A roma bátorság és ellenállás napja

Ma azokra a roma hősökre emlékezünk, akik 1944. május 16-án az auschwitz–birkenaui cigány családi táborban szembeszálltak a náci terrorral és fogvatartóikkal. Bár ennek a történelmi eseménynek egyes részletei a mai napig viták tárgyát képezik, egy dolog vitathatatlan: a roma ellenállás szimbólumává vált. A bátorság, az emberi méltóság és a szabadságvágy örök jelképévé, amely ma is erőt és irányt mutat Európa valamennyi kisebbségi közösségének. A roma ellenállás, a roma bátorság napja ezért nem pusztán történelmi emlékezet, hanem politikai és erkölcsi figyelmeztetés is minden kor és politika számára.

Május 16. arra emlékeztet bennünket, hogy a gyűlölet, a kirekesztés és a rasszizmus soha nem a múlt lezárt fejezetei, hanem olyan veszélyek, amelyek újra és újra megjelennek, ha a társadalom közönnyel fordul el az igazságtalanságtól. Mert a történelem nem akkor ismétli önmagát, amikor újra megjelennek a vagonok vagy a táborok, hanem akkor, amikor embereket újra elkezdenek kevesebbnek tekinteni. Amikor a szegénységet etnikai kérdéssé torzítják. Amikor a közbeszédben újra helyet kap a megbélyegzés, a kollektív bűnösség logikája és a nyílt rasszizmus. Amikor gyermekekből politikai célpont lesz.

Ez a szemlélet most is köztünk van. Éppen ezért nem felejthetjük el azt a szégyenteljes pillanatot, amikor a Mi Hazánk képviselői demonstratívan kivonultak az Országgyűlés ülésterméből a sükösdi roma tamburás gyermekek fellépése előtt. Ők nem egy politikai vitából vonultak ki, hanem a gyermekek zenéje, roma fiatalok származása és jelenléte ellen tiltakoztak. Ez nem véleménykülönbség volt, hanem egy nyílt, hideg és tudatos üzenet arról, hogy kiket tartanak méltónak a nemzethez tartozásra, és kiket nem. A magyar közéletben egyre hangosabbak azok, akik politikai hasznot remélnek a romaellenes indulatokból. Nyolcvankét évvel a vészkorszak után nem engedhetjük meg, hogy egyenruhás, önbíráskodó csoportok félelemben tartsanak közösségeket, vagy hogy a hatalom és a jog eszközeit bárki politikai megfélemlítésre használja. Magyarország jövője csak akkor lehet erős és igazságos, ha abban a roma emberek biztonságban, megbecsülésben és egyenlő méltósággal élhetnek.

A roma közösség ma már pontosan érti, hogy a XXI. században az elnyomás nem mindig gumibottal és egyenruhával érkezik. Néha költségvetési döntések formájában jelenik meg. Néha az iskolarendszer csendes, „szeretetteljes” szegregációjában. Néha a közösségi médiában szabadon terjedő gyűlöletben. Néha pedig abban, amikor roma embereknek újra és újra bizonyítaniuk kell, hogy ugyanolyan magyarok, mint bárki más.

Észre kell vennie mindenkinek: a roma társadalom már nem ugyanaz, mint húsz, vagy harminc évvel ezelőtt. Egy új nemzedék nőtt fel. Olyan fiatalok, akik nem statisztikai adatként akarnak létezni, hanem alakítani akarják az ország jövőjét. Akik ügyvédek, orvosok, művészek, rendőrök, tanárok, vállalkozók és közéleti szereplőkké akarnak válni, akik nem könyöradományt kérnek, hanem tisztességes lehetőséget. Mert ők nem másodrendű állampolgárai ennek az országnak, hanem a nemzet elidegeníthetetlen részei.

Az elmúlt időszak társadalmi és politikai történései világossá tették: a roma ellenállás szellemisége ma is él. Ott van minden civil aktivistában, és minden olyan roma fiatalban, aki közéleti szerepet vállal akár saját kistelepülésen, vagy akár a Törvényhozásban. Ott van minden közösségben, amely nemet mond a megfélemlítésre és az elnyomásra, és ez a szellemiség mond nemet a gyűlöletre, a kiszolgáltatottságra, a személyi kultusz politikájára és a hatalmukkal visszaélőkre. Ott van az új kor új szemléletű politikájában, és ott van a romák országos önkormányzatának új vezetésében, ahol hosszú évtizedek után új értelmet és teret nyert a polgárjogi küzdelem és személet.

A polgárosodás útjára lépett roma közösség ma már nem csupán túlélni akar, hanem alakítani is kívánja Magyarország jövőjét. Egy olyan hazát akarunk építeni közösen, ahol a „roma” vagy „cigány” szó nem bélyeg, nem politikai fegyver és nem szitokszó, hanem kultúrát, értéket, emberi tartást és közösséget jelent. Egy olyan országot, ahol a jog asztalánál minden embernek egyforma hely jut, és ahol a társadalmi felemelkedés lehetősége nem kiváltság, hanem alapvető jog.

A Magyarországi Romák Országos Önkormányzata ezért új korszakot kíván nyitni a roma érdekvédelemben. Minden eddiginél határozottabban fogunk fellépni a gyűlöletkeltés, a társadalmi kirekesztés és a jogfosztás minden formája ellen. A létrehozandó országos jogvédő hálózatunkkal valódi segítséget, jogi támogatást és védelmet nyújtunk minden roma ember számára, akit hátrányos megkülönböztetés, megaláztatás, vagy jogsérelem ér.

Május 16. ma azt az üzenetet hordozza mindannyiunk számára, hogy bátornak lenni történelmi erény, a szabadságért, az emberi méltóságért és az igazságért folytatott küzdelmet pedig  soha nem lehet feladni.

Dancs Mihály, a Magyarországi Romák Országos Önkormányzatának elnöke

Budapest, 2026. május 16.

Ezeket olvasta már?

Új elnököt választott a Magyarországi Romák Országos Önkormányzata

Dancs Mihály képviselőt választotta elnökké a Magyarországi Romák Országos Önkormányzatának közgyűlése. Az eddigi elnök, Aba-Horváh …