2018 december 13, csütörtök
Kezdőoldal / Események / Cigányok az 1956-os forradalomban
forradalomindex5

Cigányok az 1956-os forradalomban

 

Az 1956-os forradalomban számos cigány ember harcolt a szovjet megszállók ellen. Közülük sokan életüket adták a magyar szabadságért.  Mások megsebesültek, börtönbüntetést kaptak vagy külföldre menekültek.
A forradalom résztvevőinek nemzetiségére vonatkozó kutatásokat Eörsi László, az 1956-os Intézet kutatója végzett.

A téma kutatását több tényező nehezíti: az akkori túlélők egyre kevesebben vannak, írásos dokumentumok gyakorlatilag csak a megtorlásról vannak, akik ezt el tudták kerülni, nem szerepelnek levéltárakban, archívumokban, a dokumentumokban a cigány származás nincs feltüntetve, erre csak egyéb információk alapján lehet következtetni (például név, becenév, fénykép, foglalkozás).

A kutatás szerint a felkelők 5-8%-a lehetett cigány származású, oláhcigányok és magyar-cigányok vegyesen.  A fegyveres ellenállás központját jelentő Budapest belső kerületeiben nagy számban harcoltak romák szinte mindegyik fegyveres csoportban – mondja Eörsi László. Általában fiatalok voltak, lányok, fiúk vegyesen, és a fegyveres eseményekben is részt vettek. A cigány forradalmárok a szegényebb rétegekből kerültek ki, főleg a Vágóhíd utcai, az Aszódi utcai, a Mária Valéria-telepen, és a ferencvárosi Dzsumbuj környékén laktak. Különböző csoportokban harcoltak, így a Corvin köziben, a Práter utcaiban, a ferencvárosiban, a VII. kerületiben, a soroksáriban, a pesterzsébetiben, a csepeliben, sőt, még a Széna tériben is.

Az ’56-os forradalmat követő megtorlás 229 áldozata közül három biztosan cigány származású volt. Az egyik Kolompár Mátyás, a másik roma áldozat Kóté Sörös József (Holi) volt, a harmadik, de valószínűleg nem az utolsó áldozat Csányi Sándor volt.

forradalom1

Onestyák László                   Fátyol István                       Kóté Sörös József

 

Néhány név szerint is ismert cigány forradalmár:

  • Corvin köz:
    • Szabó Ilonka “Kócos” – hősi halált halt
    • Dilinkó Gábor “Bizsu” – hét év börtönre ítélték
  • Tűzoltó utca:
    • Fehér Nándor (akkor 15 éves) – két és fél év börtönre ítélték (más források szerint a Berzenczey utcai Göndör-csoportban harcolt)
    • Horváth Aladár
    • Kuti László
  • Práter utca:
    • Kisnémeth László “Cigány Laci” – büntetése ismeretlen
    • Horváth Károly – büntetése ismeretlen
    • Radics József – öt év börtönre ítélték
    • Damu János – négy év börtönre ítélték
  • Váci út:
    • “Narancs” – valószínűleg külföldre menekült
    • “Cigány” – valószínűleg külföldre menekült
    • “Kóró” – valószínűleg külföldre menekült
  • Ferencváros:
    • Nyári Péter – külföldre menekült
    • Való Mátyás “Csoki” – hat év börtönre ítélték (más források szerint a Práter utcai csoportban harcolt)
  • Szirmai-csoport:
    • Fátyol István – börtönre ítélték
  • Vajdahunyad utca:
    • Kóté Sörös József “Holi” – 1959. február 26-án 32 évesen kivégezték
  • Thököly út:
    • Csányi Sándor – 1958. október 28-án kivégezték
  • Göndör-csoport (Berzenczey utca):
    • Falusi János parancsnokhelyettes – emigrált, esetleges büntetése ismeretlen
  • Budapest (közelebbről nem ismert helyen):
    • Fátyol István – börtönre ítélték
    • Kolompár János – 1957.október 10-én 33 évesen kivégezték
  • Soroksár
    • Sztojka László – tizennégy év börtönre ítélték (Sz. László, Vince és Péter testvérek)
    • Sztojka Vince – tizennégy év börtönre ítélték
    • Sztojka Péter – tíz év börtönre ítélték
  • Nyíregyháza:
    • Dandos Gyula – a szabolcsi „suhancok” vezérét 18 évesen és 7 hónaposan lőtték agyon
  • Kiskunmajsa:
    • Kolompár Mátyás – kivégezték (egy másik forrásban Kolompár János néven szerepel, nem azonos a budapesti Kolompár Jánossal)

 

Személyes történet:

Dilinkó Gábor „Bizsu”, Szabó Ilonka „Kócos” és a meg nem született gyermek

Bizsu, az újpesti cigányfiú, naiv cigány festő, akit II. Erzsébet brit királynő is kitüntetett – négy hónapos terhes barátnőjét keresve keveredett a Corvin közbe.

“Valahol bent Pesten csavarogtak, jött a tömeg, harsogták: Aki magyar, velünk tart! Ő velük ment” – emlékszik vissza Bizsu. A saját indíttatásáról ezt mondja: “Annyit tudtam, hogy ruszkik haza! Menjenek haza az idegen katonák, mi ezek ellen harcoltunk. Engem az ideológia abszolút nem érdekelt.”

Az élettárs, a mindössze tizenhét éves cigánylány, akit Kócos vagy Kócoska néven ismertek a szabadságharcosok, a Corvin-köz egyik parancsnoka lett. Polgári neve Szabó Ilona volt. A Práter utca végén lőtték agyon, 1956. október 28-án. Emléktáblája van a Corvin közben.

Bizsu, aki akkor 22 éves volt, november 4-én, a szovjetek általános támadásakor sebesült meg, fejlövést, comblövést és tüdőlövést kapott.

“Sok cigány harcolt a forradalom alatt. Voltunk a Corvin közben tíz-tizenketten romák. Ám ők mind muzsikus cigányok voltak, nem oláhcigányok – emlékezett. 2014-ben bekövetkezett haláláig Mátyásföldön lakott egy 19 négyzetméteres helyiségben, a volt szovjet laktanya területén. Egy 2003-ban készült interjúban így beszél „Kócoskáról”: „Nem szerettem azt a nőt, imádtam. Emléktáblája van a Corvin közben, az ő családi neve Szabó Ilonka volt. Minden évben a névnapjára koszorút viszek, még most is szeretem.”  

 

forradalom2
Dilinkó Gábor „Bizsu”
forradalom3
Szabó Ilona „Kócos” emléktáblája a Corvin közben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Börtönvers a megtorlás időszakából

A kis cigány balladája
/Vác, 1957., rendőrségi fogda/

 

A kis cigányt egy éjjel kékre-zöldre
verték a részeg, vad pribékek,
s hogy már alig volt benne élet,
úgy húzták be, s dobták le a földre.

 

A kis cigányt ápoltuk, borogattuk.
A priccsre mindig úgy esett le
– újabb veréssel fenyegetve –:
abból élt, mit hitünkből néki adtunk.

 

A kis cigányt sétálni nem engedték.
Reszketve várta visszatértünk,
s hallgatta bízva, mit beszélünk.
És félt, nehogy újra véresre verjék.

 

A kis cigányt úgy ütötték, hogy köpjön,
rólunk, társakról, hazugságot.
Kéken, lilán hevert a földön,
de nem köpött. S hogy kiutat nem látott:

 

a kis cigányt mi vágtuk le a rácsról.
trikóját hurkolta nyakára.
Ez lett a hallgatása ára.
A veréstől félt, de nem a haláltól…

 

Végh Ferenc

 

Ezeket olvasta már?

könyvtarnapok

A rendezvény, melynek támogatói voltunk

Az idézet szerint október első napján anyagi alkotórészként működtünk közre az egri Eszterházy Károly Egyetem (EKE), az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) és az Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum (OPKM) szervezésében megrendezett „Család- és iskolatörténet összefonódása avagy mire használhatóak a közgyűjteményi források” című program támogatóiként, könyv-adományozóiként.

„A Országos Roma Kulturális és Média Centrumnak köszönhetően az iskolai könyvtárban dolgozó résztvevők állományuk gyarapítása céljára ajándékba kapták az alábbi köteteket: