Korábbi hírek

Minden évben április 8-án ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot, amely az egyetemes roma kultúra és identitás megerősítésének legjelentősebb állomására, az 1971-es I. Roma Világkongresszus kiemelt szerepére hívja fel a figyelmünket. Idén, a koronavírus világjárvány miatt csak online térben van lehetőségünk megünnepelni méltóképpen ezt a napot.
A Nemzetközi Roma Nap világszerte kulturális és társadalmi jelentőséggel bír, hiszen a cigányság által őrzött generációkon és társadalmi csoportokon átívelő, értékteremtő szerepén túl, a roma emberek mindennapi életben betöltött szerepére is próbálja felhívni a figyelmet.
Ez a nap lehetőséget teremt, különböző rendezvények, fesztiválok megrendezésére, melynek programjai által bepillantást engednek a cigányság mindennapi életébe, és a kulturális megértésen keresztül igyekeznek közelebb vinni egymáshoz a különféle nemzetiségeket.
Európától Amerikáig a világ számos pontján megemlékeznek ma április 8-ról, amikor kilenc ország 23 képviselője Londonban elfogadta a közös jelképet ábrázoló roma zászlót, a „Gyelem, Gyelem” című cigány himnuszt, valamint az „Opre Roma!” jelmondatot, amelynek jelentése: „Fel, cigányok!”

Az 1848-1849-es szabadságharc nemzetiségre való tekintet nélkül kovácsolta egybe a Magyarország területén élő népcsoportokat. Gondoljunk csak az aradi vértanúkra, aki között voltak szerbek, vagy akár lengyelek is. A harcból jócskán kivették a részüket a romák is, akik tudták, hogy az akkori szabadságharc mindannyiuk nemzeti ügyévé vált.

Noha pontosan nem tudni, hogy mennyi roma vett részt a küzdelmekben, szerepvállalásuk remekül leképezte a korabeli magyar társadalomban elfoglalt helyüket: a legtöbben muzsikusként, fegyverkovácsként és honvédként álltak ki a hazáért.

Volt, akit Kossuth Lajos hadnagyi rangra emelt, volt olyan, aki zenésztársaival az ellenség fogságába esve az akasztófától menekült meg, mivel muzsikájával sikerült meglágyítania az ellenség szívét. A szabadságharc évfordulóján róluk emlékezünk meg, de nem megyünk el szó nélkül a származása miatt romantikus homályba burkolózó ágyúöntő-mester, Gábor Áron mellett sem. Több kutató is úgy véli, hogy nagyjából háromezer főre tehető azon cigányok száma, akik a körülbelül 150 ezres magyar haderő részét képezték az 1848-49-ben, ám pontos források nincsenek erre vonatkozóan. Kolompár Mihály, Balázs János, Sójé Imre, azok közé a roma emberek közé tartoztak, akik fegyvert fogva harcoltak a függetlenségért.

Akiknek a nevét leginkább megőrizte az utókor, az a fémmegmunkáláshoz értő szakemberek, valamint a verbuváló, tábori jókedvért felelős muzsikusok voltak. A honvéd zászlóaljak soraiban az első pillanatoktól fogva jelen voltak azok cigányok, akikre elsősorban speciális mesterségbeli tudásuk miatt volt szükség. A hadtestek ellátásában folyamatosan szükség volt fegyverkovácsokra, szegkovácsokra, ágyúöntőkre, lópatkolókra. A fémmegmunkálásban ősidők óta jártas cigányok folyamatosan a seregek mellett telepedtek le, és gondoskodtak a katonák felszereléséről, javították a fegyvereiket. Bár a korabeli feljegyzések, emlékiratok nem írnak róla, sokak szerint Gábor Áron, a híres ágyúöntő is cigány származású volt. Ha Gábor Áron maga nem is biztos, hogy roma volt, több forrás szól arról, hogy számtalan ügyes kezű roma kézműves dolgozott a különböző ágyúöntő-, kovács-, és fegyverjavító műhelyekben.

A szabadságharc idején a zenész cigányokat főként, mint verbuváló vagy katona muzsikusként sorozták be a bandériumokba. A csatában buzdító indulókkal lelkesítették a bakákat, pihenőidőben, pedig szórakoztatásukról gondoskodtak. És ha kellett, természetesen hegedű helyett puskát fogtak a kezükbe, hogy együtt adják életüket a szabadságért. Az egykori híres zenész, Sárközi Ferenc például a forradalom kitörésekor elsőként jelentkezett, és később Kossuth cigány hadnagyaként vált ismertté. A lengyel származású Dembinszky Henrik altábornagy keze alatt, pedig az a Kalózdi Jancsi nevű prímás szolgált, aki először zenésítette meg Petőfi Sándor Nemzeti dalát. A nagyhírű és rendkívüli tudású felvidéki prímás Pityó József, önként állt be a forradalom kitörésekor Görgey hadtestébe ” – utóbbi „nyírettyűjét”, azaz hegedűjét „varázshangúnak” tartották, amely félelmetes bátorsággal ruházta fel a katonákat. Minden honvéd zászlóaljnak megvolt a maga cigányzenekara, amelyik csata idején a sereget lelkesítette, pihenőidőben a katonákat szórakoztatta, és ha a szükség úgy kívánta, fegyvert fogott.

Március 15-én emlékezünk azokról a roma hősökről, akik tehetségükkel és alázattal szolgálták a magyar hazát, adták érte az életüket, és az általuk szerzett dalokkal és nótákkal enyhíteni tudták a csatában résztvevő honvédek megpróbáltatásait.

Értesítjük Önöket, hogy az Országos Roma Önkormányzat a járványügyi helyzet változásai miatt újra korlátozott munkarendben végzi el feladatait. A hivatal előre láthatóan 2021. március 12-ig nem látogatható.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Kovács Csaba, az Országos Roma Önkormányzat képviselője kedd este tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az Önkormányzat Kovács Csabát saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés.

Tisztelt Honfitársaim!

Borzalmas tragédiára ébredt az ország tizenkét évvel ezelőtt, amikor Tatárszentgyörgyön meggyilkolták Csorba Róbertet és kisfiát, Robikát. A tatárszentgyörgyi terrorcselekmény egy 2008-ban indult sorozatgyilkosság része volt, ahol 10 helyszínen összesen 6 embert öltek meg, és 5 ártatlant pedig súlyosan megsebesítettek. Az áldozatok mindannyian cigány származásúak voltak. A 2008-2009-es romák elleni rasszista támadássorozat eseményei közül leginkább a 2009. február 23-án történt tatárszentgyörgyi gyilkosság épült be a köztudatba, melynek évfordulójára emlékezünk a mai napon. Ezen a napon számos megemlékezést tartanak szerte az országban, így Tatárszentgyörgyön és Budapesten, az Országos Roma Önkormányzat székházában is egyaránt.

Tisztelt honfitársaim!

A február 23-ai tragikus esemény számunkra emblematikus lett, hiszen ezen a napon a romák elleni rasszista sorozatgyilkosság valamennyi áldozatáról megemlékezünk. 2009. február 23-án rasszista gyilkosok Tatárszentgyörgyön gyáva és aljas módon megölték az akkor 28 éves Csorba Róbertet és 5 éves kisfiát. Az elkövetők célja a cigány etnikumhoz tartozók megrendszabályozása, megfélemlítése volt, akik azzal a céllal szerveződtek, hogy a roma kisebbség ellen brutális és élet elleni bűncselekményeket hajtsanak végre, pusztán azért, mert azok cigánynak születtek.

Az ártatlan áldozatok tragédiája arra figyelmeztet minket, hogy hova vezethet az oktalan, értelmetlen gyűlölet, a rasszizmus, a cigányellenesség. Magyarország ma is tele van gyűlölettel, roma honfitársaink ma sem érezhetik magukat biztosságban. Sokszor még ma sem kapják meg a többségi társadalom tagjainak kijáró megbecsülést, sem a megfelelő megélhetéshez való jogokat. Mindannyiunk morális felelőssége az, hogy miközben fejet hajtunk az áldozatok emléke előtt, változtassunk ezen az állapoton, hogy határozottan felemeljük a hangunkat az előítéletek és a diszkrimináció ellen. Magyarországot olyan országgá kell tennünk, ahol mindenki, származására, vallására való tekintet nélkül, biztonságban érezheti magát, és ahol nekünk is van jövőnk. Az áldozatok tragédiája figyelmeztet bennünket, hogy az előítéleteket nem lehet szőnyeg alá söpörni, hanem azokat meg kell oldani.  Ugyanis nincs külön magyar és roma sors, közös a felelősségünk és közös a jövőnk. A tatárszentgyörgyi áldozatokat a rendszerváltás utáni roma holokauszt áldozatainak kell tekintenünk, akiknek emlékét sohasem szabad elfelejtenünk.  A 20 század vérkorszakát a világtörténelem legsötétebb időszakaként említhetjük, de a népirtás nem a gázkamrákkal, hanem a hétköznapi diszkrimináció felerősödésével kezdődött, és a megkülönböztetés mindmáig a romákat sújtja az élet minden területén. Dr. Martin Luther King kortársát Billy Graham tiszteletes szavait idézve elmondanám “A bigottságra, az intoleranciára és előítéletekre sosincs mentség.”

Kedves Testvéreim! Kegyelettel és tisztelettel emlékezünk az áldozatokra a tatárszentgyörgyi 2009. február 23-ai roma sorozatgyilkosságok évfordulóján.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 53 évesen elhunyt Csóré Béla, a mulatós zene legendás alakja.

A pergető, mulató roma zene egyik nagyszerű képviselője volt, aki meghökkentő gyors tempójú zeneszámok, gitár, szintetizátor, dob és szájbőgő kíséretében közvetítette műveit.

A zenész falunapok, bálok, keresztelők, lagzik ezreinek volt sztárvendége. A 80-as évektől napjainkig kisebb-nagyobb sikerrel számtalan amatőr, lakodalmas zenész próbálta utánozni stílusát, egyedi hangzásvilágát.

Családja fájdalmában osztozunk, emlékét kegyelettel megőrizzük.

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Rafael Gyula az Országos Roma Önkormányzat képviselője ma hajnalban elhunyt. Az Önkormányzat Rafael Gyulát saját halottjának tekinti, temetéséről később történik intézkedés.

Tisztelt Honfitársaim!

Ma világszerte emlékezünk az emberiség által valaha elkövetett legnagyobb bűncselekményről, a II világháború során kegyetlenül meggyilkolt zsidó és roma (cigány) áldozatokról.

Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben a HOLOKAUSZT ÁLDOZATAINAK NEMZETKÖZI EMLÉKNAPJÁVÁ nyilvánította január 27-ét.

1945-ben ezen a napon szabadult fel Auschwitz-Birkenau, a II. világháború leghírhedtebb megsemmisítő lágere, amelyben több mint 1 millió ember esett áldozatul. A koncentrációs táborok meggyilkolt áldozatai között voltak romák, fogyatékos, másként gondolkodók egyaránt.

Emlékezzünk az emberiség történelmének legsötétebb fejezetére, amikor nőket, gyermekeket, öregeket nem kímélve kegyetlenül meggyilkoltak a nácik és kollaboránsaik a holokauszt során.

Emlékezzünk mindazokról, akiket vallásuk, etnikai hovatartozásuk, bőrszínük politikai nézeteik miatt üldöztek és meggyilkoltak eme vészterhes diktatúra idején.

Kötelességünk emlékezni mártírjainkra, és mindazokra, akik a legembertelenebb körülmények között szenvedtek, haltak meg, és mégis emberségesek tudtak maradni az utolsó óráikban is.

Ferenc pápa katolikus egyházfő szavait idézve „Az emlékezés az emberiesség jele, az emlékezés a civilizáltság jele.”

Honfitársaink elvesztése nemcsak az akkori, hanem a mai társadalomnak egyaránt pótolhatatlan vesztesége, nem egy üres évforduló, hanem felszólítás a demokratikus értékek megerősítésének védelmében.

A koronavírus-járvány okozta válság rávilágított arra, hogy közös összefogásra van szükség a jövő érdekében, megteremtve ezzel a békét, gazdasági növekedést, a jogérvényesüléssel egyetemben.

Közös az érdekünk, hogy a holokauszt borzalmas kegyetlenségeit nem feledve egy biztonságosabb, gyűlölet nélküli, világért dolgozunk. Egy olyan világért, amelyben eltérő háttérrel rendelkező, különböző nemzetiségű és vallású emberek is méltóságteljesen élhetnek.

Az alábbi videó összefoglalja a Nemzeti Pedagógus Tanulmányi Ösztöndíjprogram lehetőségeit és feltételeit, mely minden hallgató számára elérhető.