Cigányok az 1956-os forradalomban

 

Az 1956-os forradalomban számos cigány ember harcolt a szovjet megszállók ellen. Közülük sokan életüket adták a magyar szabadságért.  Mások megsebesültek, börtönbüntetést kaptak vagy külföldre menekültek.
A forradalom résztvevőinek nemzetiségére vonatkozó kutatásokat Eörsi László, az 1956-os Intézet kutatója végzett.

A téma kutatását több tényező nehezíti: az akkori túlélők egyre kevesebben vannak, írásos dokumentumok gyakorlatilag csak a megtorlásról vannak, akik ezt el tudták kerülni, nem szerepelnek levéltárakban, archívumokban, a dokumentumokban a cigány származás nincs feltüntetve, erre csak egyéb információk alapján lehet következtetni (például név, becenév, fénykép, foglalkozás).

A kutatás szerint a felkelők 5-8%-a lehetett cigány származású, oláhcigányok és magyar-cigányok vegyesen.  A fegyveres ellenállás központját jelentő Budapest belső kerületeiben nagy számban harcoltak romák szinte mindegyik fegyveres csoportban – mondja Eörsi László. Általában fiatalok voltak, lányok, fiúk vegyesen, és a fegyveres eseményekben is részt vettek. A cigány forradalmárok a szegényebb rétegekből kerültek ki, főleg a Vágóhíd utcai, az Aszódi utcai, a Mária Valéria-telepen, és a ferencvárosi Dzsumbuj környékén laktak. Különböző csoportokban harcoltak, így a Corvin köziben, a Práter utcaiban, a ferencvárosiban, a VII. kerületiben, a soroksáriban, a pesterzsébetiben, a csepeliben, sőt, még a Széna tériben is.

Az ’56-os forradalmat követő megtorlás 229 áldozata közül három biztosan cigány származású volt. Az egyik Kolompár Mátyás, a másik roma áldozat Kóté Sörös József (Holi) volt, a harmadik, de valószínűleg nem az utolsó áldozat Csányi Sándor volt.

Onestyák László                   Fátyol István                       Kóté Sörös József

 

Néhány név szerint is ismert cigány forradalmár:

• Corvin köz:
  • Szabó Ilonka „Kócos” – hősi halált halt
  • Dilinkó Gábor „Bizsu” – hét év börtönre ítélték

• Tűzoltó utca:
  • Fehér Nándor (akkor 15 éves) – két és fél év börtönre ítélték (más források szerint a Berzenczey utcai Göndör-csoportban harcolt)
  • Horváth Aladár
  • Kuti László

• Práter utca:
  • Kisnémeth László „Cigány Laci” – büntetése ismeretlen
  • Horváth Károly – büntetése ismeretlen
  • Radics József – öt év börtönre ítélték
  • Damu János – négy év börtönre ítélték

• Váci út:
  • „Narancs” – valószínűleg külföldre menekült
  • „Cigány” – valószínűleg külföldre menekült
  • „Kóró” – valószínűleg külföldre menekült

• Ferencváros:
  • Nyári Péter – külföldre menekült
  • Való Mátyás „Csoki” – hat év börtönre ítélték (más források szerint a Práter utcai csoportban harcolt)

• Szirmai-csoport:
  • Fátyol István – börtönre ítélték

• Vajdahunyad utca:
  • Kóté Sörös József „Holi” – 1959. február 26-án 32 évesen kivégezték

• Thököly út:
  • Csányi Sándor – 1958. október 28-án kivégezték

• Göndör-csoport (Berzenczey utca):
  • Falusi János parancsnokhelyettes – emigrált, esetleges büntetése ismeretlen

• Budapest (közelebbről nem ismert helyen):
  • Fátyol István – börtönre ítélték
  • Kolompár János – 1957.október 10-én 33 évesen kivégezték

• Soroksár
  • Sztojka László – tizennégy év börtönre ítélték (Sz. László, Vince és Péter testvérek)
  • Sztojka Vince – tizennégy év börtönre ítélték
  • Sztojka Péter – tíz év börtönre ítélték

• Nyíregyháza:
  • Dandos Gyula – a szabolcsi „suhancok” vezérét 18 évesen és 7 hónaposan lőtték agyon

• Kiskunmajsa:
  • Kolompár Mátyás – kivégezték (egy másik forrásban Kolompár János néven szerepel, nem azonos a budapesti Kolompár Jánossal)

 

Személyes történet:

Dilinkó Gábor „Bizsu”, Szabó Ilonka „Kócos” és a meg nem született gyermek

Bizsu, az újpesti cigányfiú, naiv cigány festő, akit II. Erzsébet brit királynő is kitüntetett – négy hónapos terhes barátnőjét keresve keveredett a Corvin közbe.

„Valahol bent Pesten csavarogtak, jött a tömeg, harsogták: Aki magyar, velünk tart! Ő velük ment” – emlékszik vissza Bizsu. A saját indíttatásáról ezt mondja: „Annyit tudtam, hogy ruszkik haza! Menjenek haza az idegen katonák, mi ezek ellen harcoltunk. Engem az ideológia abszolút nem érdekelt.”

Az élettárs, a mindössze tizenhét éves cigánylány, akit Kócos vagy Kócoska néven ismertek a szabadságharcosok, a Corvin-köz egyik parancsnoka lett. Polgári neve Szabó Ilona volt. A Práter utca végén lőtték agyon, 1956. október 28-án. Emléktáblája van a Corvin közben.

Bizsu, aki akkor 22 éves volt, november 4-én, a szovjetek általános támadásakor sebesült meg, fejlövést, comblövést és tüdőlövést kapott.

„Sok cigány harcolt a forradalom alatt. Voltunk a Corvin közben tíz-tizenketten romák. Ám ők mind muzsikus cigányok voltak, nem oláhcigányok„ – emlékezett. 2014-ben bekövetkezett haláláig Mátyásföldön lakott egy 19 négyzetméteres helyiségben, a volt szovjet laktanya területén. Egy 2003-ban készült interjúban így beszél „Kócoskáról”: „Nem szerettem azt a nőt, imádtam. Emléktáblája van a Corvin közben, az ő családi neve Szabó Ilonka volt. Minden évben a névnapjára koszorút viszek, még most is szeretem.”  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Börtönvers a megtorlás időszakából

A kis cigány balladája
/Vác, 1957., rendőrségi fogda/

 

A kis cigányt egy éjjel kékre-zöldre
verték a részeg, vad pribékek,
s hogy már alig volt benne élet,
úgy húzták be, s dobták le a földre.

 

A kis cigányt ápoltuk, borogattuk.
A priccsre mindig úgy esett le
– újabb veréssel fenyegetve –:
abból élt, mit hitünkből néki adtunk.

 

A kis cigányt sétálni nem engedték.
Reszketve várta visszatértünk,
s hallgatta bízva, mit beszélünk.
És félt, nehogy újra véresre verjék.

 

A kis cigányt úgy ütötték, hogy köpjön,
rólunk, társakról, hazugságot.
Kéken, lilán hevert a földön,
de nem köpött. S hogy kiutat nem látott:

 

a kis cigányt mi vágtuk le a rácsról.
trikóját hurkolta nyakára.
Ez lett a hallgatása ára.
A veréstől félt, de nem a haláltól…

 

Végh Ferenc