Langerné Victor Katalin levele a megemlékezőkhöz

Az Országos Roma Önkormányzat Roma Holokauszt Emléknapja alkalmából tartandó megemlékezésre szóló meghívásukat Langerné Victor Katalin helyettes államtitkár asszony köszönettel megkapta.

A helyettes államtitkár asszony az ünnepségen sajnálatos módon személyesen nem tudott részt venni, ezért az alábbi levelet küldte az Országos Roma Önkormányzat részére.

 

Országos Roma Önkormányzat Roma holokauszt megemlékezés

  1. augusztus 2.

Tisztelt Megemlékezők!

Nem lehetek személyesen jelen, de gondolatban Önökkel emlékezem. Miért nem lélekben? Mertamikor olyan eseményre emlékezünk, mint ma,a lélek megrendül, a lélek fáj, a lélek befelé fordul és elcsendesedik. A gondolat próbálja keresni a szavakat…….de vajon lehet-e kifejezni szavakkal az elmondhatatlant?

A cigány nyelve azt mondja: Porrajmos: elnyeletés, felfalatás, elpusztítás a jelentése. És ez mindent elmond erről a szégyenteljes eseményről. A holokauszt kifejezéseredetileg a görög templomokban bemutatott égőáldozatokra vonatkozott. A porrajmos kifejezésben már semmi szakrális árnyalat nincs, passzív, elszenvedő jelentése van, jelezve ennek a véres eseménynek a valódi lényegét, kegyetlen valóságát.

A cigányság történetének egyetlen korszaka sem járt annyi véráldozattal, megaláztatással, rémülettel és szenvedéssel, mint a 20. század szellemi mélypontja, a náci barbarizmus időszaka.

Pusztán egyetlen éjszakán, 1944. augusztus 2-3. éjjelén 2897 romát, többségükben nőket, gyerekeket és időseket öltek meg az Auschwitz-Birkenaui koncentrációs táborban.

 

A gyakran „Elfeledett holokausztként” emlegetett roma népirtás évtizedeken át kimaradt a második világháború történelméből. Nürnbergben és más nemzetközi konferencián a roma áldozatok ügye egyáltalán nem került elő. Változás 1982-ben következett be, amikor Nyugat-Németország elismerte a roma népirtást.

A Cigány Világszövetség párizsi kongresszusának 1972-es határozata alapjánAugusztus 2-án az Auschwitz-Birkenauban elpusztított romákra, s velük együtt a holokauszt valamennyi cigány áldozatára emlékezünk minden évben.

Magyarság és cigányság viszonya történetileg, történelmileg is színes és összefonódik. Együtt voltunk és vagyunk örömben és fájdalomban, együtt emlékezünk is. Korábban a magyar parasztság zenészei javarészt cigányok voltak. Az énekelt zene magyar volt ilyenkor, de a cigányok húzták, tehát a két kultúra szervesen együtt élt. És együtt vagyunk fájdalmas emlékeink között is, hiszen ismerjük a magyarországi zsidóság veszteségeit a holokauszt idején.

Magyarország Kormánya is fontosnak tarja a közös, méltó emlékezést az ártatlanul elhurcoltakra, a koncentrációs táborokba zártakra, a helyben legyilkoltakra. 2012 év óta kerül sor a Roma kulturális események megvalósításának, kulturális tartalmak és termékek elérhetővé tételének támogatására pályázat kiírására. 2015 óta annak egyik kötelező eleme az egyik komponensen belül, hogy a tervezett rendezvényeik közül legalább egy alkalom a Roma Holokauszt (Porajmos, Pharrajimos) eseményeiről is meg kell, hogy emlékezzen.

És születtek gyermekek is Auschwitz poklában, 371-en, akik nem kaptak esélyt az életre.A Belügyminisztérium minden évben támogatást nyújt a „371 Csillag” című gálaműsor megrendezéséhez melyet 2019-ig minden évben a Nemzeti Színházban tartottak.Idén a pandémia miatt online megemlékezést szerveztek. A gálaműsorral a meggyilkolt roma gyermekekre emlékezünk.

 

A rémtettre ma sincs és soha nem is lesz elfogadható magyarázat. A nyomasztó örökséget az emlékezés felelősségével mi, a mai generációk hordozzuk. A holokauszt esetében nem csak az áldozatokért fáj a szívünk, hanem az egész emberiségért, hogy soha ne feledjen és képes legyen emlékezni. Ki tudják-e fejezni a szavak a borzalmat, a fájdalmat? Én azt gondolom, hogy nem. Csak ha a lélek magába fordul, elcsendesedik és átél, átérez és így talán meg tudja szelídíteni a fájdalmat és sosem felejt.

Arra kérem Önöket, hogy forduljunk magunkba mindnyájan, szelídítsük meg közösen a fájdalmat és emlékezzünk együtt.

 

 

 

 

Ezeket olvasta már?

KÖZLEMÉNY