A gyermekek jövője nem lehet a körülményeik foglya

A korai gyermekvállalás társadalmi és egészségügyi következményeiről, a megelőzés lehetőségeiről, valamint a roma közösségek jogvédelmének és érdekképviseletének erősítéséről tanácskoztunk vasárnap Békésen, az Országos Roma Misszió által szervezett szakmai fórumon. A tanácskozáson arra hívtam fel a figyelmet, hogy a roma közösségeket érintő társadalmi problémákról nem lehet előítéletek és általánosítások mentén beszélni. Valódi megoldásokat csak a problémák okainak feltárásával, az érintettek bevonásával és közös felelősségvállalással találhatunk.

A korai gyermekvállalás kérdése jóval összetettebb annál, mint hogy pusztán egyéni vagy családi döntésekre vezessük vissza. Szorosan összefügg a szegénységgel, az iskolai végzettséggel, a társadalmi lehetőségekkel, a családi mintákkal és azzal is, hogy a fiatalok milyen jövőt látnak maguk előtt. Éppen ezért ezt a kérdést nem lehet kizárólag egészségügyi vagy gyermekvédelmi problémaként kezelni, és különösen nem szabad etnikai sajátosságként beállítani.

Meggyőződésem, hogy minden gyermeknek joga van a biztonságos gyermekkorhoz, a tanuláshoz, a fejlődéshez és ahhoz, hogy felnőttként maga dönthessen a jövőjéről. Ehhez azonban nem elegendő a jogok deklarálása. Olyan társadalmi és intézményi feltételeket kell teremtenünk, amelyek valóban lehetővé teszik ezeknek a jogoknak az érvényesülését. Nem várhatjuk el egy hátrányos helyzetű családban élő fiataltól, hogy ugyanazokkal a lehetőségekkel tervezze a jövőjét, mint az, akinek minden támogatás rendelkezésére áll. Az esélyegyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenkinek ugyanazt kínáljuk, hanem azt, hogy senkit nem hagyunk magára a hátrányaival. A megelőzés ezért elsősorban nem tiltások és figyelmeztetések kérdése, sokkal inkább a megfelelő tájékoztatásé, az oktatásé, a bizalomé és a személyes segítségnyújtásé. Fontos, hogy a fiatalok időben hozzájussanak az egészségügyi ismeretekhez, megismerjék a lehetőségeiket, és legyen kihez fordulniuk, ha segítségre van szükségük.

Ugyanilyen fontosnak tartom, hogy ne csak a fiatalokról beszéljünk, hanem velük is. Itt is érvényesülnie kell a „semmit róluk, nélkülük” elvnek. Az ő tapasztalataik, félelmeik, elképzeléseik és jövőképük nélkül nem lehet eredményes társadalmi programokat kialakítani. A családokat pedig nem hibáztatni, hanem támogatni kell.

A békési tanácskozás másik fontos témája a roma nemzetiségi önkormányzatok és civil szervezetek jogvédelmi, érdekképviseleti szerepe volt. Ez szervesen illeszkedik az országos szakmai fórumsorozat célkitűzéseihez, amelynek egyik legfontosabb feladata a helyi problémák feltárása és a megoldási lehetőségek közös keresése. A társadalmi hátrányok leküzdéséhez, az esélyegyenlőség megteremtéséhez ugyanis nemcsak támogatásokra, hanem megfelelő jogi és intézményi garanciákra is szükség van.

Az országos cigány önkormányzat elnökeként rendkívül fontosnak tartom, hogy a helyi roma közösségek problémái soha ne maradjanak helyi ügyek. Az ott élők tapasztalatainak, a nemzetiségi önkormányzatok és a civil szervezetek jelzéseinek el kell jutniuk azokhoz, akiknek lehetőségük és felelősségük van a szükséges intézkedések meghozatalára. Ebben óriási segítséget nyújt a júliustól három megyében működő információs és jogsegélyirodának, amelynek bővítését tervezzük januártól.

Az országos önkormányzat és intézményei által az elmúlt hónapokban szervezett szakmai találkozók tapasztalatai is azt mutatják, hogy bár az egyes térségekben eltérő nehézségekkel szembesülnek a roma közösségek, az oktatáshoz, a munkavállaláshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a jogérvényesítéshez való hozzáférés kérdése szinte mindenhol meghatározó. A békési fórum jelentőség abban volt, hogy az egészségügyi, szociális és gyermekvédelmi szakemberek, a nemzetiségi önkormányzatok és a civil közösségek képviselői közösen kereshettek válaszokat egy olyan különösen érzékeny társadalmi problémára, amely számos előítélettel és sztereotípiával nehezebbé teszi a valódi megoldások keresését.

Hiszem, hogy a roma közösségek jövőjéről nem lehet felelősen gondolkodni a gyermekek és a fiatalok jövőjének biztosítása nélkül. Mert egy gyermek életének alakulását nem határozhatja meg végérvényesen az, hogy hová született, milyen körülmények között nő fel, vagy milyen lehetőségeket örökölt a szüleitől. A mi felelősségünk pedig nem ott ér véget, hogy felismerjük ezeket a hátrányokat, hanem ott kezdődik, hogy teszünk is a felszámolásukért.

Köszönöm a békési szakmai fórum valamennyi előadójának és résztvevőjének az értékes gondolatokat, az őszinte párbeszédet és a közös munkát!

Dancs Mihály elnök