Magyarországi Romák Országos Önkormányzata Új Roma Politika
Mindig is kiemelkedő jelentőséggel bírt 1848. március 15. Országos ünnepünk magában hordozza a nemzeti öntudat, a szabadság szárnyalásának, a változás, a megújulás lehetőségének érzését.
Ezen korszaknak köszönhetjük a himnusz keletkezését, a magyar zászló piros-fehér-zöld színeinek, a trikolornak hivatalossá válását. Pozsony helyett Budapest lett hazánk fővárosa. A latin helyett a magyar lépett elő hivatalos nyelvvé.
Kevésbé ismert tény, hogy a magyarországi romák meghatározó szerepet játszottak az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban. Főként a zenészek küldetéséről van tudomásunk. Ők leginkább katona muzsikusként működtek közre a nemzetőrök seregeiben: Farkas József, Farkas Miska, Fátyol Károly, Kálózdi János, Kolozsvári Salamon, Pityó József, Sági Balogh Jancsi, Salamon József, Sárközi Ferenc. Mindvégig a katonák mellett voltak: csatában buzdító indulókkal lelkesítettek, pihenőidőben a szórakoztatásról gondoskodtak. Természetesen hegedű mellett kardot, puskát is ragadtak, s ha kellett, életüket adták a szabadságért.
A honvéd zászlóaljak soraiban számos roma/cigány fémműves szolgált. Nagy szükség volt rájuk; a fegyver- és szegkovácsokra, az ágyúöntőkre, a lópatkolókra speciális mesterségbeli tudásuk miatt. Ők is folyamatosan a seregek mellett tartózkodtak, javították a megsérült harci eszközöket. Feljegyzések szerint Gábor Áron ágyúöntő műhelyeiben is rengeteg ügyes kezű cigányember dolgozott. Nevüket nem őrzi a történelem. Mi, az utókor tisztában vagyunk nemes hadi cselekedeteikkel és megemlékezünk róluk jeles napjainkon.
