2022 augusztus 15, hétfő
Kezdőoldal / Intézmények / Országos Roma Kulturális és Médiacentrum / Kegyelet és emlékezés: virággal, zenével, szóval és szívvel – főhajtás egy márványtábla előtt

Kegyelet és emlékezés: virággal, zenével, szóval és szívvel – főhajtás egy márványtábla előtt

Az Országos Roma Önkormányzat megemlékezése a Roma Holokauszt emléknapján

Rég látott ilyen nagyszámú megemlékezőt a ház, ahova százak érkeztek az ország szinte minden tájáról, a vasárnapi rekkenő hőségben – az Országos Roma Önkormányzat Dohány utcai székházába. Már a gyülekezés perceit is csendes és türelmes ünnepi hangulat járta át, ami a Díszterem zsúfolásig megtelt soraiban mindvégig érezhető volt. Az összetartozás rég érzett szelleme járta át a megemlékezőket.

Az alkalom fényét emelendő a Magyar Nemzet Cigány Tambura Zenekarának felcsendülő kíséretével a résztvevők együtt énekelték a magyar és a nemzetközi cigány himnuszt, majd mai roma költőink holokauszt ihletű versei visszhangzottak a patinás falak közt. Ezt követően a nap narrátora, Balázs Viktória – az ORÖ munkatársa – köszöntötte a megemlékezőket és a rendezvényt jelenlétével megtisztelő Langerné Victor Katalint az Emberi Erőforrások Minisztériuma társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárát, Szalai-Bobrovniczky Vincét a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkárát, Hegedüs Istvánt az Országos Roma Önkormányzat elnökét, Farkas Félix roma nemzetiségi szószólót, dr. Buri Edinát, az ORÖ megbízott hivatalvezetőjét, továbbá az Országos Roma Önkormányzat jelenlévő képviselőit.

Langerné Victor Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkára Balog Zoltán miniszter úr üzenetét hozta el. A miniszter levelében emlékeztetett arra, hogy a roma holokauszt áldozataira „abból az elhatározásból emlékezünk, hogy mindent megteszünk ennek a szörnyű sebnek a begyógyítása érdekében”, ha a seb begyógyul, tudunk-e enni adni gyermekeinknek? Ez kevés a jobb élethez, de elengedhetetlen, hogy az emlékezés után tovább tudjunk lépni és eljussunk a ma feladataihoz – tette hozzá. Balog Zoltán szerint ez csak kemény munka, akarat eredménye lehet. A tudáshoz, szakismerethez a műveltséghez – mindahhoz, ami a felemelkedéshez kell – mindenkire szükség van. „Ehhez szükség van roma értelmiségre, középosztályra, mindazokra a cigány férfiakra és nőkre, akik felelősséget éreznek népük és közös hazánk iránt, akik kettős identitásukat természetesen, sőt büszkén vállalják” – fogalmazott. Tudjunk együtt sírni, hogy később tudjunk együtt örülni mind, akik felelősséget éreznek, közös hazánk ránt!

Szalay-Bobrovniczky Vince, a Miniszterelnökség európai uniós ügyekért felelős helyettes államtitkára arról beszélt, hogy a romák Birkenauban ellenálltak: „Emberek vagyunk, élni akarunk!” kiáltozták, hóhéraiknak. Nem vették őket emberszámba, és nem hagyták őket élni. A roma holokauszt áldozatai kis híján az emlékezetből is kihaltak. De mégsem így történt, visszatértek az emlékezésbe, és itt is maradnak velünk – tette hozzá. Ha velünk marad az elpusztítottak emlékezete, akkor mégsem a gonosz győzött. Emlékezzünk azokra, akiket egykor nem vettek emberszámba sem, de a romák legyőzhetetlen életereje és megújulási képessége kerekedett felül, mint mindig, még a leg reménytelen helyzetekben is. Augusztus 2-a Magyarországon egyben a kislétai gyilkosságok évfordulója és egyben a roma gyilkosságok emléknapja is. Ezért kétszeresen is közös kötelességünk hitet tenni a gyűlölet elutasítása mellett, megismerni és feltárni a múlat, valamint megőrizni az áldozatok emlékét. A megemlékezés, a múlt feltárása, a szenvedés és a segítés kötelme érvényes ránk. Ez a kötelem és az áldozatok emlékének megőrzése, a magyar kormánynál belső meggyőződésből fakad.

Hegedüs István az Országos Roma Önkormányzat elnöke beszédét meghatódottan, gyermekkori emlékképek felidézésével kezdte: „Mikor még kisgyermek voltam és a cigánytelepen meghalt valaki, mindig nagy eső volt, és így történt ez ma is… Nekem az idősek azt mondták, ez azért van, mert a jó Isten megsiratja az ártatlan embereket.”
Beszédében felelevenítette a romák múlt századi üldöztetésének fő eseményeit, majd megjegyezte: „Mi vagyunk az utolsó generáció, akiknek még élő kapcsolata lehet, vagy lehetett a II. világháborút átélt, túlélt, ma már idős emberekkel. A mi felelősségünk tehát, hogy a jövőben a mi gyermekeink és unokáink hogyan fogják értékelni, megítélni azokat a történelmi eseményeket, amelyekről nekik már nem lehetnek első kézből információik. Ez pedig hatalmas felelősség.”

Kitért arra is, hogy az elmúlt években a roma politika európai és hazai szinten, addig soha nem látott eredményeket ért el. A keretmegállapodásokban lefektetett célok minél eredményesebb megvalósítása a kulcs most felnövekvő generáció jövőjének kiteljesítésére.

Kiemelte, hogy ezt a munkát olyan térben kell végezni, ahol a radikális és gyűlöletkeltő eszmék egyre szélesebb körben kerülnek meghallgatásra. Roma ellenes retorikában, gyűlölet beszédben és egyre szélesedő körű, erőszakos cselekményekben, köztük gyilkosságokban nyilvánulnak meg, ami hazánk és Európa értékeivel is összeférhetetlen. Ennek legszomorúbb kicsúcsosodása a 2008-2009-es romák ellen elkövetett gyilkosság sorozat, melyben személyes indíték nélkül, etnikai szempontok alapján, véletlenszerűen választották ki áldozataikat. Az e mögött meghúzódó ideológia nagyfokú hasonlóságot mutat a holokausztot kiváltó náci eszmékkel. Azonban ezek a szégyenletes tettek itt történtek a XXI. századi Magyarországon! Ezen csak romák és a többségi társadalom közös összefogásával változtathatunk.
A mai nap lehetőséget ad arra, hogy kifejezhessük tiszteletünket a vészkorszak áldozatai előtt és emlékeztethessük magunkat és másokat is arra, hogy ember és ember közötti önkényes különbségtétel, a kirekesztés, a gyűlöletkeltés, hova vezethet a történelemben.

„Úgy gondolom, hogy a mai napon visszahelyezésre és megkoszorúzásra kerülő, az áldozatok és családtagjai előtt tiszteletteljes részvétünket kifejező emléktábla ezt a célt szolgálja. A jövőben minden nap ezt mondja el betűivel.”

Vajda László az Országos Roma Önkormányzat képviselője beszédében meghatottságát fejezte ki, hogy öt év után ismét emléktáblánál ünnepelhetnek. Megköszönte Hegedüs István elnök úrnak és munkatársainak, hogy megszervezték, és biztosították, hogy ma méltón emlékezhessünk a holokauszt áldozataira.

Az elmúlt 71 év történeti áttekintése mellett kiemelte, hogy milyen fontos, hogy mára szabadon ünnepelhetünk, emlékezhetünk. Az emlékezés felelősségünk és egyben lehetőségünk arra, hogy közösen ítéljük el, a múlt bűnös és szégyenletes tettét, majd Sólyom László volt köztársasági elnök szavait idézte: „Fél évszázad alatt a holokauszt kilépett az egyszerű, történelmi események soraiból, jelképévé vált minden népirtásnak. A következő generációk kötelessége, hogy fenntartsa azt az erkölcsi rendet, amelyben Auschwitz és az általa jelképezett népirtás megismételhetetlenné válik.”

Ezt követően az elmúl évek roma gyilkosságok eseményeiről és áldozatairól részletesen megemlékezett. Szavait az áldozatok emléke előtti tiszteletből a megemlékezők állva hallgatták. Mélyen megérintették a hallgatóságot a felsejlő történetek, emberi sorsok és tragédiák. „Azt gondolom, akik ott voltunk a temetésen, soha nem tudjuk elfelejteni azt, ahogy apát és fiát közös koporsóban temették el – ártatlanul kellett meghalniuk.” – Boldog nyugalmat és örök emléket!

Az ünnepi beszédek mellett a Magyar Nemzet Cigány Tambura Zenekar műsora szolgált emlékezetes élménnyel a jelenlévőknek. A nemrég alakult együttesre méltán lehet büszke a roma társadalom, hisz olyan tradíciókat elevenít fel és tart életben, melyek már-már kiveszőben vannak hazánkban. Teszik mindezt mély zenei alázattal és magas művészi színvonalon.

A Díszterem csillogását maga mögött hagyva a megemlékezők a székház elé járultak, hogy leróják kegyeletüket és elhelyezzék az emlékezés koszorúit a méltó helyére visszahelyezett emléktáblánál. Az egyébként oly eleven Dohány utcára, egy kis időre a nyugalom és a bensőséges emlékezés telepedett. Az ország szinte valamennyi tájáról érkezett küldöttségek és kísérőik némán és főhajtással, tamburazene hangjai mellett rótták le tiszteletüket. A nemrég még sivár falat az emlékezés virágaival borítva el.

Ezeket olvasta már?

Nemzetközi Roma Nap

Minden évben április 8-án ünnepeljük a Nemzetközi Roma Napot, amely az egyetemes roma kultúra és …