Történelmi összefogás a roma kultúra jövőjéért

Mintegy száz művész, alkotó és kulturális szakember részvételével történelmi jelentőségű összefogás bontakozott ki hétfőn Budapesten, az I. Roma Kulturális Csúcstalálkozón. A Magyarországi Romák Országos Önkormányzata (MROÖ) kezdeményezésére a roma művészeti élet szinte valamennyi ágának képviselői közösen foglaltak állást egy önálló, országos összművészeti kulturális központ létrehozása mellett. A tanácskozás egy több évtizedes intézményi mulasztás felszámolásának, valamint a magyarországi cigány kultúra következő harminc évét meghatározó közös stratégia kialakításának első állomása lehet.

Az Országos Roma Kulturális és Média Centrummal közösen szervezett október 26-ai eseményen a roma kultúra szinte valamennyi ágának képviselői jelen voltak: ismert előadóművészek, Liszt Ferenc-díjas alkotók, zenészek, írók, költők, képzőművészek, színművészek, filmkészítők, valamint a kulturális élet meghatározó személyiségei és szakemberei. A tanácskozás egy olyan közös gondolkodás kezdete volt, amely akár évtizedekre meghatározhatja a magyarországi roma kultúra jövőjét. A csúcstalálkozó jelentőségét azonban nem csupán a résztvevők száma, hanem az a közös felismerés adta, hogy a roma kultúra jövőjéről, intézményi hátteréről és fejlesztési irányairól a művészeti élet szereplőinek bevonásával, hosszú távú szakmai párbeszéd keretében kell dönteni.

A találkozó vezérgondolata volt, hogy egy nemzetet a kultúrája tesz naggyá, történelme, hagyományai és művészeti értékei pedig identitást, önbecsülést és büszkeséget adnak közösségének. A magyarországi cigányság évszázadok óta gazdagítja Magyarország szellemi és művészeti örökségét, miközben saját kulturális értékeinek intézményes megőrzése és méltó bemutatása továbbra sem megoldott. A roma kultúra fennmaradása, fejlődése és társadalmi elismerése ezért nem kizárólag nemzetiségi ügy, hanem össznemzeti kulturális érdek és közös felelősség.

Dancs Mihály, az MROÖ elnöke megnyitó beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az országos önkormányzat Dohány utcai székháza korábban még nem adott otthont ilyen nagyszabású művészeti tanácskozásnak. Az elnök a korábbi önkormányzati ciklusok egyik nagy mulasztásának és adósságának nevezte, hogy ilyen találkozókat nem szerveztek rendszeresen.

Beszédében harmincéves történelmi adósságnak nevezte, hogy a magyarországi cigányságnak mindmáig nincs olyan önálló, országos kulturális intézménye, amely méltó módon mutathatná be és őrizhetné meg sokszínű művészeti és szellemi értékeit. Mint fogalmazott, ezért az államot és az elmúlt évtizedek cigány politikai képviseletét egyaránt felelősség terheli. Az elnök egy olyan összművészeti kulturális centrum létrehozását sürgette, amely egyszerre biztosíthatna otthont a képzőművészetnek, a színháznak, a zenének, a táncnak, az irodalomnak és a kulturális örökség megőrzésének. Dancs Mihály elképzelése szerint az intézményben kiállítóterek, előadó- és próbatermek, valamint olyan közösségi helyszínek is működhetnének, ahol író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat és szakmai rendezvényeket tarthatnának.

Az országos önkormányzat célja nem egyszerűen egy új intézmény létrehozása, hanem a magyarországi roma kultúra jövőjét meghatározó, átfogó szakmai és intézményi együttműködés megalapozása. Ennek részeként olyan hosszú távú kulturális stratégia kialakítását kívánja elősegíteni, amelyben a művészek, alkotók és kulturális szakemberek tapasztalatai, szükségletei és javaslatai a jövőbeli kulturális döntésekben is érdemi szerepet kapnak. Az intézményrendszer fejlesztése, a kortárs roma művészet támogatása és az értékek továbbörökítése csak a szakmai közösség, a nemzetiségi képviselet és a mindenkori kormányzat közötti érdemi párbeszéddel valósulhat meg.

A cigányok országos önkormányzatának elnöke emlékeztetett arra, hogy korábban már mintegy kétmilliárd forint európai uniós forrás állt rendelkezésre roma kulturális központ létrehozására, ám a beruházás végül meghiúsult. Elmondása szerint sem Budapest, sem Miskolc, Ózd vagy Alsózsolca nem fogadta be a tervezett intézményt, így a rendelkezésre álló támogatás elveszett. Miközben az elmúlt évtizedekben jelentős európai uniós források érkeztek roma programokra, a cigányság országos kulturális intézményének megteremtése továbbra is megoldatlan maradt.

Az elnök hangsúlyozta: az új kulturális központ nem válhat politikai zsákmánnyá, személyes ambíciók vagy magánérdekek eszközévé. Az országos önkormányzat kezdeményező és támogató szerepet kíván vállalni, de nem tart igényt a leendő intézmény vezetésére. Annak szakmai irányítását a kulturális élet hiteles és felkészült képviselőire kell bízni, az intézmény tartalmáról és működéséről pedig maguknak a művészeknek kell közösen dönteniük. Dancs Mihály szerint a magyarországi cigány kultúra és a közélet az elmúlt harminc évben minden nehézség ellenére azért maradhatott életképes, mert művészei kitartóan dolgoztak. Politikusok, kormányok, önkormányzati vezetők jöttek és mentek, de az alkotók maradtak, műveikkel, tehetségükkel és személyes teljesítményükkel őrizve a közösség értékeit.

„A cigányügy nem magánügy, nem egyéni lobbik tere, hanem a teljes társadalom ügye” – hangsúlyozta az elnök, aki szerint az országos önkormányzatnak törvényben biztosított lehetőségeivel élve kell elősegítenie a kulturális intézményrendszer megerősítését.

Aba-Horváth István roma nemzetiségi szószóló a beismerés, az elismerés és a felismerés napjának nevezte a találkozót. Mint mondta, be kell ismerni az elmúlt évtizedek mulasztásait, el kell ismerni a roma művészek teljesítményét, és fel kell ismerni, hogy valódi előrelépést csak közös gondolkodással, társadalmi elfogadással és megfelelő támogatási háttér megteremtésével lehet elérni. A parlamenti szószóló szerint a művészet a társadalmi különbségeken és előítéleteken átívelő hidakat képes építeni, miközben a közösségi identitás, az önbecsülés és az összetartozás egyik legerősebb forrása. Személyes hangvételű beszédében a megbocsátás, a tisztelet és az alázat fontosságát hangsúlyozta. Bocsánatot kért mindazoktól, akiket korábban megbántott, és megbocsátását ajánlotta fel azoknak, akiktől sérelmeket szenvedett el. Úgy fogalmazott, a közösség jövőjét nem a múlt konfliktusaira, hanem a kölcsönös elfogadásra, a szeretetre és az együttműködésre kell építeni.

A tanácskozáson felszólaló művészek és kulturális szakemberek közül többen felidézték, hogy önálló roma kulturális intézmény létrehozásáról már évtizedekkel ezelőtt is folytak egyeztetések, a korábbi elképzelések azonban nem vezettek eredményre. Több hozzászóló most először érzékelt olyan határozott intézményi szándékot és közös akaratot, amely valódi esélyt teremthet a régóta megfogalmazott cél megvalósítására. Farkas Mihály, az Országos Roma Kulturális és Média Centruma igazgatója köszöntőjében azt hangsúlyozta, hogy változtatni kell a kiszolgáltatottságon, az alá- és fölérendeltségen, a döntési mechanizmusból való kiszoruláson. Felhívta a figyelmet: a cigányügy nem betegség, a politika nem doktor, a pénz nem orvosság, és ezt a mindenkori kormányzatnak és a politikának is be kellene látnia.

A rendezvényre a kulturális kormányzat képviselői és a Tisza Párt roma származású parlamenti képviselői is meghívást kaptak, ám „egyéb elfoglaltságra” hivatkozva többen lemondták részvételüket, másoktól pedig nem érkezett visszajelzés. A tanácskozáson a felszólalók ugyanakkor azt hangsúlyozták, hogy a roma kultúra jövője nem lehet pártpolitikai hovatartozás kérdése, és az intézmény létrehozásához a mindenkori kormányzat, a szakmai közösség és a nemzetiségi képviselet együttműködésére egyaránt szükség van.

A csúcstalálkozó résztvevői egyöntetűen kiálltak az önálló országos roma kulturális központ megteremtése mellett, és támogatásukról biztosították az országos önkormányzat elnökét. Az esemény emlékére közösen aláírtak egy emléktáblát, amelyet az MROÖ a történelmi találkozó dokumentumaként és ereklyéjeként kíván megőrizni.

Az október 26-i csúcstalálkozó jelentősége túlmutat egy intézmény létrehozásának szándékán. Egy országos roma kulturális centrum megvalósulása nemcsak a jelen alkotóinak teremthetne méltó otthont, hanem a következő nemzedékek számára is lehetőséget biztosíthatna saját történelmük, nyelvük, hagyományaik és művészeti örökségük megismerésére, megőrzésére és továbbfejlesztésére. Olyan intézmény jöhetne létre, amely a magyarországi cigányság szellemi és művészeti értékeit egységükben mutatja be, és a nemzeti kulturális intézményrendszer meghatározó részévé válhat.

A hétfői találkozóval egy hosszú távú folyamat vette kezdetét. A következő harminc év kulturális jövőképének megalkotása, a szakmai tervek kidolgozása és az intézmény megteremtéséhez szükséges együttműködés kialakítása további közös munkát igényel. Az országos önkormányzat a művészeti élet szereplőivel együttműködve kívánja folytatni a szakmai egyeztetéseket, megalapozni a közös kulturális stratégiát és elősegíteni a tervezett intézmény létrehozását, mert a következő harminc év kulturális jövőjéről szóló döntéseket nem lehet újabb évtizedekkel elhalasztani.

A roma kultúra nem csupán a múlt öröksége, hanem a jövő egyik legfontosabb erőforrása. Annak megőrzése kötelesség, fejlődésének biztosítása pedig olyan történelmi felelősség, amely generációk életére és lehetőségeire lehet hatással.