Prof. Dr. Gulyás László

Szegedi Tudományegyetem

egyetemi docens részére

Tisztelt Prof. Dr. Gulyás László Úr!

Az elmúlt hetekben a média az Ön egyik előadásán elhangzott rasszista, szexista és homofób tartalmú megjegyzéseitől volt hangos.

Ahogyan az minden bizonnyal Ön előtt is ismeretes, minden szélsőséges, rasszista megnyilvánulás bomlasztja a közösségeket és lassítja a társadalmi integrációs folyamatokat. Egy olyan tájékozott és nagy tudású ember, mint Ön, sokkal mélyrehatóbban ismeri a társadalom működését, a kisebbségben élő csoportok társdalomban betöltött szerepét, mint egy laikus állampolgár. Éppen ezért azzal is tisztában kellene lennie, hogy Önre nagyobb felelősség hárul a megnyilvánulási során, nem csak oktatóként, hanem magánemberként is, s az, hogy ezen kijelentéseket szélesebb körben, oktatói minőségében tette, még kevésbé érthető és semmiféleképp sem elfogadható. Azt is elkeserítőnek tartanám, ha a kijelentései egy kocsmabeszélgetés alkalmával hangzottak volna el, de az, hogy Ön szégyenérzet nélkül, saját dicsfényétől megrészegülve széleskörű hallgatóság előtt egy jó nevű egyetem előadásán volt „bátor” így nyilatkozni, az azt gondolom Önt minősíti.

Ilyen gondolatisággal rendelkező oktató munkája a diákok jövőképét, gondolkodását rossz irányba tereli, oktatói tekintélyénél fogva sokak gondolkodását képes alakítani, befolyásolni, így hosszútávon nagyon káros társadalmi hatásokat okoz.

Sok roma ember munkáját, sőt létjogosultságát vette semmibe e végtelenül általánosító, mindenféle átgondoltságot nélkülöző megnyilvánulásával.  Mit gondoljon a roma társadalom az elfogadásról, a többségi társadalom róluk alkotott képéről, ha az egyik legrangosabb társadalmi kitüntetéssel rendelkező ember ilyen alacsony színvonalon és minőségben nyilatkozik a kisebbségekről?

Fontos, hogy beszéljünk erről az incidensről, mert ez „csak” egy a sok közül, ami éppen nyilvánosságot kapott, azonban a hétköznapokban számos ilyen, s ehhez hasonló sérelem éri a kisebbségben élő állampolgárokat. Nincs indok, sem kifogás ezekben az esetekben, éppen ezért mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy kifejezésre juttassuk nemtetszésünket, éreztessük annak a súlyát, hogy mennyire káros és romboló a rasszizmus. Érintettként nap, mint nap tapasztalom azt a szinte kézzel fogható cigány-ellenes hangulatot, amit sokszor hatalmi erők gerjesztenek önös érdekből. A rasszizmus nem velünk születik, a rasszizmust „tanuljuk”. Ha teret adunk az Önhöz hasonló, rasszista emberek által skandált sztereotip véleményeknek és nem rendelkezünk kellő ismeretekkel ahhoz, hogy meg tudjuk cáfolni a degradáló minősítéseket, egy idő után a legtöbb emberben feltámad a falka szellem és beáll a szélsőségesek csoportjába. Ön történészként esetleg megtudja mondani, hogy, hány év telt el a cigány igazolvány kiállítása óta? Hány év telt el a vándorcigányok üldözése óta? Hány év telt el a Roma Holokauszt óta?  A XXI. században sem tapasztalok javulóbb tendenciát, mintha megítélésünk az 1800-as évek óta nem változott volna. Pedig ott voltunk a lebombázott híd újraépítésénél, ott ültünk a „fekete vonaton” és a katonaságnál eltöltött éveink alatt bármikor védtük volna az ellenséggel szemben ezt az országot, az országunkat. A legtöbbünk bizonyítani, tenni, kitűnni, de leginkább „beilleszkedni” akarna, azonban az egyre inkább erősödő hate-crime esetek a legbüszkébb roma emberek lelkébe is belemarnak.

Őszintén bízok abban, hogy az intézményesített jogvédelemben hamarosan bekövetkezik az a fajta szankcionálás, amely elrettentheti Önt is a bullying, mobbing és hate-crime gyakorlásától.

Budapest, 2021. április 13.