A rendezvény alapvetően két részből állt. Először egy beszélgetéssorozat folytattak a hölgyek, amely három témát érintett. Az első téma az adventi ünnepkör volt, a roma nők készülődése, az egész család ráhangolása az ünnepi periódusra. Az advent a keresztény kultúrkörben a várakozás és az elcsendesedés ideje, amelynek eredeti célja nem az ünnep megelőlegezett öröme, hanem a belső felkészülés. A ráhangolódás lényege nem a tökéletesség, hanem a jelenlét. Amikor a család tagjai képesek tudatosan időt szánni egymásra, az advent visszanyeri eredeti funkcióját: átmenetté válik a hétköznapok és az ünnep között. Így az advent nem kimerít, hanem felkészít – nem elvárásokat halmoz, hanem teret nyit a csend, a remény és az együttlét számára. A beszélgetés második témája a gyermekkori álmok, célok felelevenítése, önvizsgálat a beteljesült vagy éppen meghiúsult vágyakról.  A gyermekkori álmok felelevenítése óhatatlanul önvizsgálatra késztet. Vannak vágyak, amelyek beteljesültek, és csendes elégedettséggel töltenek el bennünket. Mások nem valósultak meg, mégis sikerült őket elengedni, mert az élet új értelmet és új célokat kínált helyettük. Ugyanakkor léteznek álmok, amelyek soha nem teljesültek, és nem is halványultak el. Ezek hiánya végig kíséri életünket, kimondatlan kérdésként …