóban adott néhány koncertet, John Banham és John Paul Jones pedig teljesen visszavonultak erre az időszakra.

Az idő múlásával azonban úgy látszott, Robert Plant kész visszatérni, és a Led Zeppelin újra lendületbe jön, ’79-ben ki is adták következő lemezüket, az In Trough the Out Doort. A lendület viszont nem tarthatott sokáig, újabb tragédia sújtott le rájuk; John Bonham halálával. A zenekar tagjai közti erős kapcsolatnak és összetartozásnak tudható be, hogy a dobos halála után nem akarták, és nem is tudták őt pótolni, így 1980-ban a világsikerű Led Zeppelin feloszlott.

A Led Zeppelin után – szólókarrier

Az együttes feloszlása után Robert Plant sikeres szólókarriert kezdett. 1982-ben kiadta Pictures at Eleven, 1983-ban pedig The Principle of Moments című szólólemezét. Ezután többször dolgozott együtt Jimmy Page-dzsel, de ritka alkalmakkor adott koncerteket John Paul Jonesszal és Jimmy Page-dzsel együtt is. A ’90-es évek elejének környékén három szólóalbuma is megjelent: Now and Zen (1988), Manic Nirvana (1990) és a Fate of Nations (1993), de később is számos szólólemezt készített, valamint újra dolgozott együtt egy albumon Jimmy Page-dzsel (No Quarter). Megjelent egy életrajzi könyve is Robert Plant: A Life címmel.

Érdekességek

♦ Robert Plant számos későbbi zenészre volt hatással: többek között ide sorolható Steven Tyler, Freddie Mercury, Bon Scott, Paul Stanley, Axl Rose, Brian Johnson, Chris Cornell, de rajtuk kívül többen is ide tartoznak
♦ a Hit Parader magazin 1. helyre sorolta Minden idők legjobb metal énekesei listáján
♦ a Roadrunner Minden idők 50 legnagyobb frontembere listáján ugyancsak 1. helyezett lett
♦ a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legnagyobb énekese listáján a 15. helyen állt
♦ a Planet Rock 2009-es szavazásán megválasztották a rocktörténelem legnagyobb hangjának
♦ a Brit Birodalmi Érdemrend birtokosa
♦ a The Sunday Times szerint 80 millió font a vagyona, ami körülbelül 31 milliárd forintnak felel meg

 

 

Albert Lee (1943. december 21. – )
különleges, hibrid (pengető és ujj egyszerre) pengetési technikájáról híres,
Grammy-díjas angol gitáros.

 

Albert Lee számos díjat kapott az évek során a játékáért – köztük öt alkalommal nyerte el egymás után a Guitar Player magazin “A legjobb country gitáros” díját. A zeneiparban technikai virtuozitásáról, és sebességéről ismert, de ugyanúgy jellemző a játékára a pedal steel gitár hangzására hasonlító húrnyújtásos játékmód. Ő a “gitárosok gitárosa”, rengeteg produkcióban vett részt ismert és kevéssé ismert gitárosok mellett. Úgy is ismert mint “Mr. Telecaster” – hosszú ideig ezt a modellt használta, A. R. Duchossoir “The Fender Telecaster” című könyvének előszavát is Lee írta (James Burtonnel közösen).
Country Boy című száma visszahozta a köztudatba a country műfajt – újradefiniálva azt gitárosok egész egy nemzedékének, és később hatalmas sikert aratva Ricky Skaggs előadásában.
Annak ellenére, hogy a szaksajtó – például a Melody Maker és a New Musical Express – folyamatosan pozitív kritikával illeti, Lee sohasem ért el igazán áttörő üzleti sikert felvételeivel, inkább amolyan bombabiztos, stabil háttérember, session gitáros, aki bármikor képes a rábízott feladatott tökéletesen megoldani, saját egyéni hangzását, és játékmódját is megjelenítve. Zenészkollégái szerint a “tökéletes úriember, aki nem ismeri az egót”.

Londonban a Blackneath nevű városrészben nőtt fel, édesapja zenész volt, a gyermek Albert pedig zongorázni tanult. Ez idő alatt – ugyanúgy mint sok korabeli gyerek – Buddy Holly, és Jerry Lee Lewis rajongójává vált. 1958-ban kezdett gitározni, amikor szüleitől egy használt Höfner Presidentet kapott ajándékba. A 16 éves Albert abbahagyta az iskolát, hogy minden idejét a zenélésre fordíthassa.

Számos zenekarban játszott 1959-től kezdődően, zenei stílusa leginkább a country, R&B, és rock and roll volt. Bár nagyon élvezte ezt a játékot, de vágyott rá, hogy countryt játszhasson. Emiatt 1968-ban elhagyta Farlowe-t, és a The Thunderbirds-öt.

Az ezt követő időszakban a Heads Hands & Feet tagjaként – Fender Telecastert használva – a közönség elképesztő tempójú játékáról ismerte meg, és gitárhőssé vált. 1971-ben Lee közreműködött a Deep Purple billentyűsének Jon Lordnak Gemini Suite című lemezének élő felvételén. 1974-ben csatlakozott a The Crickets-hez basszusgitáros jóbarátjával Rick Grech-csel (Blind Faith), Sonny Curtis-szel és Jerry Allison-nel együtt újraformálva Buddy Holly legendás együttesét. Ezenkívül Lee kapott egy csomó egyéb munkát beugró “session” gitárosként is. 1976-ban Emmylou Harris meghívta a The Hot Band-be, az Elvis Presley együttesébe visszatérő legendás James Burton helyére. 1978-tól öt éven keresztül Eric Clapton együttesében.

1983-ban az Everly Brothers újraalakulásakor tartott koncert zenei igazgatója volt.

1987-ben Gerry Hogan meghívta a Newburyben (West Berkshire, Anglia) megrendezett Steel Guitar Festival-ra. A koncert nagyon sikeres lett, és ezután rendszeresen koncertezett a Hogan’s Heroes-zal. Szerepelt a 2002. november 29-én George Harrison emlékére rendezett koncerten a Royal Albert Hallban. A 2002-es évben kapott Grammy-díjat Legjobb instrumentális country előadás kategóriában a Foggy Mountain Breakdown című számért. 2006 szeptemberében szerepelt a Primal Twang: The Legacy of the Guitar produkcióban. 2007-ben fellépett a chicagoi Crossroads Guitar Festival-on, és a londoni O2 arénában az Ahmet Ertegün Tribute Show-n a Bill Wyman’s Rhythm Kings formáció tagjaként. 2008-ban a Hogan’s Heroes-zal kiadta a Like This című albumot. Albert Lee rendszeresen turnézik Bill Wyman’s Rhythm Kings-szel is.

Jelenleg malibui (CA USA) otthonában él.

 

 

Danis Lídia (1980. április 12. –) magyar színésznő

 

1998-tól a Nemzeti Színiakadémia (ma Pesti Magyar Színiakadémia) diákja volt. 2004-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Hegedűs D. Géza osztályában. 2004-től a Vígszínház társulatának tagja. 2007 nyarán megkapta a „Legjobb 30 év alatti színésznő” díját a Pécsi Országos Színházi Találkozón, decemberben pedig a Vígszínház társulata neki ítélte a Ruttkai Éva emlékgyűrűt. 2008. júniusában Ajtay Andor-emlékdíjjal jutalmazták. A 2010/2011-es évadtól a Szegedi Nemzeti Színház drámai tagozatának tagja.

 

Díjai:

 

 

 

Farkas Dénes (1988. január 5.-)

színművész

 

A Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán érettségizett. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen Gálffi László és Ács János színészosztályában végzett. Az egyetem alatt sokszor volt lehetősége filmezni is, egyetemi és külsős filmekben játszott. Édesapja, Osztojkán – Farkas Béla után, fiatal kora óta ír, a rendezés is érdekli. A 2010-es évtől, a gyakorlati éve után a Nemzeti Színházhoz szerződött.

Jelenleg a Nemzeti Színházban Farkas Sándort alakítja a Körhintában.

 

 

Oláh Gergő (1988. november 24. –)
énekes, az X-Faktor harmadik szériájának győztese

Salgótarjánban született. Az X-Faktorba jelentkezés előtt közmunkásként dolgozott. 2015-ben az énekes bekerült A Dal eurovíziós nemzeti dalválasztó show elődöntőjébe A tükör előtt című dalával. Radics Gigi énekesnő unokatestvére.

 

Mező Misi (1978. augusztus 1. –)
énekes, zenész, a Magna Cum Laude rockegyüttes énekese

Már 11 évesen egy hagyományőrző cigány együttesben lépett fel, amelynek művészeti vezetője az édesapja volt. Középiskolai évei alatt, 1992–1996 között a Három amigo iskolai zenekarban zenélt, később a La bomba együttest erősítette.

1999-ben alakult meg a Magna Cum Laude zenekar, amelyben azóta is énekel

2011-ben a Hajrá Peti! Alapítvány kezdeményezésére, 19 énekes társával együtt elénekelték a Váltsd valóra című dalt. A kórusban Mező Misi mellett fellépett Schodeinde Dorka, Szabó Mariann, Bartók Eszter, Pély Barna, Galambos Dorina, Szolnoki Péter, Gerendás Péter, Váczi Eszter, Nagy Laci, Veress Mónika, Kolipka Évi, Pribojszki Mátyás, Kovács Gréta, Kállai-Kiss Zsófia, Petrik György, Nagy Adrienn és Hajdu Klára. A dal zenéjét Galambos Dorina és Nánási Péter, szövegét Petrik György írta.

Dalai igen népszerűek és felkapottak. Ezt jól illusztrálják olyan érdekességek, mint a Színezd újra! című dal felhasználása a Szegedi Ifjúsági Napok, a SZIN himnuszaként, vagy a Pálinkadal, amelyet Buza Sándor műsorvezető a Pálinkafesztiválra pályázott.

A Vidéki Sanzon című dal a 2007-ben elkészült SOS Szerelem című film betétdala lett.

2014-ben csatlakozott a Budapest Bár énekesei közé a zenekar ötödik nagylemezére.

2010-ben alapított családot, felesége Dóri. Kisfia, Nimród, 2012. június 4-én született.

 

Díjak, elismerések

 

Mohácsi Erzsébet (1973. december 11.-)
jogvédő, pedagógus

 

Mohácsi Erzsébet 1999-ben kapott óvodapedagógusi diplomát Pesten, ezzel párhuzamosan pedig szociálpedagógusi oklevelet Hajdúböszörményben. Közben már főiskolásként is magyart és matematikát tanított a Józsefvárosi Tanodában. A 2004-ben indított Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány munkatársaként kűzd a szegregáció ellen. 2005-ben szerezte meg harmadik diplomáját a pécsi egyetemen Romológia szakon.

 

 

Oláh Kálmán (1970. március 2.-)

Liszt Ferenc-díjas jazz zongorista, zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakának adjunktusa

 

Oláh Kálmán 1990-ben végzett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Jazz Tanszakán, 2000-től a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen tanít. Szólistaként és saját triójával, a Trio Midnight nevű, 1990-ben alakult formációval jelentős sikereket aratott itthon és külföldön egyaránt. Első egész estés művét, a Concerto for Jazz Orchestra címűt 2001 februárjában mutatta be a Magyar Rádió a Budapest Jazz Orchestra közreműködésével. A Concerto for Symphony Orchestra and Jazz Band című darabját az Oláh Kálmán Quintet és a Miskolci Szimfonikus Zenekar adta elő első ízben 2004-ben, nagy sikerrel.

A 2006-ban Liszt-díjjal elismert Oláh Kálmán ugyanabban az évben megnyerte a legrangosabb amerikai dzsesszzeneszerzői verseny, a Thelonius Monk Jazz Composers Competition fődíjat, amelyet 2006 szeptemberében vett át a washingtoni Kennedy Centerben rendezett gálán. A zsűri a több száz mű közül Oláh Kálmán Always című kompozícióját találta a legjobbnak. 2007-ben megjelent az első saját CD-je is a tengerentúlon, az Always című lemezen két világhírű zenésszel hallható: Jack DeJohnette dobol, Ron McClure bőgőzik.

 

 

 

 

Díjak, kitüntetések:

1989: Midczeslaw Kosz International Jazz piano competition (Kalisz, Lengyelország) – 1. díj

1995: Great American Piano competition (Jacksonville, Florida) – 3. díj

1995: Hoilaart International Jazz Contest (Belgium) – 1. díj (Trio Midnight) + legjobb szólista-díj

1995: Magyar Rádió eMeRton díj – „az év Jazz szólistája”

2000: Magyar Rádió eMeRton díj – „az év Jazz zenekara” (Trio Midnight)

2001: Gramofon klasszikus és Jazz kiadó – „Magyar Jazz díj”

2006: BMI grand prize (USA) (Thelonious Monk Jazz composers competition)
2006: Liszt Ferenc-díj
2007: Szabó Gábor életmű-díj
2008: Gramofon klasszikus és Jazz kiadó – „Az év magyar jazz-hanglemeze” – Kálmán Oláh trio with Jack DeJohnette & Ron McClure: Always

2009: Artisjus díj – az Év könnyűzeneszerzője