Versrészletek A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁN (01.22.)

Ady
„Nem az a fontos, hogy meddig élünk, Hogy meddig lobog vérünk, Hogy csókot meddig kérünk és adunk Hanem az, hogy volt egy napunk. Amiért érdemes volt élni” (Ady Endre)

 

Ez az idézet olvasható Ruva Farkas Pál honlapján, aki magyarul ír, ellenben verselése érzelmi-gondolati csúcspontján gyakran átvált lovári anyanyelvére, ami sajátos kifejezőerőt kölcsönöz mondandójának:

„…télhideg van

a szalma elfogyott az ágyból

mit rakjak a tűzre

istenem

beteg vagyok

bújj ide hozzám éhes vagy tudom

hol volt hol meg volt

szász jek bári pírí phérdés shax

haj jek bári chikenáli bokolyi”

(Tizenöt évnyi hó)

A literátor és szociológus Ruva-Farkas Pál bátyja, Rostás Farkas György, József Attila-díjas magyar cigány író, költő, műfordító, újságíró, népművelő, a cigányság hagyományainak és nyelveinek kutatója így ír:

„Az istenek barnaságát festették arcunkra és én őrzöm az emlékek porlepte zálogjegyeit.

Érzem a szegénység okozta sebek tegnapjait.”

(Cigánykaraván)

1919. január 27-én -100 évvel ezelőtt- halt meg a magyar irodalom egyik legtehetségesebb és legeredetibb alakja, Ady Endre.

Részlet ’A cigány vonójával’ című verséből

„Minden elmult bolondságom drága,

Magam csúfja, magam bolondsága:

Nem maradtam szeretetlen

S ha szerettem, magamat szerettem.

Most vagyok csak szomoruan, furcsán,

Régi-régi bolondságok multán

Szép eszem ha mostan elmén,

Istenem, be meg nem érdemelném.”

 

Ezeket olvasta már?

KÖZLEMÉNY